Anonim vámpírokKedvenc könyvtáros képregényem oldala pár hónapja bevezette, hogy a site dolgozói könyveket is ajánlanak. Itt figyeltem fel márciusban a Reform vámpírok történetére, s meglepődtem rendesen, mikor kiderült, hogy már a nyomdában is van a magyar változat, azaz az Atheneum kiadó extra gyorsan csapott le a témára, hiszen a kötet a Könyvfesztiválra jelent meg. Úgyhogy az ajánló mellett még az is vonzott, hogy olyan könyv manapság ritka, amely nem kigúnyolja és alpárian csinál viccet a trendből, hanem ironizál rajta, megfelelő stílusban. Márpedig Catherine Jinks alapötlete kiváló.

Felejtsétek el a szépséges, egészséges mindenféle természetfeletti dologgal megáldott vámpírokat. Ausztráliában ez nem így működik. A címszereplő Nina 30 éve tinédzser, vámpír és több egészségügyi problémája van, mint egy átlag nyugdíjasnak: a 70 éves anyja jobb bőrben van nála. A lány ugyanis 1973 óta vámpír, de embervért még nem ízlelet, tengerimalacokon él anyja pincéjében, s keddenként Anonim Vámpírok találkozóra jár, ahol egymásban tartják a csoport tagjai a lelket, szabályaik vannak, amiket be kell tartani és vigyázni, nehogy tovább terjesszék a kórt, valamint leleplezzék magukat. Általában utálják, hogy vámpírok. Bizonyos jól ismert vámpírtrükkök hatásosak velük szemben (pl. karó a szívbe), de elég sok minden nem, elvégre pont egy katolikus atya vezetésével a templomban szoktak gyülekezni. Elég nyamvadt egy banda ez, van köztük orvos, régésztanonc, rocker, idős apáca stb. szóval nem egy ütős csapat. Úgyhogy amikor egyiküket megölik azonnal paranoiássá válnak, hogy most mind ők következnek, beköltöznek Nina anyjához és legszívesebben csak lapulnának. De valahogy csak meg kéne tudni, ki van a nyomukban és hogy mire számíthatnak, hát Nina és társai ha kényszerből is, de akcióba lendülnek. Még vidékre is utaznak, ahol aztán különleges sportfogadásra és vérfarkasokra is bukkannak, s nemcsak hogy csökken az ellenfeleik száma, hanem kis útjuknak és magánakcióiknak köszönhetően nő is. Ráadásul saját berkeiken belül se mindenki teljesen híve a visszafogott vámpírlétnek.

Catherine Jinks az ifjúsági regényeket és a vámpírirodalmat elegyíti tehát egy mixbe, aminek vannak sikeres és kevésbé sikeres elemei. Adott egy teljesen más és glamorizálatlan vámpírvilág meg egy tini vámpír, aki 50 éve pubertás és pont úgy is viselkedik, mint akkor. Bár lássuk be, nem is volt alkalma Ninának szocializálódnia és érzelmileg felnőnie, ott lenn a pincében, meg a keddenkénti csoportfoglalkozásokon. Az összes vámpír gyerekként viselkedik, elég egyoldalúak, a külsejük egyben jellemzi is őket. Ráadásul gond, hogy a főszereplőt se igazán lehet megkedvelni: elvégre ha ő alapból utálja magát meg kb. mindenkit a környezetében, akkor az olvasó nehezen fogja később megkedvelni, még a változásai ellenére is. Legalábbis én így jártam.

Ami el lett rontva, az a címadás és a vele jövő félreértések. Ugyanis az eredetiben “Reformed Vampire Support Group” szerepel, azaz “Reform vámpírok támogatói csoportja”, akik arra hivatkoznak, hogy ők jó útra tértek és nem élnek embervérrel, sőt céljuk, hogy legyőzzék a vérszomjukat és más úton tartsák fenn magukat. Úgyhogy valahányszor Nina például arra hivatkozik, hogy “de mi Anonim vámpírok vagyunk” az sehogy se jön jól ki, mert a “megváltozott/reformált vámpír” értelmesebb lenne.

Szóval jó alapötlet, vannak benne kiváló megvalósítások, egy erős középső rész, de aztán a vége nagyon el van húzva és már nagyon szerettem volna, ha megoldódik a helyzet. Mindenesetre egy biztos: Nina és csapata olyan vámpírok akiktől tényleg nincs értelme félni: ártalmatlan tehetetlen banda.

Eredeti cím:
Fordító: Mallász Rita
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2010 (2009)
Terjedelem: 319 p.
ISBN: 9789632930503


3 Stars
Oszd meg!