Nem láttam elégszer ahhoz a Szerelem hálójában-t, hogy emlékezzek ennyire egy ott említett regényre, viszont nagyon hálás voltam Borostyánnak, hogy felhívta rá a figyelmet, s elég részletes elemzést írt. Ráadásul szembejött a kötet a könyvtárban, úgy gondoltam, teszek vele egy próbát. S nem bántam meg.

A sztori három kislányról szól, akiket úgy fogadott örökbe egy habókos professzor, aki aztán magukra hagyja őket az unokahúgánál, aki megpróbálja felnevelni őket. De ez a gazdasági világválság idején a 30-as évek Londonjában nem egyszerű feladat. A lányok Gyámija kényszerűségből jut odáig, hogy neveltjeit az ingyenes Színházi akadémiára adja, mert így meg van arra az esély, hogy már 12 évesen munkát kaphassanak a színpadon. Közben pedig a nagy házba, ahol élnek albérlők költöznek, akik mindig készek kisegíteni ezt a botcsinálta kis családot, s együtt természetesen mind többre viszik. Ami még jó benne, hogy a három kislány, Pauline, Pavlova és Posy nem egysíkú karakterek, vannak hibáik, mint mindenkinek de alapvetően rendes, jószívű gyerekek, akik tehetségesek és

Ez az a könyv, amit imádhatnak a 10 év körüli lányok. Legalábbis én amikor annyi idős voltam imádtam volna.  Hiszen a táncról, a színházról szól, arról hogyan találják meg a főszereplők a hivatásukat. A folytatások, ahogy elnéztem mindig másokról szólnak, de közös bennük, hogy árvák lesznek, s az Akadémia segítségével találják meg a helyüket, s mindig felbukkannak bennük az előző kötetek főhősei, szóval az ő sorsukról is megtudhatunk poár dolgot. Vagyis megtudhatnánk, ha megjelennének magyarul is. Mert egyelőre a Balettcipők az egyetlen a sorozatból ami olvasható így is. S bár maga a kötet kiállítása, hogy puha fedeles nem tetszett annyira, igaz könnyen lehetett forgatni, a többi része nagyon rendben volt: fordítás, szerkesztés, ami mostanában annyira ritka.

Azt hiszem, egyetlen szóval lehet leírni a könyvet: bűbájos. Úgyhogy fel is került arra a listára, amin azokat a könyveket gyűjtöm amiket, ha lesz egy lányom meg kell venni, vaggy az unokahúgaim fogják ajándékba kapni sátoros ünnepeken.

4.5 Stars
Oszd meg!

7 thoughts on “Noel Streatfeild: Balettcipők”

  1. úgy vártam már, hogy valaki más is írjon erről a könyvről. Nem mintha nem bíznék Borostyánban, csak nem mindig egyezik az ízlésünk… Viszont így ketten meggyőztetek, megveszem a lányomnak….öööö…de amíg megtanul olvasni, addig én elolvasom 🙂

  2. Kimaradt a szövegemből az “is”. Tehát Rád is… 😛
    Szeee: ezért van az, hogy amikor mégis egyezik valamiben az ízlésünk, akkor tök jókat tudunk róla beszélgetni 😀

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *