Neil Gaiman művei nem igazán jelengettek meg magyarul
(Amerikai Istenek, Tükör és Füst, valamint a Terry Pratchettel írt Isteni
próféciák azt hiszem a teljes paletta), s úgy döntöttem, nem várok tovább, hogy
a Neverwhere-t lefordítsák, inkább elolvasom angolul. Pláne, hogy Isolde
többször is áradozott róla, na és persze mert kedvenc városomban játszódik.

Richard Mayhew fiatal üzletember, éli hétköznapi életét,
könnyedén irányítja őt a barátnője, jövője belátható. Éppen a menyasszonya
főnökével készülnek vacsorázni, mikor is az utcán szó szerint belebotlanak egy
sebesült lányba. Richard önzetlenül segít, s ezzel az élete teljesen felfordul.
Megszűnik létezni a világban, s a London alatti párhuzamos árnyékvilágban
találja magát, ahová az elveszett, elfeledett emberek, helyszínek kerülnek.
Abban a reményben, hogy visszakaphatja normális életét csatlakozik hát a
megmentett lányhoz, Door-hoz, hogy megtalálják, ki ölette meg a családját és
miért. Társaságuk kiegészül még a szélhámos Marquis of Carabas-szal, aki különböző
szolgálatai fejében nagy szívességeket kér, valamint Hunterrel, a titokzatos
nővel, aki testőrködik és csak a legnagyobb szörnyekre vadászik.

A föld alatti London titokzatos és fantasztikus hely,
hemzseg különböző fura figuráktól, helyszínektől, eseményektől, amelyek hol
emlékeztetnek azokra a látványosságokra, amiket akár a turista is felfedezhet,
hol szó szerint értelmezhetőek, de van, hogy valami egészen mást takarnak.

Gaiman hihetetlen fantáziával írta meg ezt a különös
földalatti Londont, s az ott lakókat. Igazi dark fantasy területet alkotott a
térképen és útikönyvekben található nevekből. Nem is tudom, hogy lehetne
lefordítani, mit is takar az Earl’s court, miért is hangoztatják, hogy „Mind
the Gap”, hogy Old Bailey és Hammersmith emberek, s Knightsbridge rossz
környék. A legemlékezetesebb alakjai a könyvnek pedig a középkori
választékossággal beszélő és gondolkodó bérgyilkosok.

Az eredetileg BBC tévésorozat forgatókönyvét, amit szintén ő
jegyzett, írta át Gaiman regénnyé, s a kötet előszava szerint ez az író kedvenc
szövege (többszöri kiadások, átírások összegyúrt, letisztult változata), amit
véglegesnek tekint, s az előszó szerint reméli, hogy bár nem szokott
folytatásokat írni, előbb utóbb visszatér ebbe a világba.

Oszd meg!