3, Chick-lit, Könyvajánló, Könyvtárból, Magyarul, Női író, Olvastam 2007ben, Regény

Louise Bagshawe: Van remény


Úgy látszik ha rossz könyvet olvasok, akkor mindjárt párosával jön az áldás. Ez a regény egy az egyben Bridget Jones utánzat akar lenni, de egyszerűen sehol se tud labdába rúgni.

Alex, a főszereplő unszimpatikus szinte az első oldaltól kezdve. Ő a szegény Hamupipőke, nem tud megélni a művészetéből (szobrászkodik), feladva idealista elképzeléseit titkárnőként kezd el dolgozni, majd azonnal beleszeret nős főnökébe, aki természetesen kihasználja. A családja fekete bárányaként állandóan csinos, sikeres húga árnyékában él, aki főleg abban éli ki magát, hogy őt kínozza. A férfiak rendszerint elhagyják, kivéve egy régi barátját, akit azonban mindig azért utasított el, mert kövér volt. Bezzeg most, hogy lefogyott már érdekelné.

A könyv mélypontja amikor a lányok (Alex, huga és lakótársaik) meghívást kapnak egy esküvőre, ahol Tom öccse vesz el egy molett lányt, akivel anno Alex még barátságban van Oxfordban (kövérek összetartanak címmel). A főszereplő teljesen irracionálisan viselkedik, féltékeny és gonosz, ráadásul csak magával foglalkozik. Az egész regényt az önsajnálat lengi be és az előre kitalálható happy end-ben a férfit sajnáltam, hogy ilyen nő mellett köt ki.

 

Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *