Már eleve úgy terveztem, hogy a tömeget és az azt kiváltó okot (Franzen) elkerülöm, úgyhogy vasárnapra időzítettem a Könyvfesztiválos látogatásomat. Könyvet vásárolni és két előadást, beszélgetést meghallgatni szerepelt a tennivalók között. Semmi reci átvétel, mert rájöttem, hogy mostanában kevés rá az időm, a könyveket ha veszem akkor se olvasom el, mindig valami más jön közbe és épp ezért még azokon is elég sokat gondolkodtam, amit előre megjegyeztem magamnak, hogy kéne. Ennek ellenére azért voltak impulzusvásárlások, de nem éppen úgy, ahogy az ember gondolta volna.
Vasárnap 10-re hirdették a Beszélgetés a hazai YA fantasy irodalomról című műsort, ami azért volt izgi, mert mire odaértem, még zárva volt a Könyvfesztivál, úgyhogy meg kellett várni a “kapunyitást”, így elsők között mehettünk be, még alig lézengett valaki. A beszélgetést, ahol Buglyó Gergely, Holló-Vaskó Péter (A. M. Aranth) és Lakatos István voltak terítéken, meglepően nagy érdeklődés övezte. Legalábbis a terem nagyságát igazából alul méretezték, telt ház volt, úgy látszik a téma sokakat érdekel. Nos nem tudom, ki mit szűrt le belőle, mindenesetre én másra számítottam. Például inkább volt a beszélgetés tárgya maga a fantasy és különösen a magyar fantasy helye, helyzete, hogy lehet művelni, milyen inspirációk vannak, honnan lehet ihletet meríteni stb. mint az ifjúsági kategória. Főleg úgy, hogy Lakatos István könyvei (Dobozváros, Óraverzum) a fiatalabbaknak (10-12 éves korosztály) szólnak, mint a másik két szerző sorozatai. Én azt gondoltam, hogy erről, meg arról, hogy mennyire más kategória ez a “magyar YA” lesz inkább szó. Ráadásul azt hiszem ez a férfiak beszélgetnek és kicsit lenézik a népszerű YA-t olvasókat, akik többnyire lányok/nők és a Vörös Pöttyös sorozaton edződtek kicsit visszás volt annak fényében, hogy a terem nagy részét pont lányok/nők/asszonyok tették ki, akik Könyvmolyképzős törzsvásárlók/olvasók.
A 13 órára hirdetett Beszélgetés a kortárs science fiction és fantasy irodalomról műsorra már eleve olyan nagy volt az érdeklődés, hogy az eredetileg meghirdetett helyszínt át kellett tenni egy nagyobb terembe. Itt Kleinheincz Csilla (GABO), Németh Vladimir (Fumax), Velkei Zoltán (Agave) és Szabó István Zoltán (Próza Nostra) beszélgettek a témáról. Nos erről aztán sokat nem tudok nyilatkozni, ugyanis még nem lendültek bele a vesézésbe, mikor kiderült, hogy a család ifjabb tagjai kidőltek és inkább ebédelni meg hazamenni lenne jó számukra. Úgyhogy elég hamar leléptem. Talán majd valaki beszámol róla. Egyébként ami mindkét helyen téma volt, az az, hogy a zsánerirodalom mennyire kezd népszerű lenni és besodródni a mainstream-be, nem csak az egyetemeken, főiskolákon vannak már kurzusok róla (itthon is!), hanem még az HBO is ugye nagyszabású sorozatot készített a Trónok Harcából és tarolt vele. Sőt vannak olyan írók, akik már szépíróként learatták a babérokat, kritikai elismertséggel felvértezve belevágnak a fantasy-be, s ezzel is alátámasztva annak létjogosultságát. Továbbá az is mindenhol téma volt, hogy a sorozatok milyen sokat lendítenek a zsáneren, sőt íróként mennyit lehet tanulni belőle. (Update most láttam, hogy az Ekultura szokás szerint máris kitette a felvett előadást, nézem/hallgatom és meglátom, hogy vajon miről volt még szó)
Függetlenül attól, hogy mennyire élveztem, vagy értettem egyet az elhangzottaknak, azt hiszem a Könyvfesztiválnak ezek a programok kell, hogy a vonzóereje legyen most már. Legalábbis itthon ugye a könyvvásárlás miatt már nem is annyira éri meg kimenni, ugyanis a 20% kedvezményt lassan bárhol el lehet érni online boltokban vásárolva. Nincsenek itt olyan nagy események, könyvbeharangozók, mint mondjuk a Book Expo America-n, ahol hónapokkal megjelenés előtt lehet kiadói példányokhoz jutni kötetekből. A dedikálások, beszélgetések és érdekes előadások lehetnének a népcsalogatók (a gyerekprogramok már évek óta menőbbek, amúgy a Könyvfeszten), s az így szerzett közönség tagjaiból majd lesznek, akik aztán mászkálnak és vásárolgatnak is. Persze most is volt 35 oldalnyi program, de lám engem is csak kettő érdekelt igazán. Ennél többet lehetne nyújtani főleg az internet generációnak. Mert amúgy szerintem jókor és jó helyen van megrendezve a könyvfesztivál, mert ha nincs szupervacak idő akkor a Millenáris igazán klassz és külső adottságai remekül használhatók, például játszótéren lehet parkoltatni a családot, amíg az egyén bent mászkál a standoknál.
Na de azért persze vettem könyveket is. Az előre benézettek közül végül csak Scott Westerfeld: Másvilágok című kötetét vettem meg. A Gabo/Cicero standjánál aztán elcsábultam egy új kiadású James Herriot-ra, nekem ő kimaradt, egyszer majd talán sorra kerül, mint Durrell, illetve ha a gyerekek közül valamelyiket érdekli majd a téma, jó befektetés lesz. A legnagyobbat a Palatinusnál markoltam, ahol 3000 forintért szereztem öt kötetet. Margaret Atwood Penelopeia-ját már olvastam, de szeretem ezt a mitológiás sorozatot, hát miért ne legyen meg, ugyanezért választottam Janette Wintersontól A tehert és A mítoszok rövid történetét Karen Armstrongtól. Ez utóbbi egyébként a Mítosz sorozat bevezető kötete. Kazuo Ishiguro Ne engedj el… és Anne Tyler: Vacsora a Honvágy étteremben : mind a kettő olyan regények, amik már régóta ott vannak az el kéne olvasni listán, talán ha a polcomon is ott lesznek, közelebb kerülnek a megvalósuláshoz. A gyerekek külön kérése volt a két Mi Micsoda. A juniort a kisebbik látta meg, mostanában állandóan a Lánglovagok fejezetet kell olvasnom neki a Tesz-vesz város egyik kötetéből, a nagyobbik pedig azt mondta, inkább tudományos könyvet kér, mondjuk az Energiáról. Továbbá a Bookline doboztól kaptam egy szatyrot meg egy Könyves magazint, a Libritől pedig ceruzát és könyvjelzőt. Egyébként a Libri-Park kiadó standjánál mászkáltam sokat mert 2+1 akciójuk volt a teljes kínálatra, de a végén visszatettem A titkos történetet meg A babaház úrnőjét, mert képtelen voltam 3. könyvet választani melléjük.
Úgyhogy vettem ugyan könyveket, de nem estem túlzásokba, ráadásul úgy érzem, ezeknek esélyük van, hogy ha én nem is, de a családból valaki olvasni fogja őket. A tűzoltósat például máris kiolvastuk!
Érdekes, amit a programokról írtál. Tavaly egy darab ilyen beszélgetésen voltam, de igazából nem hagyott bennem mély nyomot, na meg alig lehetett hallani, amit mondtak, mert csak ilyen válaszfalakkal ellátott szobácskában voltunk. A lenézést pedig én is érzékelem sokszor. Álltam sorba, hogy dedikáljam a Calderont, már tök közel voltam, erre elhúz előttem egy pasas, aki leáll, hogy megnézze, ki írogat itt alá, és mit. Ránézett a borítóra, hunyorgott, aztán lenézően grimaszolt… Ezt most minek kell? Mi, akiknek valószínűleg tetszett a könyv, ott állunk, az írónő pedig szemben ül…
A Ne engedj el… nagyon jó! Én is meg akartam venni (mert tavaly könyvtárból vettem ki), de úgy voltam vele, hogy majd akkor ruházok be rá, ha újra akarom olvasni 🙂
De legalább nem szólt be …
Ez a “férfiak beszélnek, a nők csillogó szemmel hallgatnak” jelenség mindig nagyon mókás. A múlt héten voltam egy irodalmi díjátadón, a díjazottak (pl. én) közül 1 db férfi volt jelen, de 3 perc múlva a jelenlévő nők (szinte csak ők voltak jelen amúgy) már áhítatosan körbeállták az egyetlen hímet, én közben szerzői magányomban matattam a pogácsák közt. (Semmi baj, szeretem a pogácsát.) Szóval a jelenség szerintem erősen kétnembeli támogatottságú. Gondolom, ezen a YA-beszélgetésen se szólaltak föl felháborodott asszonyok, és hagyták el tömegesen a termet.
Persze nem vonult ki senki, de lehet rajtam kívül ezt más észre se vette, akivel utólag beszélgettem a dologról, annak egészen más véleménye volt az eseményről. Gratulálok a díjhoz ha még nem történt meg (ez melyik volt?:)
Köszi, csak egy fél Örkény-ösztöndíjat kaptam. De nem szerénykedem, ez is szép teljesítmény egy ponyvaíró-trolltól durván szépirodalmi környezetben 😛
Jut eszembe, Nagy Fehér Férfiak: Franzen kellemes csalódás volt, megbirkózott a totálisan összefüggéstelen kérdésekkel, és még a Jennifer Weiner-féle balhét is igyekezett normálisan kimagyarázni. Persze ebben lehetett szerepe annak is, hogy a jetlag (?) miatt erősen beszívott benyomást keltett.
Biztos meghunyászkodott, hallgatva a podcastot illetve nem kapott pogácsát, ha az is van, lehet hogy jobban elengedte volna magát 🙂
Jó kis beszámoló lett! Azért sajnálom, hogy vasárnap voltál, szombaton biztos összefutottunk volna. Érdekes, nekem az is elég vonzerő lenne, ha senki nem dedikálna, csak kinn lennének a standok és lehetne bandázni 😀 Még semmilyen előadáson vagy könyvbemutatón nem voltam a feszteken, szabadabban szeretek lenni ilyenkor, beszélgetni, bloggerekkel találkozni, meg persze 1-1 dedikálás, de idén abból is csak Csernus volt nekem. Hangulata van annak, hogy ilyenkor veszünk könyvet, hiába csak 20% a kedvezmény, ami miatt én is morgolódtam kicsit. Külföldön még nagyobb buli lehet a dolog.
Franzent nem láttam, csak a sort, aki állt hozzá 😀 … nagy tömeg volt tényleg szombaton, és már 11-kor is, nem csak koradélutántól :S
Én azt nem értem, hogy azon a színpadon kinn minek kell zajongani… Volt valami “koncert”… hát örültem volna ha nincs.
Mondjuk még a 2+1-es akció az megdobogtatta a szívem, de aztán nem vágtam bele. Én idén hiányoltam a Kaláka koncertet, azt a srácaim nagyon szokták bírni 🙂
A Kolibrinél kihasználtam a 2+1-et ;)))
Hát, én nem szeretem ezeket a szabadtéri zajokat 😀
Véletlenül hozott ide a kereső, de örülök neki. 🙂 Köszi, hogy eljöttél a beszélgetésre, és ilyen klassz összefoglalót írtál. Látom, kialakult egy beszélgetés a lenézés-dologgal kapcsolatban, és azt hiszem, sejtem is, hogy mire céloztál: Péternek volt egy megjegyzése, amire magamban kicsit felszisszentem, mert sejtettem, hogy kiválthat ehhez hasonló reakciót. De biztos vagyok benne, nem úgy gondolta, hogy a Vörös Pöttyös könyvek úgymond “kisebb értékűek” vagy lenézendőek lennének, csak arról próbált humorosan beszélni, hogy ő személy szerint nem nagyon olvas romatikus könyveket. Egyébként én nagyra becsülöm ezt a sorozatot, rengeteg fiatallal szerettette meg az olvasást; a feleségem is sokat elolvasott, és be kell vallanom, van köztük nem is egy könyv, ami a saját várólistámra is felkerült. 🙂 Ami a másik felvetést illeti, lett volna még szó bőven a kifejezetten ifjúsági irodalomról is, valamint személyesebb vonatkozásokról, de sajnos még csak a kérdések felénél tartottunk, amikor kifutottunk az időből. (Vagyis pont a fordítottja történt annak, amitől tartottam, mert mivel egyáltalán nem tartom magam YA- vagy fantasy-szakértőnek, előzőleg nem igazán tudtam elképzelni, mivel fogjuk kitölteni az egy órát.) Remélem, azért valamit így is tudott adni a beszélgetés, és még egyszer köszi a bejegyzést! 🙂