Alvin Lomardo néven
mutatkozott be, és nagyon határozott feladattal bízta meg Kinseyt:
keressen meg egy fiút, aki valamik Linkor nagy szolgálatot tett neki, s
adjon át egy huszonötezer dolláros csekket. Kinsey csak késõbb jött rá
– amikor kiderült, hogy az elõlegrõl adott csekkje fedezetlen volt -,
hogy az igazi neve Daggett. John Daggett.
Volt fegyenc. Megrögzött hazudozó. Súlyos alkoholista. És halott. A
zsaruk szerint baleset történt: vízbe fulladt. Kinsey ebben nem volt
olyan biztos.
Egy halott ember életének romjai között botladozva Kinsey hamar
felismeri, hogy Daggettnek rengeteg ellensége volt. A lánya, akit
gyerekkorában az alkoholista apa örökösen becsapott, és a felesége, aki
az elviselhetetlen házasságból a vallási õrületbe menekült. Aztán ott
van egy nõ, aki azt hitte, õ volt Daggett felesége, ráadásul a szeme
alatti zúzódások is ezt bizonyítják, de szemben találja magát a
törvényes feleséggel. Néhány drogdíler keresi a 25 OOO dollárját. S nem
utolsó sorban annak az öt embernek a családja, akik Daggett részegen
okozott autóbalesete miatt haltak meg. Az ügyész szerint halált okozó
közúti veszélyeztetés a vád, amelyért két évre lecsukták. A csa-
ládok szerint gyilkosság történt, s jó okuk volt Daggett halálát
kívánni.
Bár Millhone kisasszony e legújabb nyomozása is jártasságáról,
elmésségérõl és fortélyosságáról tesz tanubizonyságot, felszínre hoz
bizonyos rejtegetni szánt igazságot. Mint maga Kinsey fogalmaz: "az
emberi léleknek olykor olyan súlyos adóssága van, amelyet csak az
életével egyenlíthet ki az ember". Ugyanakkor az elsõk között ismeri
el, hogy a gyilkosság társadalmilag nem elfogadható megoldása az ilyen
helyzeteknek.
