The Night BookmobileAz az igazság, hogy én azt hittem, Niffenegger megírta a két regényét (Az időutazó felesége,A Highgate temető ikrei), oszt kész máson nem nagyon dolgozott a kettő között. De közben kiderült, hogy ő is szokott novellákat írni, sőt, rajzol is. Ez a könyve meg hát eleve a témaválasztásával felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy amikor jött levél a Bookdepositorytól, hogy olcsóbb lett a kívánságlistára pakolt kötet, megrendeltem. S egy héten belül itt volt, fél óra alatt el lehetett olvasni és utána újra és töprengeni rajta jó sokat.

Alexandra egy éjszaka a várost járja, amikor meglát egy mozgókönyvtárat, amely alkonyattól pirkadatig üzemel. Benéz és a polcokon csupa olyan könyvet talál, amiket ő már olvasott. Sőt ezek konkrétan azok a könyvek, amelyek tényleg jártak már a kezében. Az olvasmányai vannak ott a polcokon és minden kötethez emlékek fűződnek. De hajnalodik, a lakókocsi a könyvtárossal elhajt, Alexandra pedig meg van kicsit zavarodva, de a következő éjszaka is megpróbálja megtalálni a mozgókönyvtárat. Csakhogy hiába keresi, többé nem futnak össze. Vagyis amikor már nem számít rá, élete fontos pillanataiban azért újból beléphet az egyre bővülő kollekciójú könyvtárban. Közben pedig csak olvas és olvas és a könyvek erősen befolyásolják az életét, neki pedig egyetlen vágya, hogy ismét ott bolyonghasson az ismerős kötetek között.

Eredetileg novella volt a történet és már úgy is üthetett, de Niffenegger találó rajzai csak dobtak rajta. Valószínűleg lehet kritizálni, hogy mennyire egyszerű a vonalvezetés, hogy nincsenek benne trükkök, igazi finesz, de tényleg csak ennyi kiegészítés kellett a sztorihoz. Ami arról szól, hogy milyen fontosak az ember életében a könyvek, az olvasmányaik. Elvégre én is tudok rengeteget beszélni arról, hogy bizonyos könyveket milyen élethelyzetekben olvastam, mennyire kötődnek adott sztorik helyzetekhez, körülményekhez. Sok olvasást szerető ember van ezzel így. Meg azzal is, hogy hajlamosak vagyunk a könyveket mindenek elé helyezni, legyen az kapcsolat, munka stb. Alexandra a mozgókönyvtárnak hála megtalálja a hivatását, de közben úgy érzem sok mindent alárendel a mániájának. Ő persze nem érzi így és a történet se ítélkezik. Mindenki döntse el magában, hogy megérte-e neki hagyni, hogy az olvasás szeretete ennyire átvegye az irányítást mindenek felett.

A pasim is elolvasta a könyvet és jót vitatkoztunk rajta, hogy mennyire mást mondott neki, meg nekem. Persze számomra, mint könyvtárosnak elég pozitív kicsengése van, hogy lesz munkám mindig, mindenhol, sőt olyan helyeken, ahol nem is gondolnám. Létezik könyvtárosmennyország:) Ugyanakkor kissé ijesztő is, mennyire válik szenvedélyévé Alexandrának az egész könyvszeretet.

Úgyhogy Niffenegger röviden és rajzosan, 40 oldalban is képes volt elgondolkodtató és megint hihetetlenül hangulatos sztorit készíteni, amelyet újra meg újra elő lehet venni, el lehet rajta gondolkodni és jókat beszélgetni arról, mit is jelent az olvasás számunkra, milyen a viszonyunk a könyvekhez. Szóval minden olyasmiről ami amúgy is a szívem csücske.

Amúgy erről a könyvről beszéltem a Hármas könyvelésben, amikor meghívott vendég voltam.


Kiadó: Jonathan Cape
Megjelenés: 2010
Terjedelem:  40 p.
ISBN: 9780810996175
Honnan: Vásárlás, saját példány

Buy This Book from Book Depository, Free Delivery World Wide

4.5 Stars
Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *