Mae
Sullivan azzal az indokkal béreli fel Mitch Peatwick-et, a
tőzsdeügynökből lett magándetektívet, hogy nagybátyját, Armad Lewist
megölték, s a gyilkosnál van a férfi évtizedek óta rendszeresen
vezetett naplója. A gyilkosság dolgot ugyan csak kitalálta a lány, ám
ahogy egyre mélyebbre ásnak az elhunyt ügyeibe, kiderül, hogy bizony
nem sokan fognak könnyet hullatni a temetésén, sőt inkább fizetett
zokogókra lenne szükség, sőt akárki lehet a gyilkos. Még maga Mae is,
akinek a vagyonát eltüntette a nagybácsi, vagy a személyzet, June és
Harold a felelős a szívrohamért, nem a fiatal szerető? De a családi
kapcsolatok se tiszták, hisz ott van a maffia vezér Gio Donatello és
unokája, a vandalizmusra hajlandó Carlos, aki bármit megtenne Mae-ért.
Holott nagyon úgy tűnik, a lány igazán el tud bármit érni amit akar.
Mitch egyre inkább belebonyolódik az ügybe és persze megbízójába, de
hát titkos fantáziája volt, hogy Sam Spade lehessen (lásd Máltai
Sólyom), hát mos megkapta a maga kalandját.
Jennifer Crusie kicsit kifigurázza a klasszikus regényt, gyilkos humora
van és kiválóan tudja ötvözni ezt a romantikával, s még a krimi szál se
elhanyagolható meglepetést tartogat.
