Az utolsó könyv a Narnia krónikái sorozatból az előzőekhez hasonlóan gyorsan olvasható. Stílusában kicsit más mint a többi, mert a leginkább teli van teológiával és szimbólikus jelentésekkel.
Narnia uralkodója ebben a kötetben Tirian, akinek pihenését félbeszakítja, hogy a Lámpás-tisztáson irtják az ősöreg, beszélő fákat, ráadásul állítólag Aslan nevébentörténik mindez. Gyémánttal az egyszarvúval az uralkodó elindul, hogy megtudja mi is az igazság. Kiderül, hogy calormeniek irtják a narniai fákat, méghozzá beszélő állatok segítségével.
Árulás van folyamatban, ugyanis egy álpróféta a narniaiakat megtéveszti, s teljesen összekavarja őket, míg azok már nem tudják megkülönböztetni Aslant Tashtól a calormeniek istenétől. Az Ezüsttrónból megismer Eustace és Jill érkezik meg újból, hogy segítsenek az utolsó kalandban, bár az előző eseményekhez képest Narniában már két évszázad is eltelt.
A történet gyors tempóban halad előre, s a cselekmény központjában a jó és rossz harca áll megint és fontos szerepet kap a hit kérdése is. Az emberek és állatok aszerint kapják meg jutalmukat, hogy mennyire voltak tisztaszívűek, ezért aztán vagy Aslannal, vagy Tashhal találkoznak.
A regényfolyam vége eléggé meglepő, bár a történet során többször is utaltak arra, hogy mi fog történni.
Hali!
Olvasom a 7. könyvet és nem értem, aki olvasta, az világosítson fel kérlek, plíz… Remélem nem csak én olvasom…
Mikor Tirian átálmodja magát a fához kötözve, segítséget kérve a londoniakhoz, akkor ezt írja szó szerint a könyv (zárójelben a gondolkodásmenetem):
“…Hirtelen elaludt, de életében soha nem látott még ennyire élénk, eleven álmot. Ha egyáltalán álom volt.
Fényesen megvilágított szobában állt, ahol hét ember ült egy asztal körül. Mintha akkor fejezték volna be az étkezést. Közülük kettő nagyon öreg volt, egy idős hófehér szakállú férfi (első könyv, Digory, második könyvben a professzor, akinek a szekrény a házában áll ugye, Digory uraság) és egy bölcs, vidám tekintetű öreg hölgy (Polly az első könyvből, mikor még gyűrűkkel utaztak, itt már Polly asszony). Az öreg jobbján ülő ifjú még nem volt egészen felnőtt (Peter), Tiriannál biztosan fiatalabb, ám arckifejezése királyi, hadvezéri méltóságot sugárzott. Szintén elmondhatnánk ugyanezt a másik ifjúról is (Edmund), aki az öreg hölgy jobbján foglalt helyet. Tiriannal szemben, az asztal túloldalán a két fiúnál fiatalabb, szőke lány ült (gondolom Lucy), s két oldalán még nála is kisebb gyerekek: egy fiú és egy lány (Eustace és Jill)…
… Ekkor rájött, hogy az asztaltársaság észrevette: úgy bámultak rá, mintha kísértetet látnának. Az öregúr jobbján ülő királyi ifjú meg sem mozdult – bár igencsak elsápadt -, csak a keze szorult ökölbe, majd megszólalt:
– Beszélj, ha nem álom, látomás vagy csupán. Narniainak látszol, márpedig mi vagyunk Narnia hét barátja…”
Hét barátja? Akkor sorolom:
1, Digory úr
2, Polly asszonyság
3, Peter
4, Edmund
5, Lucy
6, Eustace
7, Jill
Miért hét? Miért nem nyolc? Hol van Susan? Már lassan kiolvasom a könyvet, de nem jövök rá és mindig visszatérek ehhez a pár laphoz gonolkodni… Valahol valamelyik könyvben lemaradtam valamiről és nem emlékszem rá? Kérlek segítsetek, hülyén vagyok összerakva, nem megy átugrani a 7 felett, nem tudom miért nem 8. És ha Egyszer lesz gyerekem és olvassa és neki is feltűnik, akkor mit mondok neki? Susan a nyolcadik, mi lett vele?!
Susan lenne a 8. igaz, de szó van a könyvben arról, hogy ő már felnőtt nő lett és teljesen hidegen hagyja Narnia. A 197. oldalon van, hogy “többé nem barátja Narniának”, meg ez az egész indoklás.