Laurie Viera Rigler: Confessions of a Jane Austen Addict

Jane Austen ugyebár reneszánszát éli és rengetegen imádják. De mégis, milyen lenne 21. századi fejjel a 19. század elején élni és magunkévá tenni azt az erkölcsi normát, amiben a szerző élt? Képesek lennénk rá? Meg tudnánk állni a helyünket? Nos Laurie Viera Rigler regényében ezt próbálta meg feltérképezni.

Courtney Stone igazi modern csaj, Los Angelesben él, van jó munkája, barátai, csak éppen pár héttel az esküvője előtt derült ki, hogy a vőlegénye megcsalja. Mint minden rendes lány a szívfájdalmát némi alkohollal és Jane Austen regényeinek újraolvasásával gyógyítja. Mígnem egy reggel arra ébred, hogy bizony ő nem más, mint Miss Jane Mansfield a 30 éves kisasszony, aki vidéken él, Angliában és az 1810-es években. Courtneynak adaptálódnia kell a helyzethez, ahhoz hogy ő most valaki másnak az életét éli egy olyan korban, amiről elég sokat fantáziált de ami a valóságban nem éppen meseszerű és egyszerű, mint amilyennek az ember a regényekből gondolná. Átveszi hát Jane helyét és beilleszkedik a vidéki társasági életbe, megpróbál navigálni a viselkedési útvesztők között és kitalálni, hogy is térhetne vissza saját korába, testébe, életébe. Közben persze az, hogy nem igazán vannak emlékei Jane korábbi életéből eléggé megnehezíti a helyzetét: ott van a szomszéd, özvegy Charles Edgeworth, aki láthatólag udvarol Jane-nek, de mégis van köztük kis távolságtartás és Courtney már nem igazán bízik saját magában, ha férfiakról van szó.

Idealizáljuk, meg romantikázzuk Jane Austen korát de ami ebből a regényből is kiválóan lejött az, hogy mennyire más volt ott mondjuk a higiénia. Az orvosok még mindig lelkesen vért csapoltak, heti 1 alapos mosdás luxusnak számított, a fogadókban ritkán használtak fertőtlenítőt és Bath fürdőiben mindenféle betegségek fortyogtak egymás mellett a meleg vízben. Az ember nem tudott egyedül felöltözni, sétálni menni és ha csak nem volt előkelő származású, akit kiszolgáltak és kiválasztott életet élhetett, szinte semmire se volt esélye. Courtney a maga modern fejével lépten-nyomon beleütközik a korlátoltságba a női egyenjogúság teljes hiányába. S valóban mintha semmi más lehetősége se lenne abban a korban egy lánynak, mint hogy mielőbb és jobban férjhez menjen és még örülhet, ha olyan párja lesz, akit valamennyire kedvel és túléli a szüléseket. Úgyhogy igazából a regény teli van olyan kérdésekkel, amiken el lehet gondolkozni és kiderül, hogy az egész Jane Austen korabeli időszak valahol nem lehetett annyira fenékig tejfel az élet. Egész jó beszélgetéseket lehet erre a körre építeni, ne adj isten egy könyvklub megbeszélést is. Meg arra is, hogy Courtney micsoda egzisztenciális válságokat él meg, hisz állandóan felmerül benne, hogy ki is ő most valójában. A teste Jane-é, de az emlékei nincsenek meg, azok a sajátjai ; meg most kinek a sorsát kellene alakítania a magáét vagy a XIX. századi kisasszonyét? stb.

Amiért viszont kevesebb csillagot kapott a regény, mint azt a fenti téma és körbejárása sugallná az a stílusa volt. Mivel elsősorban chick-litként hirdetik a könyvet, amiben van humor az itt teljesen hiányzott,  pedig igazán az alaphelyzet hihetetlen humorforrás lehetett volna, de az írónő sajnos kihagyta ezt a ziccert. Általában a regény megfogalmazása itt-ott unalmas volt, a vége túlságosan hirtelen és logikailag következetlenül jött, meg maga a testcsere se volt jól elmagyarázva, nem derült rá igazán fény, hogy is meg miért történt. Ahol próbálta Courtney kideríteni, mi is a helyzet az a rész meg kifejezetten zavaros volt.

Persze lehet, hogy a folytatásban, ami a fordított szcenáriót mutatja be, azaz Jane ébred fel a XXI. század Los Angelesében, minden jobban elmagyarázódik. S pont ezért azt a kötetet is kölcsön fogom kérni @Medvemacstól aki elnézte, hogy ezen is hónapokat ücsörögtem.

Kiadó: Bloomsbury
Megjelenés: 2008
Terjedelem: 288 p.
ISBN: 9781408800997
Honnan: Kölcsön