Eddig is mindig kellemesen szórakoztam és kikapcsoltak Lisa Jewell regényei, s ez most se alakult másképpen. Benne az a jó, hogy egyaránt szól férfiakról és nőkről, pont az én korosztályomról, s a Vince és Joyban több olyan téma és helyzet is felmerült amit igazán a magaménak éreztem.

Kezdjük mindjárt az alapszituációval: Vince és Joy egy tengerparti nyaraláson ismerkednek meg, mind a ketten nehéz tinikorszakon vannak túl, még nem kezdődött el az egyetem és igazi nyári románc bontakozik ki közöttük. Úgy tűnik, jobban már nem is mehetnének a dolgok, amikor a környezetük közbeszól, s egy reggel a fiú csak a lány hűlt helyét találja, meg egy alaposan elázott búcsúlevelet, amiből csak egy mondatot tud elolvasni, de az éppen elég hozzá, hogy ne próbálja őt keresni. A félreértések évekre elszakítják őket egymástól. Azonban az évek során, életük fordulópontjain többször is összefutnak, találkoznak, látják egymást s bár úgy tűnik, szitne a sors akarja, hogy ismét öszejöjjenek, ez valahogy mégis mindig csak egy lehetőség marad.

Engem Joy karaktere fogott meg igazán az, hogy mennyire bizonytalan volt egész életében. Úgy érezte, hogy hiába igyekszik, rá senki se figyel oda, könnyen megfeledkeznek róla, lám Vince se kereste és a főiskolás barátai is mennyire jól megvannak nélküle. Úgyhogy amikor megismerkedik George-dzsal nagyon tipikusan viselkedik: mindazt, ami kétségeket ébreszthetne benne a kapcsolatukkal szemben elnyomja, mert végre úgy érzi, ő is számít valakinek. Alkalmazkodni mindig nagyon tudott, az, hogy néhol meghajtja az akaratát a férfi kéréseivel szemben igazán nem nagy ügy. Csak persze minden így kezdődik, s mire magához tér, már magányos és kiszolgálja a férje minden szeszélyét, aki a lány szempontjait soha nem veszi figyelembe.

De ugyanakkor Vince is épp ennyire esendő: alapvetően kedves, rendes fiú, akinek nincsenek nagy ambíciói, sodortatja magát az árral, de ha valakit megkedvel, megszeret (legyen az mostohaapa, kistestvér, nő, gyerek) azé aztán a teljes odaadása. Nyugodt hétköznapi életre vágyik, s nehezen teszi túl magát azon, ha nem sikerül neki. Nem tudom megmondani, férfi szemmel mennyire hiteles az alakja, de én azért merem őt annyira Nick Hornbyhoz mérni, hogy azt mondjam, ezt a könyvet mindkét szereplő miatt érdemes elolvasni és férfiakat is éppúgy be tud szippantani a regény, mint engem.

Szóval Lisa Jewell nagy erénye a hiheteltenül szerethető, hétköznapi hősök megformálásában rejlik, akiket könnyű megkedvelni és akikért együtt izgulhatunk. Meg olyan kérdéseket vet fel, amik bárkit foglalkoztathatnak: Mi van az első szerelmünkkel? Talán tényleg ő lett volna az igazi? Mi történne, ha összefutnánk? stb.

 


Eredeti cím: Vince and Joy
Fordító: Vágó Anikó
Kiadó: Ulpius Ház
Megjelenés: 2009 (2005)
Terjedelem: 541 p.
ISBN: 9789632542133

 

4 Stars
Oszd meg!