Madeleine Wickham inkább másik írói nevén, Sophie Kinsellaként és a Boltkóros sorozat révén vált híressé. Hogy melyik az igazi neve az angol írónőnek, azt nem tudom, mindenesetre kicsit különböző stílusban íródnak a regényei a két álnév alatt. Madeleine Wickham korábban jelent meg, s komolyabb témákkal és kevésbé humorosan, ám ugyanolyan gördülékenyen és könnyen olvashatóan, szórakoztatóan ír.
A Coctails for Three főszereplője három, a harmincas évei környékén járó nő, mind a hárman ugyanannál a lapnál a Londonernél dolgoznak, s havonta egyszer találkoznak a Manhattan Koktélbárban, ahol beszélgetnek, pletykálnak. Maggie a főszerkesztő éppen a búcsubulijáról érkezik, ugyanis a 9. hónapban van, s innentől kezdve otthon lesz,
vidéken a születendő babával. Roxanne igazából szabadúszó, sokat utazik, közben pedig immár hat éve egy nős ember szeretője. Candice a legfiatalabb, legnaívabb és a legjószívűbb hármuk közül, és éppen ő az, aki hübelebalázs módjára beleugrik valamibe, ami komolyan veszélyeztetni kezdi barátságukat.
A koktélbárban találkoznak Heatherrel, a pincérlánnyal, akiben Candice felismeri egy régi iskolatársát, kinek a családját pont az ő apja tette tönkre. Lelkiismeretfurdalásból úgy dönt, hogy segít a lánynak, bejuttatja a laphoz, ahol dolgozik, befogadja az albérletébe stb. anélkül, hogy figyelembe venné barátnői intését, ne hagyja palira venni magát. Candice azonban nem hallgat rájuk és mindent megtesz, hogy segítsen Heather-en akiben a legújabb jóbarátnőjét véli felfedezni, míg pártfogoltja a háta mögött kezd el áskálódni.
Mint friss kismamát igazából Maggie története fogott meg, akiről mindenki feltételezi, hogy amilyen hatékony és gyakorlatias volt eddig az életében, az anyaság is menni fog neki. Ő pedig meg van rémülve, s nem mer senkitől segítséget kérni, mert úgy érzi, azt várják el tőle, hogy egyedül boldoguljon. Mindez persze állandó fáradtsághoz, ingerültséghez és szörnyű magányhoz vezet.
Bár a végén mindhárom nő élete megoldódik, azért nem teljes a happy end. Az életben sok mindenért meg kell küzdeni, s gyakran veszteségek is érik az embert, amikkel együtt kell élni.
