Századik
évfordulójához közeledve a hetedik művészet sem kerülte el a tündöklések és
hanyatlások korszakait. Sokan a film válságáról, ha nem haláláról beszélnek.
Pedig a polgárjogot nyert szerzői film érvényesülése mellett inkább a film
médium izgalmas osztódásának vagyunk tanúi, amint televízióval, hirdetéssel,
szórakoztató komputer-videójátékkal szövetkezve és hadakozva alkalmazza a nyelv
egyre szofisztikáltabb eszközeit. A maga értékeinek pontos számbavételére ma
talán nagyobb szükség van, mint valaha. Bíró Yvette, a legendás szaklap, a
Filmkultúra egykori szerkesztője, Jancsó-filmek dramaturgja, ma a New York
University professzora A film formarnyelve és A film drámaisága
című munkáiban – a hetedik művészet sikeréveiben – az elsők között fogalmazta
meg a nagykorúvá lett film megújuló nyelvének, drámai szerkezetének adottságait
s helyét a művészetek Parthenonjában. Számadása a talentumról, a filmtörténet
maradandó példáival illusztrált felfedező kedvű elemzései és kommentárjai
generációk számára jelentettek összegzést és eleven stílusú kalauzt a filmművészet
tehetségének megértéséhez és legkedvesebb filmjeink élvezetéhez. Agyonolvasott
példányaik mára már az antikváriumok polcairól is elfogytak. Ám újbóli
megjelentetésüket nemcsak ez indokolja, hiszen bárhogy ítéljük is meg a film
mai helyzetét, módosult társadalmi szerepét, a filmírás, a tér-és időformálás
érzékletesen kidolgozott módszerei elévülhetetlen vívmányok maradtak.
