Amikor a könyvtárban járok, ha egyedül is vagyok körbenézek a gyerek részlegen is és főleg az ajánló polcon lévő új köteteket skubizom meg. Itt láttam meg David Almond: Skellig – szárnyak és titkok című kötetét aminek igényes kivitelezése azonnal felkeltette a figyelmemet. Aztán megnéztem a fülszöveget, meg az ajánlókat (díjnyertes regény, mindenféle méltatások) és az első dicséret pont Nick Hornbytól származott, szóval nem volt kétség, hogy hazaviszem és alkalomadtán elolvasom.
Michael szüleivel egy felújítandó házba költözik, amelynek előző tulajdonosa nemrég halt meg, s bár nem így tervezték, de a költözés sose jöhetett volna rosszabbkor: a fiú újszülött kishúga beteg és mindenki aggódik érte. A srác betéved a gazos kertben álló omladozó garázsba és ott egy fura alakkal találkozik. Ennek a lénynek szüksége van Michaelra, hogy életben maradhasson és a fiú sokáig nem beszél róla senkinek, aztán összeismerkedik a szomszéd lánnyal, Minával aki otthon tanul, nem jár iskolába és együttes tudásukkal megpróbálják a legjobbat kihozni abból a csodából, ami nekik adatott.
Teljesen egyszerűen megfogalmazott mégis varázslatos történet, amelynek szépsége pont ebben a hétköznapiságban rejlik. Mert itt nincs másról szó, mint a szeretetről és a hitről, hogy vannak még csodák.
Talán a molyon olvastam olyan véleményt, hogy bár ifjúsági regénynek van kikiáltva, sose adná tini gyerek kezébe a könyvet az egyik véleményező, amivel én elolvasva a regényt nem értek egyet. Mert itt aztán rengeteg mindenről van szó és nem győzöm hangsúlyozni, hogy az egész annyira roppant egyszerű és mégis összetett. Szóval határozottan olyasmi, ami akár kötelező olvasmány is lehetne (na jó, ha irtózunk ettől a szótól akkor ajánlott), mert fiatalokhoz, fiatalokról szól és az élet nagy kérdéseiről meg kicsikről is lehet beszélgetni a kötet kapcsán. Például arról is, hogy jó-e ha az ember iskolába jár, vagy jobb otthon tanulni hisz Minát például otthon tanítja az anyukája és a lány minden ízével és William Blake-kel felszerelkezve gúnyolja ki az intézményesített oktatást, de Michaelt a suliban is érik pozitív hatások stb.
Egyébként ez már magyarból is a második kiadása a regénynek és külalakra mondom, engem megvett. S a belcsíny is igencsak passzol: nemcsak a történet és a szöveg meg a William Blake idézetek, de még az illusztrációk is. Ráadásul a hátulján az áll, hogy forgattak filmet is méghozzá Tim Roth játssza benne Skelliget és azt hiszem kiváló választás lett (bár csak tévéfilm lett és kicsit átírták a történetet meg csupán Angliában játszotta a Sky…).
Ifjúsági urban fantasy, a szívmelengető, elgondolkodtató fajtából, pont borongós tiniknek való.
Eredeti cím: Skellig
Kiadó: Pongrác Kiadó
Fordító: Cséplő Noémi
Megjelenés: 2009 (1998)
Terjedelem: 123 p.
ISBN: 9789638857507
Én még anno ’98-ban az első magyar kiadást vettem meg, aminek Szárnyak titka volt a címe. Csak egyetérteni tudok azzal, amit leírtál. Egyáltalán nincs ebben a könyvben semmi, amit ne tudna megemészteni egy gyerek vagy egy kiskamasz, sőt, inkább jótékony elgondolkodásra készteti. Én nagyon szerettem. 🙂
Szerelem volt ez első olvasásra…
Van nekünk egy gyerektáborunk (http://peopleteam.hu/ – 20 éve), ahol 15 000 gyerek megfordult már a két évtized alatt. Ott történt, hogy a kezembe került a Szárnyak titka. Bevásárolni voltam, ahogy mindennap, és a könyvek közé tévedtem valami hipermarketben, és megláttam a(z akkor még nem) Skelliget. Muszáj volt levennem a polcról. Később meg muszáj volt olvasni, olvasni, olvasni. Nem tudtam letenni. És később is annyira örültem, hogy ez pont ott történt – ti. a gyerekek között.
Azóta eltelt majdnem 10 év. Valakinek kölcsönadtam a könyvet, és nem kaptam vissza soha. Kerestem, kerestem, de csak nem lett meg.
Aztán úgy döntöttünk, hogy kiadó leszünk. Mert közünk van a gyerekekhez, és mert nekik is közük van hozzánk. Gyerekkönyveket és ifjúsági könyveket adunk ki.
Éppen az egyik első könyvvásárunkon voltunk, ahol találkoztunk Jill Hughes-zal, David ügynökével. Teljesen véletlenül ott volt a paksamétájában a Skellig, Almond egy évekkel ezelőtt született írása. Mondanom sem kell, megdobbant a szívem, de nagyon (Noémi, te tudod, mennyire!).
Arra gondoltam, hogy lesz, ami lesz, itt a pénz nem számít, mert ez szerelmi ügylet: mindenképpen ez kell legyen az egyik első könyv, amit kiadunk. Pontosan azért, mert minden, amit akkor átéltem, amikor az első magyarországi kiadást olvastam, minden, minden átfutott rajtam egy tizedmásodperc alatt, és a hátamon felállt a szőr (itt ez most mást jelent, nem azt, amit szokott!), és libabőrös lettem (igen, a fülem is!).
Almond zseni. Nem csak mondom. A Skellig pedig… Hogy nem gyerekeknek való? Nem értem, mire gondolt, aki ezt írta (hol is?).
De Almondtól van még más könyvünk is. Ha lehet, a grafikák miatt még merészebb, mint eddig bármi – de legalább olyan értékes, mint eddig bármi tőle:
http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=84168&type=22&_v=Almond_David_McKean_Dave_A_vadoc
Attila, köszönöm a hozzászólást a Vadóc is szerepel az elolvasandó listámon. A nem gyereknek valót pedig a moly.hu-n olvastam egy könyvértékelésnél. Remélem továbbra is foglalkoztok könyvkiadással és hasonló színvonalas könyvekkel rukkoltok elő
Hú, de nagyon régen olvastam ezt a könyvet. A sztorira már nagyon nem emlékszem, de arra igen, hogy tetszett. Lehet, vissza kellene menni a könyvtárba újra? 🙂
Én is a Szárnyak Titkával találkoztam annó, még “kicsiként”, de nagyon megfogott. Megértettem, persze, de most kedvet kaptam újra elolvasni, és biztos mást fog mondani, mint évekkel ezelőtt. De most őszintén, van olyan könyv, ami mindig ugyanolyan, bárhányszor a kezünkbe kerül..?
a címlap az évtized egyik legszebbike