Lexi Smart egyszerű kis aktakukac, a maga családi problémáival, lúzer pasijával, de legalább van három jó barátnője akik mellett feloldódhat és kikapcsolódhat. Aztán egy buli után beveri a fejét és amikor magához tér a kórházban egy egész más világban találja magát. Nem csak egy kisbuci van a fején, hanem nagy kötés, az ápoló személyzet állítja, hogy már 5 napja fekszik a kórházban mert autóbalesete volt. Ja és már nem 2004-et írnak, hanem 2007-et. Lexi és élete 180 fokos fordulatot vett. Úgy tűnik igazi álomélete van. De aztán persze nem minden arany, ami fénylik, mert van jóképű férje, aki gazdag, csodás lakásuk és főnök lett. De mintha minden öröm kiveszett volna az életéből és barátaitól is elhidegült. Plusz jön egy alak, aki olyan dolgokat mond neki, ami valahogy nem összeegyeztethető azzal, amit Lexi elképzel magáról.
Volt néhány jó poén a könyvben, a szerelmi szál azonban kicsit erőltetett lett, mintha azért került volna bele, mert egy chicklitben erre szükség lenne. Viszont tetszett a regény megoldása. Mert én közben már előre elképzeltem, hogy a sok hasonló sztoriból (Hirtelen 30, Dallas meg minden amnéziás sorozat) vajon melyikre fog hajazni a végkifejlet. De sikerült a meglepetés.
Azt hiszem Kinsella bajban lehetett azzal, hogy miként érzékeltesse a világ változását 2004 és 2007 között. Lexi is rákérdez, hogy ki a miniszterelnök meg az USA elnöke. Még mindig ugyanazok. Ami azonban kiborítja és megérteti vele hogy eltelt az idő az az, hogy Jennifer Anniston és Brad Pitt elváltak, s azóta a színésznek már x darab gyereke lett Angelina Jolieval.
Nem titok, hogy szeretem Kinsellát, de eddig inkább angolul olvasgattam
tőle. S most megint csak meggyőződtem arról, hogy jobban tettem. Pedig
olyan jól indult minden. Már kezdtem reménykedni, hogy a korrekt borító és a nem elbaltázott cím arra utal, a Kelly Kiadó összeszedte magát. Erre most meg a könyvben végig azzal szórakoztatják az olvasót, hogy tök evidenciákat csillagoznak be és magyaráznak el. Bocs, de aki chicklitet (vagy magyarítva by kadarm picsakönyvet) olvas az tudja mi fán terem a Mojito. De ha mégse, ettől még nem fogja úgy érezni, hogy nem értette meg a regényt. Illetve attól nem lesz okosabb, ha megtudja, hogy “Mellette számítógép asztalon nagydarab Apple Mac* állt” mondat lapalján megmagyarázzák *Apple Macintosh.
Szóval ezért van az, hogy én elsősorban inkább angolul olvasom el a chicklitet meg a romantikusat, mert itthon még mindig képesek belerondítani úgy, hogy elveszik a kikapcsolódás örömét. Mert most se sikerült átadni Kinsella pörgős stílusát, ami a Shopaholic sorozatban annyira megfogott. Pedig könyörgöm, egy kis odafigyelés megérné, anyagilag is, higgyék el!
bárcsak én is tudnék angolul olvasni 🙁 de még nem tartok ott az angollal 🙁
nem is merek nekiállni 🙁
Szerintem jobban tetszett volna neked is angolul. Tegnap kezdtem el olvasni és egyhuzamban több mint 120 oldalt “elfogyasztottam” belőle, mert olyan gördülékeny, jó stílusú írás. 🙂 El tudom képzelni, hogy nem tudták áthozni ezt a magyar fordítással, és ezek a felesleges lábjegyzetek is idegesítőek lehettek.
Nagyon igényes ez a borító, jó hogy nem változtattak rajta és kreáltak megint valami förmedvényt, mint a Kétbalkezes istennőnél…