A Carrie Soto visszatér volt immár az 5. Taylor Jenkins Reid olvasmányom. Tudom, ennek túl sok nyoma nincsen a blogon, mert csak a Daisy Jones & The Six-ről írtam, pedig utána elolvastam még az Evelyn Hugo hét férjét a Maybe in Another Life-ot és a Szikrázó Malibut is. Ezek többnyire várólista csökkentésben voltak benne és párat hangoskönyvben hallgattam, de azért a Popkult, csajok, satöbbi podcastban többször is említettem őket. Legutóbb pont a Szikrázó Malibu esetében mondtam, hogy TJR egyik kedvenc szerzőm lett, méghozzá azért, mert rengeteg vonást látok az írásmódjában, a történeteiben és a karaktereiben, amelyek Nora Roberts önálló regényeire emlékeztetnek. Ugyanolyan magával ragadó sztorikat hoz össze, néhol még a témaválasztás is hasonló (Evelyn Hugo esetében például egy az egyben Őszinte hazugságok vibe-ot éreztem) és röviden is tud maradandó szereplőket alkotni. Még mellékszereplőket is. Hiszen Carrie Soto is így indult: csak egy kicsit tűnt fel a Szikrázó Malibuban, de annál emlékezetesebbet alakított ott is, s megérdemelte, hogy saját könyvet kapjon. Ráadásul igencsak pompásra sikerültet.
Carrie Soto a nyolcvanas évek teniszkirálynője volt: 20 Grand Slam győzelmével egyedülálló csillaga a sportjának, s bizony mindent beáldozott azért, hogy elérjen a csúcsra és ott is maradjon. Még gyerekkorában az apja, Javier “A jaguár” Soto argentin teniszező az, aki edzeni kezdi, s vele jut el kemény munkával Carrie az első jelentős állomásáig karrierjében. De aztán úgy érzi, hogy ha tovább akar jutni, edzőt is kell váltania, amit meg is tesz és bizony sorra dönti meg a rekordokat. Elképesztő elszántsággal tör előre és csőlátása, rendíthetetlensége, sziklaszilárd fegyelme meg is szerzi neki a “Csatabárd” illetve a “Lotyó” eposzi jelzőket. A legnagyobbként vonul vissza. S szépen el is ücsörög a babérjain egészen addig, amíg egy újabb teniszező el nem happolja címét: Nicki Chan is megszerzi a 20. Grand Slam győzelmét. Carrie tehát bejelenti: visszatér a pályára, hogy bebiztosítsa ő marad a történelemben a legnagyobb név a női teniszezők között. S ehhez ismét annak az embernek a támogatására hagyatkozik, akivel anno együtt indultak: az apja lesz újra az, aki felkészíti a küzdelmekre. Mert azok bizony várnak Carrie-re: elvégre már 37 éves, újabb, fiatalabb és talán technikásabb ellenfelei vannak, Nicki Channak a Vadállat a beceneve és legyőzhetetlennek tűnik. De Javier okos és kiváló megfigyelő, jól épít stratégiát, sőt még egy ütőpartnert is szerez a lánynak: Bowe Huntley személyében, aki még éppen nem szállt ki a körforgásból, de tudja, hogy ez lesz az utolsó szezonja. A férfi azonban tisztában van azzal, hogy ha van még kitől tanulnia, az bizony ez az apa és lánya páros: Carrie és Javier Soto.
Amiben zseniális ez a regény is, ahogy Taylor Jenkins Reid legtöbb eddigi műve amit olvastam, hogy olyan valakit állít a középpontba, aki tényleg nem egy szerethető karakternek tűnik. Elvégre mi az olvasók is már meg vagyunk vezetve: még ha nem is ismerjük Carrie viselkedését a Szikrázó Malibuból, itt akkor is úgy nyit, mint aki meg van sértve, hogy valaki el meri tőle vitatni a trófeáját. Pedig látjuk, mennyire kiváló atléta a trónkövetelő, ugyanakkor fokozatosan az is tiszta lesz az olvasónak, hogy Carrie pedig tényleg az egész életét tette fel a teniszre, a tehetségére és egyszerűen nem tanult meg veszíteni: ő tényleg a csúcson hagyta abba a játékot. S most is úgy tervezi, hogy a csúcson tér vissza. S bizony a regény igazából az ő fejlődésregénye is: mert meg kell tanulnia veszíteni, elfogadni a tanácsokat a támogatást és megtalálni magában azt, amiért igazán jó volt anno: hogy imádta magát a sportot tényleg a tenisz volt a mindene. S neki fel se tűnik, hogy közben mennyi mindent áldozott be ennek az életnek, de mi jól látjuk, mert a szerző rávilágít, hogy rohadt magányos ember lett Carrie-ből. Az élsport nem kedvez az olyanoknak mint ő, mert folyamatosan bizonyítaniuk kell és persze egy nőtől elvárják, hogy amellett, hogy kiváló atléta legyen kedves, szép és főleg: szerény. Csakhogy Carrie Soto mindig is tudta, mennyit ér és éppen ezért utálták sokan. Visszatérése nagyon érdekes képet ad az egykori és a mostani tenisz világáról: bepillantást nyerhetünk a színfalak mögé és láthatjuk az áldozatokat amiket ezek a sportolók meghoznak azért, hogy eredményesek legyenek: nem csak a testüket, de a lelküket is többször meggyötrik. A regényben folyamatosan beszúrások vannak sportműsorokból, kommentátorok beszélik ki a meccseket és a játékosokat és elképesztő, hogy Carrie-ről és ellenfeleiről hogyan értekeznek, s kontrasztnak ott van ugye az is, ahogy pl. Bowe-t kezelik: ég és föld. S nagyon szomorú tudni, hogy ez a kettős mérce máig benne van nem csak a teniszt közvetítő, de az összes többi sportággal foglalkozó műsor, újságíró repertoárjában.
A teniszmeccsek rohadt izgalmasak, Carrie és az apja kapcsolata szívszorongató és nagyon jó látni, hogy a lánynak azért van egy támogató közege: az ügynöksége és fokozatosan Bowe is, aki elsőként ismeri el, hogy Carrie jobb atléta mint ő valaha is volt és aki kitartóan ott marad mellette a végsőkig.
Nagyon bírom, hogy Taylor Jenkins Reid teremt magának egy fiktív 70-es 80-as 90-es éveket, felépíti a maga popkultúra történelmét, amelyben hollywoodi sztárok (Evelyn Hugo és Mick Riva), rockzenészek (Daisy Jones & The Six), sztársportolók (Nina Riva és Carrie Soto) vannak, akik itt-ott egymásba is botlanak, de mindegyikük felejthetetlen karakter, akiket láthatólag a szerző is imád mozgatni mi meg csak faljuk a magával ragadó sorokat és sorsokat.
Blogturné
A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk Taylor Jenkins Reid legújabb regényét: megérkezett a Carrie Soto visszatér! Egy fiktív sportkarrier, de egy szívhez szóló életpálya! Tarts Te is bloggereinkkel, és a turné végén lehetőséged nyílik megnyerni egy példányt a regényből!
Fülszöveg
A szókimondó és a győzelemért mindent elkövető Carrie Sotót csak úgy emlegetik: a Csatabárd. Másik gúnyneve a Lotyó.
Kevesen rajonganak érte csípős, ellenfeleit földbe döngölő megjegyzései miatt, de azt el kell ismerniük, hogy húsz Grand Slam-győzelmével ő a valaha élt legeredményesebb teniszjátékos. Hat évvel visszavonulása után Carrie kénytelen végignézni, ahogy a brutális és káprázatosan tehetséges Nicki Chan megfosztja őt az első helytől.
Carrie harminchét évesen azt a mindenkit meglepő döntést hozza, hogy visszatér az aktív sportba egy évre, hogy visszaszerezze a rekordját. Az újságírók azt állítják, sosem kedvelték a „Csatabárdot”.
A teste sem úgy mozog már, mint régen. És még a büszkeségét is félre kell tennie, hogy azzal a férfival eddzen, akinek egyszer majdnem kitárta a szívét: Bowe Huntley-val.
Felkavaró, felejthetetlen regényében Taylor Jenkins Reid az eddigi legérzékenyebb és legérzelmesebb történetét írta meg.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadó székhelye: Szeged
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 400
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789636751555
Fordította: Farkas János
Megjelenés időpontja: 2024.11.19.
megrendelés
Nyereményjáték
A nyereményjáték középpontjában Taylor Jenkins Reid regényeinek szereplői állnak. A neveikből kihagytunk néhány betűt, a Ti feladatotok kitalálni, hogy kit takar a feladvány! A nevet, és hogy melyik regényben található, írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladványom
B_lly D_n_e
A turné állomásai
11.27. Kitablar
11.29. Olvasónapló
11.30. Csak olvass!
12.01. Readinspo
12.03. Pandalány olvas
12.05. Veronika’s Reader Feeder
