Nos íme az élő példa, amikor befürdök egy könyvvel, aminél jóra számítok. De legalábbis szórakoztatóra, izgalmasra. Úgy gondoltam, nyaralásra pont jó olvasmány lesz.

Pedig izgalmas történetnek ígérkezett: sorozatgyilkos, főszereplő, modellvilág, nyomozás. Csakhogy az egész klisék tömege. A főszereplők csak papírmasé figurák: a modell lány, aki nemcsak szép, de okos is, mert egyetemre jár, ennek ellenére sorra követ el blődliségeket (legidegesítőbb: mindig úgy vette fel a telefont, hogy azonnal a hívó fél nevét mondta, legalábbis azt akitől várta, hogy megkeresi, ennek ellenére SOHA nem az telefonált neki akire számított.) A nyomozó aki nagyon megszállott, de nem derül ki igazán, hogy miért és mi is a tehetsége amiért jó detektívnek tartja mindenki: sőt sorra követ el hibákat, holott profinak kéne lennie. A sorozatgyilkos meg elég undorító dolgokat csinál, szerintem semmi se magyarázza miért pont ezt és így, de persze nála is minennek a mama az oka.

Egyébként a legfurább az volt, hogy valahol a 30. oldal környékén lapoztam előre, megnézni mikor is adták ki eredetileg a könyvet, mert manapság már teljesen életidegennek tűnik egy olyan napjainkban játszódó regény, ahol nincs meghatározva év, szóval simán 2008-ba képzelném, hogy még utcai telefonokról van szó és a rendőrségen egy osztálynak van egy közös mobilja. Kiderült, hogy 1999-es a regény, ráadásul a szerző első könyve, még 25 évesen írta, amikor persze modellként dolgozott.

Kicsit gyanús lehetett volna, hogy a Krimi nagyasszonyaként emlegetett szerzőről még sose hallottam, pedig ilyen téren azért szoktam olvasgatni. De betudtam annak, hogy ausztrál és onnan kevesebb író kerül be a köztudatba.

Viszont a külalak, kivitelezés megint korrekt volt, mint az Alkonyat esetében. Könyvmolyképzőék ezt határozottan jól csinálják.

Eredeti cím: Fetish
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Kamper Gergely
Megjelenés: 2008 (2005)
Terjedelem: 343 p.
ISBN: 9789632451336

1.5 Stars
Oszd meg!