Miután pótoltam lemaradásomat Rhodenbarr úr kalandjait illetően gyorsan lecsaptam a sorozat soron következő két kötetére is a könyvtárban.

Bernie szépen vezeti a könyvesboltját, néha dolgozgat persze az igazi szakmájában is. Egy alkalommal sikerül összekötnie a kellemest a hasznossal. Egy könyvbarát megkéri, hogy látogassa meg és mérje fel a gyűjteményét. Az ajánlaton betörőnk kapva kap, ugyanis így végre bejuthat egy olyan házba, amit szinte tényleg betörőbiztossá tettek. Miután elintézi hivatalos ügyeit, magánutat tesz és szép kis zsákmánnyal tér haza. Lakásában azonban barátja és társa a bűnben, Carolyn várja, akinek elrabolták a macskáját és váltságdíjat kérnek érte. Méghozzá egy éppen kiállításon lévő Mondrian képet. Bernie-nek van egy ötlete, hogy lehetne megtrükközni a macskarablókat, hisz nem is rég látott egy Mondriant a könyvgyűjtőnél. Csakhogy hiába sietne vissza érte, a képnek már hűlt helye. Majd hamarosan kiderül, hogy a könyvbarátot megölték, első számú gyanúsított meg Bernie elvégre tele van ujjlenyomataival az elhunyt lakása. Úgyhogy a főhősnek több feladatnak is meg kell felelnie: tisztáznia a nevét, megtalálni az igazi gyilkost, ellopni a Mondriant és visszaszerezni a macskát. A dolgok persze tovább bonyolódnak: lesz még egy hulla, szintén Bernie nyakába varrva és valahogy festeni is kéne tudni…

Block és Bernie továbbra is szórakoztató. De azt hiszem, hiba ilyen gyors egymás utánban olvasni a regényeket. Mert például a végső leleplezés, a tetemrehívás legalább olyan színpadiasra sikerült, mint amilyen az előző rész volt. Na meg ami szörnyen zavart, hogy Bernie egyre többet titkolózik. Ő már nem sokkal a könyv fele után tudott mindent és nekiállt össze-vissza cselekedni meg nem elmondani a részleteket (na jó, nem ő, hanem az író), s ezzel nagyon fel tudott mérgesíteni. Igazából azokat a krimiket szeretem, amikben legalább esélye van az olvasónak, hogy kitalálhassa, ki a gyilkos, mi volt a motívum. De Block betörője egy csomó mindent elhallgat. Ez pedig nem tetszett.

Szóval a folytatást most jegelem pár hétre, hogy ne emlékezzek ennyire a visszatérő motívumokra. Mondjuk a párbeszédek továbbra is jópofák: Carolyn és Bernie néha Dotra és Kellerre emlékeztet. De ebben a műfajban ők igazán ászok voltak.

Eredeti cím: The Burglar Who Painet like Mondrian
Fordító: Varga Bálint
Kiadó: Agave
Megjelenés: 2007 (1983)
Terjedelem: 209 p.
ISBN: 9789637118814

 

3 Stars
Oszd meg!

One thought on “Lawrence Block: A betörő, aki úgy festett, mint Mondrian”

  1. Nekem is ez volt a gondom Block-al, illetve a krimijével. Becsapva éreztem magam.

    jé, most látom ott oldalt, hogy az angyali játszmát olvasod. A hétvégén én is levettem a polcról, aztán mégsem abba kezdtem bele, hanem a Sötétség angyalába. Alig tudtam letenni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *