Metahari ajánlója volt, ami felkeltette az érdeklődésemet és arra indított, hogy megtudjam, milyen író is Anna Gavalda. Főleg ez a rész:
Éppen reklamáltam egy fórumon, hogy miért nincsenek harmincasoknak író
harmincas írók, harmincasokról szóló történetek, amikor jött a
következő Gavalda-könyv. No itt van minden kérdésemre valamiféle
válasz, harmincasokról szól. Szépen sorra előkerülnek a most fontos
kérdések és ha néha nem is szó szerint, de a novellák végén ott vannak
a válaszok.

A
kötetben 12 novella van, szinte teljesen hétköznapi történetekről van
szó, igazán franciás lendülettel megírva, olyan témákról, mint min
múlik egy izgalmas kaland kibontakozása, egy tragikus baleset, hogy
találhatja meg a szerelmet egy rocksztár, s mi történik ha régi
szeretők találkoznak.
Gavalda stílusa jellegzetes, feszesen rövid
novelláiban óvatosan válogatott részletekkel tudja érzékeltetni a
helyszíneket, szereplőket, jellemeket.
Olyan, mintha az ember leülne
a barátnőjével és egy pohár bor (ha lehet akkor már francia:) mellett
beszélgetne és történeteket mesélnénk egymásnak. Igaz sztorikat, amik
nem feltétlenül végződnek jól, de végig ott van bennük a “velem is
történhetett volna” vagy “én is ezt tettem volna” érzése.
Csak éppen kevés volt.

Oszd meg!