A királnyő bolondja harmadik része Philippa Gregory Tudor sorozatának. Időrendben is a Boleyn örökség után következik. Azokról az évekről szól, amelyek VIII. Henrik halála és I. Erzsébet trónra kerülése között teltek el. VI. Edward beteges király, uralkodása utolsó évében Hanna Verdét, a fiatal zsidó lányt, aki apjával Spanyolországból menekült az inkvizíció elől Angliába, különleges képessége miatt ajánlják be az udvarba. Bolond lesz belőle, de szent bolond, ugyanis a lánynak néha látomásai vannak. Hanna Edward után Mária mellé kerül, majd Erzsébettel is megismerkedik, képességeit akarják kihasználni egyik nő a másikhoz küldözgeti kémkedni. Közben pedig ő végig Robert Dudley-nek tartozik hűséggel.
Az előző regényekhez képest ez a kötet Philippa Gregory sorozatában nagyon gyengének bizonyult. Szenvedtem az olvasásával, sokáig tartott és nem szerettem a főszereplőt.
Azt hiszem, ez volt a fő oka, hogy nem tetszett különösebben A királynő bolondja. Hannah Verde kitalált személy, s egy idő után szerepe, a szent bolondé nagyon erőltetettnek tűnt. Egy udvari intrikáktól terhes környezetben ő, és amit megtesz, ahogy adogatják egyik helyről a másikra, egyik nőtől megy a másikhoz, az nem lehetett valóság. Majd mire a könyv kétharmadánál a hangsúly eltolódik az ő élete és választásai, gondjai felé, addigra már annyira unszimpatikus lett, hogy nem tudtam eléggé szívemen viselni a sorsát.
Hanna nem őrlődött eléggé, mint pl. Mary Boleyn, amikor annak ellenére lett VIII. Henrik ágyasa, hogy Katalint imádta és csodálta.
Számomra eléggé el tudja rontani a könyvet, ha a főszereplővel nem tudok együtt érezni, nem tudom megkedvelni, elismerni, de legalább megérteni a tetteit. A Boleyn örökségben három nő volt, mindhárman történelmi személyiségek,különböző jellemek, de mindháromban sikerült meglátnom az értelmet, a tetteiket megérteni, függetlenül attól, hogy csak Clevei Anna volt szimpatikus.
Akit azonban sikerült főleg eleinte szimpatikusnak beállítania Philippa Gregorynak, az Mária volt, akit Hanna is csodált, csak aztán később hogy lett belőle mindenki rettegett és utált uralkodója. Bár Hanna továbbra is azt a nőt látta, akit megismert. Ami pedig Erzsébetet illeti róla valahogy nem tudta eldönteni nemcsak Hanna, de talán az írónő se, hogy milyen képet is fessen.
Jójó, tudom, fel lehet hozni, hogy Hanna fiatal lány volt, neki idő kellett amíg felnőtt, amíg megértette a helyzetét, hogy mit várnak tőle, mit tehet. De sajnos addigra mint írtam én már nem tudtam együtt érezni vele.
Kicsit olyan érzésem volt, hogy ebbe a regényben már nincs benne Gregory teljes szíve-lelke és figyelme, csak a sorozatot a sikereket folytatja. Mert mondjuk a zsidók helyzete, életük a XVI. században elég érdekes téma, de erről meg a vártnál kevesebbet tudtam meg. Bár persze olyan népről melynek tagjai aki évszázadokig bujdosnak nem bíznak senkiben, csak egymásban nem túlsok forrás állhat a kutató rendelkezésére.

Úgyhogy részemről ez a regény most már csak egy közepest érdemelt.

Eredeti cím: The Queen’s fool
Fordító: Megyeri Andrea
Kiadó: Új Palatinus Könyvesház
Megjelenés: 2008 (2003)
Terjedelem: 592 p.
ISBN: 
9789632740300

3 Stars
Oszd meg!