Amikor a könyvtárban szembe jött velem ez a kötet azért tettem el, mert tudtam, valahol már hallottam az írónő nevét. Aztán rájöttem, hogy bizony Rory Gilmore erősködött egyszer, hogy rá hasonlít az írása, amit egy felső 10000 béli buliról írt, szíve szerint ironikusan, de inkább kegyetlen volt és álszent. Nos a fülszöveg szerint Janowitz Brett Easton Ellis és Jay Mcinerney kortársa, egy csapatba tartoztak. Leghíresebb regénye a New York rabszolgái ami magyarul nem jelent meg, viszont a belőle készült hasonló című filmet lehetett látni itthon is. Ja és Tama Janowitz a borítófotó szerint még jól is néz ki.

Ez a regény nem győzött meg annyira a tehetségéről, ezt már az elején éreztem, de azért kíváncsi voltam, hova vezet, ezért aztán végigolvastam lelkiismeretesen. Majd megtudtam innen-onnan, hogy igazából Edith Wharton A vigasság háza című regényének amolyan modern változata lenne.(Tőle csak az Ártatlanság korát olvastam – még angolul, a mozifilm előtt, Daniel Day Lewis miatt – , de azt hiszem ha már kezdik korrektül megjelentetni magyarul is, érdemes lesz ezt a regényét is feljegyezni) Hisz itt is van egy hősnő, Florence, aki épp a pénze végénél jár, munkája nem vezeti sehova, s belé nevelték, hogy számára csak egy lehetőség van: gazdag férjet szerezni New Yorkban. De már kezd elég kétségbeesett lenni, hisz 32 éves, túl van élete virágzásán. Ráadásul kihasználják, magányos, az egyetlen embert, aki szerette elmarja maga mellől, pénzét is elveszíti, munkáját is, kilakoltatással fenyegetik, szóval teljesen csőd felé tart az élete. Csakhogy Florence-t nem lehet kedvelni. Még szánni se, mert saját magának köszönheti a helyzetét. A szinte tutinak hitt gazdag férjszerzés reményében számolatlanul költött, nem igyekezett munkát keresni stb., nincsenek normális gondolatai, elképzelései, az összes nőben a vetélytársat látja, illetve irígykedik azokra, akiknek már sikerült kikaparni a maguk kényelmes felső tízezerbéli helyét és azt bebiztosították. Közben nem érti, hogy neki, aki olyan szép és annyira vigyáz magára, miért nem sikerült.

Részemről a regény kicsit olyan volt mint egy még gonoszabb és illúziótlanabb Szex és New York, művészieskedő felhanggal.

New York – főleg a nők, de a férfiak szempontjából is – eljutott egy hosszas, beteges irigység végső, görcsös állapotába, s a mellékhatás a kétségbeesés és az önutálat volt.

Ja és pocsék volt a fordítás. Megbocsátható, hiszen maga a fordító meghalt, de szerintem az történhetett, hogy csupán egy nyers fordítást hagyott maga után, amit aztán az örökösök még pénzesítettek, a kiadó pedig egy gyors helyesírásellenőrzés után küldött a nyomdába. Nyelvileg nagyon nyakatekertek benne a mondatok, láthatólag a világgal és a popkulturális utalásokkal senki se foglalkozott (pedig 1999 óta, amikor a könyv született, sok ezek közül már itthon se ismeretlen kifejezés, ember, esemény).

 

2.5 Stars
Oszd meg!