Sinéad Moriarty: Egyről a kettőre

Trilógiává nőtte hát ki magát Sinead Moriarty regénysorozata, amelyben egy fiatal ír házaspár próbálkozik családdá válni. Az első kötetben szó volt arról, mennyire nehéz, ha nem sikerül a teherbeesés, a másodikban, hogy örökbe fogadni se annyira egyszerű. A harmadik kötetben pedig nehezített pályán mozog a család.

Emma és James végre elutazhat Oroszországba a kisfiúért, akiért annyit küzdöttek. Jurijt tehát hazavihetik és ők bizony 10 hónapos késéssel kapják meg azt, amit mások akkor szoktak, amikor szülés után egyedül maradnak a csecsemőjükkel. Ráadásul közben kiderül, hogy Emmát annyira lefoglalta az örökbefogadási hercehurca, hogy nem ért rá mással foglalkozni, görcsölni, s bizony teherbe esett. Úgyhogy hirtelen helyt kell állni anyaként és közben megpróbálni élvezni a terhességet is. A családtagok és barátok pedig nem sokat változtak: Emma húga továbbra is sztár akar lenni, s nem érdekel, ehhez mit és kit használ ki. Bátyja pedig készül elvenni az iráni lányt, akibe szerelmes, ezzel permanens panaszáradatra ad okot az anyjuknak. James megpróbálja újra a bajnokság élére tornázni a rögbicsapatát, friss házas kapitánya azonban lesérül.

Na jó, itt már tényleg abba kell hagyni a történetet. Az elején kicsit sokat vette el az előzmények ismertetése azok kedvéért, akik esetleg nem olvasták, vagy régebben volt szerencséjük a könyvhöz. Aztán meg túl sok lett a történetszál, Emma testvérei, barátnője és férjének problémái stb., s elég hamar elhagyták a számomra érdekesebb gyerekneveléssel való foglalkozást. De legalábbis az előzményekhez képest e szál kifejtésének alapossága alulmaradt a várakozásaimhoz képest. Viszont a humor és a gördülékeny stílus továbbra is könnyen olvashatóvá tette a regényt, ebben nem csalódtam.

Ja és olyan anyuka, aki felháborodik, ha valaki önszántából nem hajlandó szoptatni, ne olvassa el:)