Simonetta Agnello Hornby Angliában bírónő, méghozzá a fiatalkorúak törvényszékén, s ez rányomja bélyegét írásaira is, hisz második regényében is elsősorban a zűrzavaros családi élet kerül a középpontban. A nagy sikert aratott A mandulaszedő egy szicíliai polgári család életébe nyújt betekintést, míg új könyve, A márkiné egy arisztokrata családról szól. A Safamiták szövevényes, titokzatos szálait kiváló érzékkel bonyolítja a szerző.
Az írónő regénye a XIX. század közepétől, az egységessé váló Itália megalakulásától a század végéig, a fasizmus kialakulásáig követi egy nemesi család életét, s ebben a fél évszázadban a szicíliai társadalmi változások hatalmasak voltak, hiszen a félig feudális viszonyok közül a középréteg kiemelkedett és képet kaphatunk az egyre befolyásosabbá váló maffiáról is. A regény központi szereplője, akinek az életét végigkövethetjük Costaza Safamita, a vörös hajú, s ezáltal kívülállónak bélyegzett nő, akit még az anyja is elutasít születésekor. A márkiné életében sikereket ér el, mint egy hatalmas birtok örököse és mint nő is. Ami megkülönbözteti őt a többi, kicsinyes és kapzsi szereplőtől, aki körbeveszi az eltökéltésge, amellyel igyekszik megmenteni a környezetében élő gyerekeket, bármilyen rendhagyóak is voltak a születésük körülményei.
A regény felépítése klasszikus (Lampedusa A párduca jutott eszembe róla), lineáris, a rövid fejezeteket szicílai közmondások és az események rövid összefoglalása vezeti be. Rengeteg szereplőt vonultat fel Agnello Hornby, akiket a kötet elején fel is sorol, s néha az ember nem tudja, ki mennyire lesz fontos a történet szempontjából, de kiváló karakterábrázolással az események során kiválnak a markáns és fontos szereplők, s az olvasó megnyugodhat, a szálak kibogozódnak.
