Igazság szerint kadarm már hónapok óta folyton próbál rábeszélni arra, hogy Pilchert olvassak. De bennem meg voltak mindenféle fenntartások amelyek elég régóta tartják magukat. Rosamunde Pilcher a 80-as 90-es években állandóan ott szerepelt a német bestseller-listák előkelő helyén és sok tapasztalat mutatja azt, hogy a németekkel legritkább esetben egyezik az ízlésem. Amikor meg a Magyar Könyvklub elkezdte itthon bemutatni az írónőt, beleolvastam a fülszövegekbe és eldöntöttem, hogy továbbra se érdekel. Ráadásul manapság már nem is divatosak azok a nagy családregények, amik a 80-as években élték virágkorukat, szóval Pilcher abszolút lekerült a palettámról. Kivéve amikor kadarm minden alkalommal előszedte nekem a Kagylókeresőket a polcáról. Aztán az Ulpius háztól kaptam visszautasíthatatlan ajánlatot, elfogadtam és hazavittem a jó vastag kötetet. Egy darabig pakolgattam, hogy majd elolvasom, amikor nem kell BKVznom, mert metróra-villamosra cipelni elég súlyos. Jött hát a hosszú hétvége, meg a hosszabbítás a kisfiam torokgyulladásával és nekifeküdtem a kötetnek. Ami elég hamar magával ragadott, szóval meg kell követnem kadarmot 🙂

Penelope Keeling egyedül élő hatvannégy éves hölgy, aki épp hazatér rövid kórházi tartózkodásából, ahova szívrohama miatt került. Talán ez készteti arra, hogy kicsit átgondolja az életét, a lehetőségeit. Gyermekei már felnőttek, mindegyik a maga életét éli. Nancy férjes asszony két gyerekkel, igazi háztartásbeli, az angol középosztály megtestesítője (legalábbis a 80as évek mértékével, amikor a könyv íródott-játszódik). Olivia sikeres üzletasszony, egyedül él és bár férfiakra szüksége van, férjre és gyerekekre soha nem vágyott. Noel húszas évei közepén jár, jobban szeret másokon élősködni, s ebben a sportban igazán kiérdemelne valami érmet. Penelope élete fokozatosan bontakozik ki, hiszen nem volt eseménytelen: édesapja festő volt, késői gyerekként látta meg a napvilágot, igazi bohém környezetben és elvek között nőtt fel, talán ezért tudta ő is az átélt tragédiák és keserű tapasztalatok ellenére tartalmassá tenni az életét és nem sajnálni semmit, ami vele történt, amit tett és amiket választott. Ráadásul fiatalkora pont egybeesett a második világháborúval, s azok az évek bizony az ő életében is fontos szerepet játszottak. A múltról szóló visszaemlékezések csupán eddig is terjednek, de ez épp elég ahhoz, hogy megértsük és megkedveljük Penelope-t.
Ez így leírva nem is hangzik olyan tartalmasnak, hogy kitöltsön közel 700 oldalt. Ami azonban hihetetlenül jó ebben a kötetben, hogy izgalmas és kiválóan van megírva. A szereplők annyira érdekesek, ha nem is mind kedvelhetőek, hogy kíváncsian vártam, mi fog velük történni, mi a mozgatórugójuk, s hogyan alakul a nászajándékba kapott festmény, a Kagylókeresők sorsa. Be kell vallanom, eleinte nem hittem, hogy egy idős nő mint főhős érdekelni fog engem, mert sokkal jobban foglalkoztatnak a velem egykorú, hozzám hasonló problémákkal küzdő nők élete, de Pilcher regényéből és Penelope személyéből egy igazán példaértékű élet és jellem rajzolódik ki. Ami hülyén hangzik, de szeretnék így megöregedni: tevékenyen, elégedetten, barátok közt, olyan emberként, akihez mindenkinek fűződik valami kellemes emléke.

Eredeti cím: Shell seekers
Kiadó: Ulpius ház
Fordító:  Tóth Judit
Megjelenés: 2009 (1987)
Terjedelem: 704 p.
ISBN: 9789632542638

4 Stars
Oszd meg!

7 thoughts on “Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők”

  1. én nagyon szeretem Pilchert. olyan valóságos, igazi karakterei vannak. és bár a regényei talán a romantikus jelzővel illethetők, mégsem csöpögősek…

  2. yesss:) örülök, hogy nem csalódtál, de tényleg, kicsit izgultam is. egy dolgot nem szeretnék penelope sorsából, a két idióta gyerekét. nancyvel szóba sem állnék, noel meg felpofoznám tutira. noel egyébként a szeptember egyik főszereplője és ott megjavul, de az egyszerűen hihetetlen volt nekem.

  3. Első könyv volt, amit Rosemunde Pilcher-től, olvastam, ezt követte az Otton 1-2., a Szeptember, és a Kisded játékok is. Megszerettem a pilcher-i stílust! Nem véletlenül jók a regényei.:):)

  4. Imádom Rosamunde Pilcher Kagylókeresők Könyvét. Teljesen ismeretlenül, mondhatni véletlenül vettem le 1993 tavaszán egy antikvárium polcáról, Budapesten. Nem tudtam letenni. Engem nagyon érdekelnek az emberek, nem számít, hogy gyerek, felnőtt, kamasz, minden korosztály különleges, csak észre kell venni. Tehát ez volt az első könyve amit elolvastam. Aztán jöttek a többiek: Otthon, Napfordoló, Ikrek hava…stb. De úgy egyik sem tetszett, mint a Kagylókeresők. Minden évben újra olvasom a többi kedvenc könyvemmel együtt. Olyan ez nálam, mint valami menetrend. Aki még nem ismeri feltétlenül szánjon rá időt. Hihetetlenül sokat ad ez a regény annak aki kézbe veszi. Csak ajánlani tudom.

  5. Nagy kedvencem a Kagylókeresők, igazi bújós könyv. Ha nagyon magam alatt vagyok, vagy épen a fellegekben járok, elő kell vennem. Simogat, magához ölel, felemelő, olyan mint maga a főszereplő Penelope.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *