Mar 292012

Itt-ott láttam felmerülni a kérdést, hogy mennyire vagyunk hajlandóak kitartani a véleményünk mellett, ami egy-egy könyvet illet. Elolvassuk a kötetet, megfogalmazzuk, aztán publikáljuk a gondolatainkat róla. Majd körbenézünk, hogy más vajon mit írt róla, neki mennyire tetszett. Aztán ha esetleg olvasunk valaki másnál egy teljesen ellentétes véleményt, ami logikusan fel van építve, átlátható és elfogadható, akkor elkezdünk-e azon gondolkozni, hogy mégiscsak levonnánk egy, két, nyolc csillagot az általunk adott értékelésből? Ciki, hogy mi jobbat mondtunk egy könyvről, mint amilyennek mindenki más tartja? Pedig még csak rajongók se vagyunk, akkor le kell vonnunk az értékéből nekünk is?

Sose gondoltam arra, hogy máshol olvasottak után átértékeljem a saját véleményemet és visszavonjam. Nekem akkor abban a pillanatban amikor megírtam épp ennyit adott a regény. Másnak meg nem, de ettől így utólag az én értékelésem nem változik. Esetleg ha újra elolvasom más szemmel, más körülményekkel, az előzetes ismeretek és azóta felszedett vélemények után, akkor ismét tehetek az adott pillanatban kijelentést és felülvizsgálhatom jogosan a mondandómat. Addig azonban azt vallom, ha már egyszer nekem bejött a Vándorsólyom kisasszony és nem volt csalódás, mint annyi mindenki másnak, akkor nem fogom csak azért mert 10-ből 7-en lepontozták én is visszamenni és kicserélni az értékelésem.

Magamon azt vettem észre, inkább az szokott történni, hogy úgy emlékszem idővel vissza egy könyvre, mint ami nagy élmény volt, aztán megkeresve a róla írt véleményemet, hogy igazoljam, kiderül, kevesebb csillagot adtam rá.

Persze az is igaz, hogy sokszor vannak, akik jóval határozottabbak, jobban tudnak írni, beszélni, hatásosabbak mint én, s kicsit irigykedem is ezért, de csillagot vissza még nem vontam.

Ti hogy vagytok ezzel? Változott-e véleményetek egy könyvről mások értékelései után? Utólag megváltoztattatok-e beszámolót és vontatok-e le pontot? Vagy épp fordítva, valaki rámutatott a rejtett értékekre s pozitívabbra kerekítettek-e? Egyáltalán hiba ez, hogy befolyásolhatók vagyunk?

Oszd meg!

Reader Comments

  1. nekem olyanom szokott lenni, hogy utólag már nem tartom annyira jó könyvnek, mert olvastam hasonló témában már jobbat, és visszamenőleg leértékelődött.
    vagy akkor például nagy a hatása, amikor becsukom, és azt hiszem, ez örökké tart, de eltelik egy hét, és már csak nagy nehezen tudnám elmesélni, hogy miről szólt.
    ilyenkor azért szívesen visszavennék pár csillagot, de ezt nem befolyásolja, hogy más esetleg jobban vagy rosszabbnak gondolta.
    általában egyébként én a hasonló témájúak között szoktam eldönteni, hogy melyik mennyi csillagot ér, nem hiszem, hogy pl. Kenyont vagy Wardot össze tudnám hasonlítani Eriksonnal vagy Gemmellel.

  2. nekem a boszorkányok elveszett könyve volt hasonló. nekem nagyon tetszett és ezt a mai napig tartom is. ismerem a hiányosságait, de ettől nem vontam le kevesebb pontot mert másnak nem tetszett. véleményem szerint én egyébként is ki vagyok fordítva, általában azok a könyvek tetszenek, ami másoknak nem és fordítva. 😀 számos olyan regény volt amit sokan szerettek én viszont nem. ilyen volt Zafón is.

  3. Velem az szokott lenni, hogyha teljesen ellentétes véleményt olvasok, akkor megjegyzem, hogy újraolvasásnál azokkal a szűrőkkel olvassam esetlegesen a történetet. Vajon én is meglátom majd mindazt benne? – De ez számomra inkább egy érdekes játék.
    Sose csinálok lelki problémát a különbözőségeken. Sőt, nagyon is tetszik ez.
    A kövezéstől sem félek (bár bevallom, a Tündérkrónikák esetében picit tartottam tőle), más lelki folyamatokkal működöm, amin nem fogok változtatni. Cserébe másokat is örömmel elfogadok véleményestől, nézőpontostól.
    Még olyan blogger is van, aki ha rosszat ír valamiről, akkor azt nekem olvasni kell, mert pont ellentétpáromnak érzem. Vagy mi. 🙂

    Szóval eszembe sem jut utólag módosítani. Azt csak az elírások érdemlik ki. 🙂

  4. Zafónnal voltam úgy, hogy teljesen odáig voltam érte meg vissza, aztán egy időben sok elmarasztaló kritikát írtak róla, és utólag meggyőztek. Ami önmagában véve fura, mert mindig kitartok a véleményem mellett, de most valahogy már más szájízzel olvasnám a két könyvet, észreveszem azokat a dolgokat visszagondolva, amik nekem nem tűntek fel, de most már zavarnának. Szerencsére más könyvvel nem volt még így.

  5. A kritika megírása előtt kell elolvasni a többi kritikát, hátha adnak új ötleteket vagy árnyalják a saját véleményed.

  6. Nem szoktam változtatni így. Pl. a Twilight kapott hideget-meleget és alapvetően nem az én műfajom, most sem értem, hogy hogyan tetszhetett 😀 Tehát még ha olvasok róla az enyémmel ellentétes véleményt is (főleg negatívat), akkor azt, ha megállja a helyét, én is elismerem, de a saját érzelmeimen alapvetően nem tud változtatni. Olyan ez, mint amikor beleszeretünk valakibe, nem is tudjuk, hogy miért és ekkor vakok vagyunk, hiába sulykolják mások a rossz tulajdonságait. Vagy épp fordítva.

  7. @Nima igen, remélem azért senki se gondolja, hogy ugyanazért 8 csillag egy szórakoztató romantikus regény, mint Szabó Magda. Lehet be kéne vezetni a rózsaszín, kék stb. csillagokat:)

    @Christina s első alkalommal mindenki elgondolkozik, talán benne van a hiba… aztán megnyugszik, más is van így. Ugyanakkor ha ennyire ellentétes a véleményed, mi alapján választasz olvasmányt, ha mondjuk bloggervéleményt, molyértékelést használsz? Pl. tudod, hogy ami egy Zafónimádónak tetszik az neked nem fog és akkor azokra a könyvekre repülsz, ami az adott személynek meg nem jött be? (Mint @Gretty ?:)

    @Gretty Tündérkrónikáknál legalább ketten vagyunk:)

    @Zenka Zafónnál én a másodikkal eleve nem voltam elégedett, nagyon elnagyoltnak éreztem, de az első még mindig liebling. Kíváncsian várom a harmadikat:)

    @Szpeti én inkább előtte szoktam olvasgatni, hogy tudjam, mire számítsak. utána már nem annyira mert így jobban a magaménak érzem a végeredményt. Amúgy nem kritikát írok, csak benyomásokat, élményeket, a kritika az újságírói kategória én meg nem vagyok az.

    @Szeee ó hát nálad aztán mindig érik meglepetések az embert:) Legalábbis volt, hogy azt hittem valamiről, amit épp olvastál, hogy imádni fogod és pl. igen, az Alkonyatról én se hittem volna, hogy bejön Neked:)

  8. Nem, az még sose történt, hogy azért módosítottam volna egy már megírt és publikált véleményemet mert mások máshogy értékelték. Az viszont előfodrult, hogy saját magam töprengése után, a publikálás után valamennyi idővel visszamegyek akár évek múltán és úgy gondolom most már nem így értékelném. De ilyenkor is inkább csak a Goodreads csillagbesorolást változtatom meg, könyv értékelést, reviewt még nem írtam át, pont azért mert amikor megírtam akkor úgy éreztem és azt nem vonom utólag se kétségbe.

  9. Lobo: nem minden könyvnél fordul elő. Inkább azoknál amelyiket nagyon szokták reklámozni, mint pl: az idő utazó felesége. Mindenki odáig volt tőle én meg alig vártam hogy vége legyen. Egy kicsit szélsőséges volt a kijelentésem, de bizonyos esetekben fedi a valóságot. 🙂 Egyébként Nimával és veled egyezik meg az ízlésünk. Tőletek szoktam ihletet meríteni. Na meg Joeymano is szokott engem újdonságokkal ellátni. A többiek ítélő képességében nem igazán bízom, de ettől függetlenül elolvasom őket is.

    Nagyon könnyen befolyásolható vagyok, ezért igyekszem nem elolvasni az értékeléséket. Rendszeresen volt olyan, hogy egy könyvet azért nem olvastam mert másoknak nem tetszett, pedig ez egyáltalán nem jó hozzáállás. Elsősorban a megérzéseimre hallgatok, de az se mindig jön be. 🙂

  10. Én sem változtattam meg még a véleményemet, azért, mert másoknak tetszett / nem tetszett. Olyan volt már, hogy elgondolkodtam, miért lehet az, hogy csupa jót olvasok a könyvről, nekem meg nem jön be. (Ezt az észrevételt általában le is írom a kritikánál.) Persze, volt már olyan is, hogy valamit túlértékeltem, és ezt utána belátom, de mivel a kritika mindig a pillanatnyi hangulatot is tükrözi, ezért nem változtatok. Kíváncsi lennék, mi lenne, ha egy 2-3 éve olvasott könyvet (amiről kritika is született) úja olvasnék. Lehet jobban tetszene, lehet kevésbé, és egy esetleges újabb kritikánál máshogy pontoznám.

    Persze az is érdekes, amit a kommentekben olvasok, hogy máshogy értékel az ember egy szépirodalmi, mint egy szórakoztató irodalmat. Nekem például – férfi létemre! – tetszenek Fejős Éva regényei. De nem azért, mert valami pluszt adnak az életemben, hanem mert arra a pár órára, amíg olvasom, kikapcsolhat az agyam és egy bugyuta, ámde szerethető sztorit kapok. Elismerem, hogy Fejős hírből sem hallott jellemábrázolásról vagy -fejlődésről, de egy nyári délután tökéletes szórakozást nyújt. Ezért is szoktam 4 csillagot adni rá a molyon. De összehasonlítva egy szépirodalmi, vagy akár egy komolyabb szórakoztató irodalmi (pl. Grangé) szerzővel jóval alul teljesít. Sőt, olyan is volt már, hogy szépirodalmi szerző – aki valljuk be, általában sokkal jobban ír, mint Fejős – kevesebb pontszámot kapott, mert tőle az adott témán belül mást várok, vagy az adott hangulatomhoz nem passzolt a könyv.

    Egyébként érdekes írás volt Lobo, meg a kommentek alapján is elgondolkoztam ezen a témán, köszi mindenkinek! 🙂

  11. Nem szoktam. Tény, hogy elgondolkodom, de valahogy úgy vagyok vele, mint @szeee, azaz az érzelmek tekintetében, és úgy, mint @Nima, azaz magamhoz képest, egy másik olvasott könyvhöz képest értékelném másként. Jó néhány könyvnél most amúgy is befuccsoltam (ld. Jenna Fox, vagy épp a Merülj alá az álmokért)

  12. Sose írom át, amit én írtam, mondjuk én nem pontozok, de kitartok a véleményem mellett. És ha a másoké értelmes és megfontolásra érdemes, akkor néha beleírom a postba, hogy “mások szerint viszont…” és link.

  13. Persze, hogy változik attól a véleményem, ha elolvasom más írását róla. Egy csomószor rávilágíthat egy jó cikk, bejegyzés olyasmire, ami felett elsiklottam, egy jó véleménytől jöhet egy “jééé, tényleg” élmény. Aztán ez lehet negatív meg pozitív is, meg egyébként elég ritkán fordul elő azért, de azért szerintem ez természetes dolog. (Pl. Bartók zenéjét sosem tudtam értékelni addig, amíg egy fél éven keresztül nem az ment zenetörténeten, hogy Bartókot elemeztünk…)

    A pontozás viszont szerintem egyáltalán nem természetes dolog, úgyhogy nem is csinálom, így az utólagos átpontozás sem fog megtörténni soha. Egy utólagos “REPOST” a bejegyzés végére odakerülhet, meg persze azért el szoktam olvasni véleményeket, mielőtt olvasok meg mielőtt írok.

Write a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *