Alice Munro: Egy jóravaló nő szerelme

Alice Munro neve és novellái sorra tünedeznek fel a könyves blogokon. Már egy ideje én is gondolkodtam azon, hogy valamit olvasni kéne tőle, ha már elismert női író aki nőkről, nőknek ír, irodalmi igényességgel, azaz a kritika is elismeri. Úgyhogy kaptam a lehetőségen és jelentkeztem rá az OKK körében és bár kicsit késtem az elolvasással, de azért sikerült majdnem időben végezni a novelláskötettel. Szerda délután vonattal utaztam hazafelé, s a velem szemben ülő hölgy megkérdezte, hogy valami szörnyűséget olvasok? Mert neki a borító azt sugallta. Megnéztem alaposabban, de igazából sejtelmesnek találtam, még ha sötétnek is. Mint Munroe történeteit: sejtelmesek, sötétek, de igazából nem szörnyűségesek.

A kötet nyolc novellát tartalmaz, mindegyikben a nők a főszereplők. Első olvasatra a novellák szinte könnyűnek, mesterkéletlennek tűnnek, hogy aztán utólag jól el lehessen rajtuk gondolkodni. Formailag teljesen meglepőek, mert jóval nagyobbnak, mélyebbnek tűnnek mint amennyire a terjedelmükből számítana az ember.

Igazából értem én, miért mondják Munroe-ra, hogy feminista. Mert ezekben a sztorikban is a modern nő útkeresése van benne. Pont az ő generációja, akik a háború után nőttek fel, akkoriban voltak fiatalok azok, akik egyre inkább kitörtek a társadalmi korlátok közül: dolgoztak, munkát kerestek, elhagyták a férjüket, gyermeküket, hogy megvalósítsák magukat, fütyültek a konvenciókra. Persze mindezekért többnyire valamivel fizetniük kellett: hallgatással, magánnyal, kirekesztéssel, lelkiismeret furdalással stb. De valahol mégis elégedettek azzal, amit elértek, mert az évek őket igazolták.

Számomra nem mindegyik történet és hősnő volt teljesen kellemes olvasmány, tartalmilag. Mert formailag mindegyik tökéletes kis miniatűr volt csodás prózával. Viszont nem minden hősnő volt szimpatikus és gyakran nem értettem egyet velük. Például rögtön a második novellában a Jakartában egyik női alak se került hozzám közel. Nem láttam igazán Kath mélységét, nem értettem mit akar és miért, a Sonje féle eszelős és teljesen szemellenzős szerelem sose tudott meghatni, sőt inkább idegenkedtem tőle. Talán mert Kath és választása is érthetetlen volt számomra, ugyanez volt a helyzet Pauline-nal is, aki meg A gyerekek maradnak hősnőjével is, aki a szerelmet válassza a család helyett. Továbbá a Bűzlik a pénztől úgy ahogy volt, számomra érthetetlen és értelmetlen maradt. Talán az lehetett a gond, hogy bár Munro női alakjai kidolgozottak, a férfiakat akik mellettük vannak az árnyékban hagyja, vagy elnagyolt ecsetvonásokkal ábrázolja, ezért nem mindig volt nekem levehető, hogy akkor most miért is cselekedtek a nők úgy ahogy?

Viszont amik tetszettek, az első, a kötet címadó novellája, annak is főleg az első fejezete, amikor három fiú megtalálja a holttestet. S mint ahogy sok helyen kiemelik, hogy Munro rövid keretek közt is teljes életeket tud bemutatni valódi karakterekkel, na itt aztán igazán brillírozik a három srác megmutatásában. S igen, engem a kedvelt Stephen King kisregényre és a belőle készült filmre, az Állj ki mellettem!-re emlékeztetett. Aztán meg kiváló volt a Cortes, mert természetesen hogyne szeretnék egy olyan történetet, ahol a főhősnő megtalálja a hivatását: könyvtároskisasszony lesz. Egyébként Munro nem egy novellájában azzal jelzi, hogy intelligens, tanult nőkről van szó, hogy könyvtárban, könyvekkel dolgoznak.

Ami még nagyon megfogott a novellákban, az a környezet. Kanada ezekből a történetekből számomra egy különös országnak tűnik. Kicsit olyan, mint Skandinávia: távoli, gyakran hó borítja, elnyomva a szenvedélyeket, amelyek aztán kitörnek. Aztán meg rengeteg dologban Amerikára emlékeztet: a középosztály, az iskolák, a popkultúra mintha onnan jönne egyenest. Szóval e két világ kavarodik benne, megspékelve a franciás európaisággal, ami talán mert Munro maga angol anyanyelvű kevésbé jön át, mintha francia kanadai volna (akkor talán az amerikai hatás lenne kisebb mértékű).

Szívesen javasolnám a kötetet az IRL könyvklubbomba (ami sajnos most éppen tetszhalott), mert nagyon jókat lehetne beszélgetni, vitatkozni róla. Biztos vagyok benne, hogy sokan másként értelmezik a történeteket.

Eredeti cím: The Love of a Good Woman
Fordító: Mesterházi Mónika
Kiadó: Park Kiadó
Megjelenés: 2008, 2009 (1998)
Terjedelem: 363 p.
ISBN:  9789635308637

Kiegészítések:
Itt ugyan nem szokás, de ha már Könyvklub, szeretnék azokkal akik olvasták a kötetet – Miestason kívül már másoknak is volt a kezében – megvitatni pár dolgot. Mert a könyvklubban azért szokás a párbeszéd is 🙂 Ráadásul úgy láttam, hogy eddig mindenki csak jókat nyilatkozott minden novelláról. Illetve teljes egészében a könyvről, de engem érdekelne, hogy valóban a részletek is ennyire egyértelműek voltak? A kérdések meg valószínűleg a válaszok is erősen SPOILER-esek lehetnek.

1. Vajon tényleg Rupert követte el a gyilkosságot? Vagy Mrs. Quinn hazudott?
2. Cortes-ben az öreg béna Mr. Gorrie-nak volt köze a szigeten történtekhez? Mi?
3. Pauline vajon boldogan élt-e? Igazából van-e olyan szereplője a novelláknak aki tényleg boldog?
4. Karin mennyire értette meg, mi folyik a felnőttek közt? Ha volt apja, miért akart apapótlékot Derek személyében? Miért akarta felhívni magára a figylemét? Mi volt az, amivel Derek megbabonázta a nőket? Elvégre az anyapótlékot megkapta Ann személyében.