Igazság szerint kadarm már hónapok óta folyton próbál rábeszélni arra, hogy Pilchert olvassak. De bennem meg voltak mindenféle fenntartások amelyek elég régóta tartják magukat. Rosamunde Pilcher a 80-as 90-es években állandóan ott szerepelt a német bestseller-listák előkelő helyén és sok tapasztalat mutatja azt, hogy a németekkel legritkább esetben egyezik az ízlésem. Amikor meg a Magyar Könyvklub elkezdte itthon bemutatni az írónőt, beleolvastam a fülszövegekbe és eldöntöttem, hogy továbbra se érdekel. Ráadásul manapság már nem is divatosak azok a nagy családregények, amik a 80-as években élték virágkorukat, szóval Pilcher abszolút lekerült a palettámról. Kivéve amikor kadarm minden alkalommal előszedte nekem a Kagylókeresőket a polcáról. Aztán az Ulpius háztól kaptam visszautasíthatatlan ajánlatot, elfogadtam és hazavittem a jó vastag kötetet. Egy darabig pakolgattam, hogy majd elolvasom, amikor nem kell BKVznom, mert metróra-villamosra cipelni elég súlyos. Jött hát a hosszú hétvége, meg a hosszabbítás a kisfiam torokgyulladásával és nekifeküdtem a kötetnek. Ami elég hamar magával ragadott, szóval meg kell követnem kadarmot 🙂

Penelope Keeling egyedül élő hatvannégy éves hölgy, aki épp hazatér rövid kórházi tartózkodásából, ahova szívrohama miatt került. Talán ez készteti arra, hogy kicsit átgondolja az életét, a lehetőségeit. Gyermekei már felnőttek, mindegyik a maga életét éli. Nancy férjes asszony két gyerekkel, igazi háztartásbeli, az angol középosztály megtestesítője (legalábbis a 80as évek mértékével, amikor a könyv íródott-játszódik). Olivia sikeres üzletasszony, egyedül él és bár férfiakra szüksége van, férjre és gyerekekre soha nem vágyott. Noel húszas évei közepén jár, jobban szeret másokon élősködni, s ebben a sportban igazán kiérdemelne valami érmet. Penelope élete fokozatosan bontakozik ki, hiszen nem volt eseménytelen: édesapja festő volt, késői gyerekként látta meg a napvilágot, igazi bohém környezetben és elvek között nőtt fel, talán ezért tudta ő is az átélt tragédiák és keserű tapasztalatok ellenére tartalmassá tenni az életét és nem sajnálni semmit, ami vele történt, amit tett és amiket választott. Ráadásul fiatalkora pont egybeesett a második világháborúval, s azok az évek bizony az ő életében is fontos szerepet játszottak. A múltról szóló visszaemlékezések csupán eddig is terjednek, de ez épp elég ahhoz, hogy megértsük és megkedveljük Penelope-t.
Ez így leírva nem is hangzik olyan tartalmasnak, hogy kitöltsön közel 700 oldalt. Ami azonban hihetetlenül jó ebben a kötetben, hogy izgalmas és kiválóan van megírva. A szereplők annyira érdekesek, ha nem is mind kedvelhetőek, hogy kíváncsian vártam, mi fog velük történni, mi a mozgatórugójuk, s hogyan alakul a nászajándékba kapott festmény, a Kagylókeresők sorsa. Be kell vallanom, eleinte nem hittem, hogy egy idős nő mint főhős érdekelni fog engem, mert sokkal jobban foglalkoztatnak a velem egykorú, hozzám hasonló problémákkal küzdő nők élete, de Pilcher regényéből és Penelope személyéből egy igazán példaértékű élet és jellem rajzolódik ki. Ami hülyén hangzik, de szeretnék így megöregedni: tevékenyen, elégedetten, barátok közt, olyan emberként, akihez mindenkinek fűződik valami kellemes emléke.

Eredeti cím: Shell seekers
Kiadó: Ulpius ház
Fordító:  Tóth Judit
Megjelenés: 2009 (1987)
Terjedelem: 704 p.
ISBN: 9789632542638

4 Stars
Oszd meg!