Eredetileg trilógia készült Tally és társai történetéből, de aztán még egy negyedik részt is írt Westerfeld, Extrák címmel, viszont abban már nagyjából más szereplők vannak, úgyhogy nyugodtan lehet venni a Csúfok-Szépek-Különlegesek hármast egy egységnek. Többen írták, hogy az előző rész kicsit szenvedett a trilógia-közepe szindrómában, de én ezt ott egyáltalán nem éreztem. Inkább voltam kevésbé elégedett ezzel a regénnyel.
A Szépek folytatásában Tally igazából tovább lép a fejlődésben és a Különleges Körülmények Ügyosztályának ügynöke lesz, olyan valaki, aki még csodásabb az újszépeknél is, teste tökéletes harci géppé van operálva, külseje pedig szinte ijesztően gyönyörű. A fiatalok ezen legújabb csoportját egy feladatra hozták létre, hogy megtalálják és megsemmisítsék Újfüstöst, ahol a forradalmárok, a rendszer ellenségei élnek, akik egyre szemtelenekebbé válnak és egyre több újszépet meg csúfot állítanak maguk mellé. Tallynak és barátainak igazán szívügye ez a feladat, úgyhogy ki is dolgozzák a tervet, ami alapján dolgozni akarnak. A lány ráadásul azt akarja elérni, hogy a siker esetén bebizonyítsa a főnöküknek, hogy szerelme megérett arra, belőle is különlegest operáljanak. Más kérdés persze, hogy a fiút érdekli-e ez a lehetőség. Tally és Shay egy igazán figyelemelterelő akcióval vágnak neki a vadonnak és követik nyomon a szökevényeket, akik Újfüstösbe tartanak, nem is sejtve, hogy tettükkel mit indítanak el. Kérdés, hogy sikerül-e a katasztrófát megállítani és leleplezni azokat akik butaságban kívánják tartani az emberiséget. Valamint, hogy ennek van-e létjogosultsága? Mert a történelem azt mutatja, hogy az emberek minél okosabbak és önállóbbak annál inkább veszélyeztetik saját környezetüket, s ellehetetlenítik az életet a Földön.
A harmadik részben az előzőekben is utalásként jelenlévő környezetvédelem egyre nagyobb hangsúlyt kap, s igazából nem lehet teljesen elítélni a butító műtétet, mert az is elvileg jóhiszeműen indult. Mostanra viszont megfogalmazódott bennem, hogy miért is nem szerettem meg a főszereplőt. Tally az egész sorozatban végig csupán a külsőségekre volt vevő, mindig rossz eszméket követ és mások adják meg neki a megfelelő lökést ahhoz, hogy végül a jó útra térjen. Igen, persze tudom, ilyen az igazi esendő hős, de a Különlegesekben már-már undorodtam tőle én is, annak ellenére, hogy végig tudtam, a rajta elkövetett műtétek miatt vannak szélsőséges megnyilvánulásai, hogy nem ő alakítja az érzelmeit sem, ő maga is áldozat, mégse férkőzött a szívembe. Holott belőle igazi emblematikus figura válik nem csak a regény során többször is, hanem az olvasó szemében is nem véletlenül van kiemelve. De úgy éreztem soha nem volt egyetlen igazán spontán, önálló, szívből jövő megnyilvánulása se, még a befejezés és sorsának további vélhető alakulása se oldozta őt fel bűnei alól a szememben.
A másik még, ami így a zárásnál bukott ki nekem, az idő kezelése volt. A Szépekben Tally 16. születésnapja előtt áll, s még a Különlegesek végére se tölti be a 17-et, közben meg heteket, hónapokat tölt ilyen-olyan helyeken, műtétek utáni lábadozás se két nap azért, meg olyan átalakulások vannak környezetében, ami szintén nem történhet meg egyik pillanatról a másikra. Ráadásul ebben a könyvben meg úgy tűnik, hogy mindaz, amire felhasználták a fiatalokat, hogy derítsék ki már régóta tudott volt a felsőbb vezetés szemében, úgyhogy ez meg kicsit degradálja a forradalmi felfedezéseket, tetteket.
Úgyhogy nekem ez a befejező rész tetszett legkevésbé a hármasból, mert sok következetlenséget találtam benne és itt váltak nyilvánvalóvá számomra a hibák és jómagam érzelmi kötöttsége a történethez és szereplőihez. Ennek ellenére fontos és jó ifjúsági regényciklusnak tartom a Csúfokat, mert olyan témákkal foglalkozik nem felületesen és érintőlegesen, amelyek a tinik életében igen is kulcskérdések.
Eredeti cím: Specials
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Bosnyák Viktória
Megjelenés: 2011 (2006)
Terjedelem: 322 p.
ISBN: 9789632453323
Honnan: Könyvtárból
