May 112011

Hogy nem ismeritek? Pedig igazán mindenkinek van Terézanyu ismerőse. Nálunk mindjárt az anyukám. Legalábbis rá szoktuk legtöbbször mondani, hogy Terézanyuskodik. De ezt valószínűleg örökölte, már a nagymamámnak is voltak erre utaló villanásai, csak akkor még nem volt köztudatban az elnevezés. Persze azóta kiderült, hogy ez a vonás bizony bennünk is megvan. Mindenesetre a húgom már rám is alkalmazta a kifejezést. Szóval legalább egy Terézanyut mindenki ismer. De legjobban talán azt A Terézanyut ismerjük, vagy véljük ismerni, akivel Rácz Zsuzsa állt elénk lassan 10 éve. De ő ennél sokkal régebb óta dolgozik tollal, írógéppel, billentyűzettel, s írt könyveket, szerkesztett műsort, írt riportot és sok-sok cikket. A májusi kitekintőben jeleztem, hogy ezekből a tárcáiból fog megjelenni egy csokor könyvben is. Úgyhogy felkerült a radarra a dolog, aztán hétfőn levelet kaptam Bridgetől*, hogy nem megyek-e a keddig bemutatóra, mert ott lesz ő is, s akkor összeköthetnénk a kellemeset a hasznossal és találkozhatnánk meg könyveket cserélhetnénk, ahogy azt könyves bloggerek szokták 🙂

Az Ismeritek Terézanyut? bemutatója kedden délután volt az Allee-ban lévő Libri könyváruházban, s a szerzővel Tóth Krisztina író, költő beszélgetett. Ahogy Rácz Zsuzsa is mondta, sokan voltunk, s majdnem mindenkit ismert ő is, mert az elmúlt  két évtizedben, amelyből ezeket az írásokat válogatták ilyen vagy olyan szinten (kollégák, barátok, családtagok, olvasók, kommentelők) kapcsolatban voltak nem csak vele, de az olvasással,  írással is.  A kötettel igazából teljessé válik a Terézanyu trilógia, bár talán ezek az írások azok amiben a legtöbb igazi önéletrajzi rész is megtalálható, de rejtve, hogy még mindig ne legyen egyértelmű, ám akik ismerik Zsuzsát azok tudják, értik és megtalálják a lényeget. Most már szeretné is maga mögött hagyni ezt a sikeres projektet ő is és valami egész másba fogni, mást írni. Tervek, ötletek és már címajánlat is van hozzá, naná. Bár a tárcaírás hiányzik neki, mert szereti ezt a műfajt és mint olyan, aki a rádióból jött jegyzetnek hívja és ugyanúgy nem érzi, hogy elszívná az erejét vagy éppen derogálna neki, mint regényírónak, mint a nagy elődöknek, mondjuk a Nyugat nemzedékének. Tóth Krisztina kiválasztott pár írást a könyvből, amiket felváltva olvastak fel Rácz Zsuzsával, aztán a meghívott vendégek kaphattak a csodás tortákból is. Melyek azt jelképezték, hogy a jelenlévők majd mindegyike 5, 10, 15 vagy 20 éve van már az írás, olvasás szóval könyves “szakmában”. Jómagam az 5 évest céloztam meg, mert az volt  Trüffel torta.

Ami pedig a könyvet illeti, elkezdtem olvasni, de ez nem a leülünk és elolvassuk elejétől a végéig dolog. Hanem az ember néha belelapoz és hangulatától függően választ belőle pár cikket, amelyek mindegyike valahogy hozzám szól. Rácz Zsuzsa történeteiben, talán mert egy korosztály vagyunk, sokszor ismerek magamra, a környezetemre, ismerősökre akikkel előfordul, előfordult hasonló. S ráébreszt, hogy bizony bár sokszor azt gondoltam, hogy az én életem nem ennyire eseménydús mert nagy drámákat ritkán hozott azért pont ugyanennyire érdekes tud lenni és mesélni simán tudok én is tapasztalataimról. Csak éppen az írással van, aki nálam jobban bánik és köszönöm, hogy megfogalmazza, mindenki számára érthetővé teszi ami velem/velünk is történik. S én meg olvashatom és bólogathatok, mosolyoghatok, meghatódhatok és mondhatom magamban, hogy igen, ezt ismerem, ez így van ez velem is megesett ezzel én is egyet tudok érteni.


Kiadó: Sanoma Média
Megjelenés: 2011
Terjedelem: 211 p.
ISBN: 9786155008924

*Na jó, szóval kiderült, amit sejtettem, hogy Bridge meg én születéskor elcserélt ikrek vagyunk, akiket idő és térbeli távolság nem igen zavart meg abban, hogy hasonló dolgokkal álljunk elő. Azt már eddig is tudtam, hogy az ízlésünk, véleményünk hasonló, még ha ő jobban meg is tudja ezt fogalmazni. Ő is levágatta a haját (képei alapján hosszabb frizurára számítottam), jegyzeteléshez szintén kemény fedelű határidőnaplót vett elő, hogy aztán a kapott papírra írjon, akárcsak én. Ráadásul neki se kék v. fekete tolla volt, hanem lila! Mint a körme:) Ja és nem csak billentyűzetről de kézzel is olvashatóbban ír, mint én. S még a tortákban is ugyanazt szerettük, s igencsak tetszik a témaválasztása is.

 

Oszd meg!

Reader Comments

  1. Én Rácz Zsuzsától visítottam, de létezett egy paródiakönyv, ami helyrerakta a lelki békémet. Sajnos nem hagyott bennem olyan mély nyomokat, hogy legalább a címére emlékezzek. Rózsaszín volt a borítója. Azt hiszem.

  2. @miladyGeek az első Terézanyu nálam se volt annyira bejövős, a második viszont igen és a tárcái, azok külön tészta ott nagyon otthon van.

Write a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *