Apr 302008

könyvborítóUlickaja könyvei eddig mind tetszettek, főleg a Médea és gyermekei meg a Szonyecska, úgyhogy nem volt kétség, előbb utóbb az új és ismét vaskosabb kötetet is abszolválom. Leginkább az tudott ledöbbenteni eddigi írásaiban, hogy ráébredtem, azokban az években amikor ők a nagy testvéreink voltak, nálunk mégis mennyivel könnyebb volt az élet, mint ott a sztyeppén vagy éppen valamelyik nagyvárosukban. S hogy ezt az ő orosz lelkük hogy bírta feldolgozni… Ehhez képest kicsit csalódás volt, hogy Surik története már inkább abban a közelmúltban játszódik, 70-es, 80-as évek, amikre ha halványan is, de jobban emlékszem, illetve többet hallhattam a szüleimtől. Mondjuk a moszkvai olimpiáról már tuti saját emlékeim vannak, a kabalaálatuk szerepelt annak idején mindenen és mindenhol.
Az Odaadó hívetek Surikban megint egy férfi körül bontakozik ki a történet, akinek életét leginkább a nőkhöz való viszonya határozza meg. A főhős késői szerelemgyerek, egy soha színésznővé nem váló könyvelő és egy zongorakísérővé avanzsált egykori gyerekzseni házasságon kívüli évtizedekig tartó kapcsolatából születik sőt az apját sose ismerheti meg. Verocska helyett a nagymama, Jelizaveta Ivanovna neveli fel a fiút, aki igazi pedagógus, s bizony már az elején tudja, hogy egy hímneműt hogy kell kezelni, s legegyszerűbb ha finom lelkű lányát a nehéz dolgoktól megkíméli. Surikból kötelességtudó fiatalember lesz, akinek az életét az teszi ki, hogy szívességeket teljesít mindenféle nőismerőseinek. Nagyanyja halála után kézbe veszi a háztartás irányítását, ő is tovább igyekszik óvni Verocskát, s a tanulmányai és munkája révén megismert nők iránt állandóan valami sajnálatot, szánalmat érez, amit a legegyszerűbben szexuális úton tud orvosolni. Ezért aztán akadnak olyan kalandjai csúnyácska évfolyamtárssal, idegbajos kalap-kiegészítő készítővel, amikor a nők sokkal többet várnak el tőle mint amit ő adni tud és akar. De nem egy nála jóval idősebb asszony is kihasználja ifjúságát, erejét és azt, hogy ha valami bajba jutott fehérszeméllyel találkozik, képtelen nemet mondani.
A Surikban az a jó, hogy nem olyan rövid, mint a Szonyecska, hisz 460 oldalon keresztül lehet élvezni Ulickaja mesélő kedvét és gördülékeny, olvasható stílusát. Bár itt hőseihez nem fűzi olyan szenvedélyes viszony, mint mondjuk Médea esetében, inkább távolságtartó és nem kicsit gunyoros mind Surikkal, mind az őt körülvevő hölgykoszorúval. Ugyanakkor kibontakozik egy olyan város képe, Moszkváé amelybe ugyanolyan mélyen és komolyan bele lehet szeretni, mint bármely világvárosba.

Oszd meg!

Reader Comments

  1. Minden könyvét olvastam ,ami csak megjelent .:)Nagyon tetszik a stílusa. Szórakotztat és úgy gondolkodtat el , nagyon olvasható.Szeretem:)

Write a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *