Még az év elején ovlastam Kristen Callihan Darkest London sorozatának első regényét, a Firelight-ot, ami nagyon tetszett. Főleg a kedvenc “Szépség és a szörnyeteg” feldolgozása miatt. Kíváncsi voltam, hogy milyen titkokat rejthet még ez az alternatív, viktoriánus Anglia.
Daisy Ellis Craigmor víg özvegy, vére letelt az egy év, amióta brutális férje meghalt s levetheti a gyászt és újra társaságba mehet. Azonban rögtön az első alkalommal, amikor szórakozni megy, brutális gyilkosság tanúja lesz. Maga is alig hiszi el, de mintha egy vérfarkast látott volna pillanatok alatt két embert is megölni. A magányos Ian Ranulf siet a megmentésére, aki megérezte a vér és a vérfarkas szagát, s nem akarja, hogy amit a nő látott szélesebb körbe elterjedjen. Daisynek is megvannak a maga titkai, ráadásul ő Miranda, a Firelight hősnőjének nővére, úgyhogy nyíltan áll hozzá a legtöbb dologhoz, amit a férfi elé tár. Márpedig kiderül, hogy ennek a gótikusba hajló Londonnak rengeteg titka van. Például meg kell tudni és elkapni a renegát vérfarkast, mielőtt az megtalálja Daisyt mert úgy tűnik, hogy az ő illata az, ami vonzza…
Míg az előző részben felhoztam hibának, hogy nagyon sok dolog el volt nagyolva, ami a világot illeti, addig itt erre aztán egy szavam se lehetett. Szinte minden lappal érdekesebbnél érdekesebb dolgok derültek ki erről a gótikusba hajló sötét Londonról. Itt az alakváltók igyekeznek kordába tartani a bennük élő állatot, amely ha elszabadul, őrülettel fenyeget. De ugyanúgy falkában élnek és szigorú szabályaik vannak, mint más regényekben. De van itt mágia, boszorkányok, vámpírok stb. A világépítés és a különböző fajok bemutatása, feltűnése mind szolgálják a történetet, egyáltalán nem öncélúan vannak jelen. A mellékszereplők közül remélem páran a következő regényben is ott lesznek, főleg hogy már lehet tudni, hogy az bizony Daisy és Miranda legidősebb nővéréről, Poppyról fog szólni.
Plusz még volt egy jó kis rejtély is a könyvben, hiszen Daisy és Ian együtt nyomoznak a titokzatos vérfarkas és esetleges társa után. S még egy jó kis krimit is megszégyenítő fordulatok sorakoznak ezen a vonalon is a regényben.
Na persze ennek a történelmi-paranormális romantikus regénynek még fontos összetevője a szereplők jelleme és a köztük kibontakozó kapcsolat is. Daisy az a fajta nő, akit megviselt az élet, de büszke és nem hajlandó a külvilágnak megmutatni, mennyire szenvedett, hanem emelt fővel állja a megpróbáltatásokat. Ugyanígy Ian is már évtizedek óta él visszavonultan, magányosan, bár a külvilág számára rendszerint eljátssza, hogy ő igazi dandy. Mind a ketten okosak és sziporkázók, úgyhogy onnantól, hogy összekerülnek, rendszerint fel-felröppennek a szikrák, nem kétség, hogy hova fognak kilyukadni. Mindenesetre az oda vezető út teljesen hiteles és okosan felépített: Daisy nem esik a túlságosan önfejű hőnsők csapdájába, odafigyel, ha valaki az ő érdekében más javaslattal áll elő, valamint Ian se nézi le a nőt, s úgy védelmezi, hogy közben meghagyja az önállóságát is. Elfogadják és megértik egymást, többet látnak meg a másikban, mint bárki előttük korábban.
Szóval Kristen Callihan nagyon tehetségesen hozta össze ezt a regényt: szórakoztató a paranormális világok, a viktoriánus korba helyezett urban fantasyk és a romantikát kedvelők egyaránt megtalálják benne amit szeretnek. S a sokféleséget igazán egységesen tudja egyben tartani. Remélem, Poppy története (februárban jön a Winterblaze) után is marad ebben a világban és még különböző aspektusait feltárja.
Kiadó: Grand Central Publishing
Sorozat: Darkest London #2
Megjelenés: 2012 július
Terjedelem: 384 p.
ISBN: 9781455508587
Honnan: Netgalley, recenziós e-book
