Talán nincs mindenki tisztában azzal, hogy Charlaine Harris első magyarországi megjelenése egy másik sorozathoz köthető, nem a True Bloodhoz. Hanem az Albatroszhoz, amelyik a 60-70-80-as években képviselte Magyarországon a színvonalas szórakoztatóirodalmat. A Magvető Kiadó ezen sorozat keretében jelentette meg Chandlert, Christiet, Kinget, McBaint, Rejtőt stb. Annak idején a könyvtárban külön polcon voltak (krimi, sci-fi egybeöntve) és én szorgalmasan olvasgattam őket. Amikor összeraktam a molyos polcomat az Albatroszról, megrendeltem és megvettem Harris könyvét, s most sort kerítettem az olvasására is.

Catherine Linton szülei fél éve haltak meg autóbalesetben. A lány meg van győződve arról, hogy valaki megölte őket. Visszaköltözik hát a déli kisvárosba, a szülői házba, a helyi hírlapnál dolgozik és egyre inkább magába fordul. De mivel a Deltavidéken amúgy is sok a különc, ő igazából ki se tűnik a többiek közül. Aztán egy reggel, amikor kimegy az egykori ültetvényükre, hogy a célbalövést gyakorolja az elhagyatott faházban hullát talál. Hamarosan minden a feje tetejére áll. Kiderül, hogy a városkában majdnem mindenkinek van valami titka, Catherine most már semmiben és senkiben se biztos, mert bárki lehetett a gyilkos. Ugyanis az újabb haláleset csak megerősíti feltételezését: szülei is gyilkosság áldozatául estek, méghozzá ugyanaz ölte meg őket, akinek legújabb áldozatát ő találta meg.

Ennél az idézetnél már kezdtem azt érezni, hogy olvastam a regényt: “Catherine-nek hirtelen nevethetnékje támadt, amikor eszébe jutott, mi volt Tom Mascalco első megjegyzése erről a házról. Valahányszor elhajt mellette, mondta Tom, mindig azt várja, hogy kilép a verandára a négerek kórusa, és zümmögni kezdi az Elfújta a szél főtémáját.” – Úgy látszik az Elfújta a szeles utalások komolyan megmaradnak a tudatalattimban.

Aztán az 50. oldalnál már biztos voltam benne, hogy én már ezt olvastam, sőt nagyjából emlékeztem is arra, hogy mi is az indíték és hol vannak azok a pontok, amikre majd visszautalnak a leleplezéskor. Úgyhogy igazából nagyon elégedett voltam magammal, hogy emlékeztem egy regényre, amit kb. a középiskolában olvashattam. Mert visszaidéztem, hogy női főszereplős krimikre határozottan buktam már akkor is, pláne ha még az írója is nő volt.

Na és hogy miért olvastam mégis végig annak ellenére, hogy tudtam ki a gyilkos? Mert kíváncsi voltam milyen volt Harris az elején, meg nagyon jó volt olvasni egy olyan helyi kis lap kulisszatitkairól, ami még a számítógépesítés előtt működött.

Ami pedig a regényt Charlaine Harris mostani ismeretének fényében illeti: határozottan jó kezdés. Igen, az első regénye volt ez az írónőnek, aki krimikkel indult, aztán Sookie-val tért át a vámpírokra és természetfeletti lényekre, de ott is megtartotta a krimiíró vonalat.

Eredeti cím: Sweet and Deadly
Fordító: Békés András
Kiadó: Magvető Kiadó
Sorozat: Albatrosz Könyvek
Megjelenés: 1983 (1981)
Terjedelem: 245 p.
ISBN: 9631405419

 

 

3.5 Stars
Oszd meg!

2 thoughts on “Charlaine Harris: Fájó szívvel”

  1. Bár a krimikért -én személy szerint- nem kifejezetten rajongok, de a női írók, és női főszereplők nekem is közel állnak a szívemhez. Amikor egy könyv mellett döntök, sokszor figyelembe veszem ezeket a szempontokat is (azért nem mindig alakul így, de gyakran előfordul/előfordulhat). Úgyhogy kifejezetten szimpatikus, amikor erről írsz!:) Köszönöm!:)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *