William Goldman több sikeres forgatókönyet, regényt írt, még Oscar díjat is kapott. A Mit is hazudtam nem az első könyve arról, hogy milyen élete van egy hollywoodi filmekkel dolgozó írónak. Sőt az előző írása miatt, amelyben a hetvenes évek álomgyári praktikáit leplezte le, bizony indexre került és évekig nem foglalkoztatták, pedig olyan filmeket tudhatott már a tarsolyában mint a Maraton életre-halálra vagy a Butch Cassidy és a Sundance kölyök.
Most a nyolcvanas évek második felében és a kilencvenes évek elején készült hét filmről beszél, amelyben mint forgatókönyv író részt vett. Rajta keresztül betekinthetünk a kulisszák mögé. Lehet, hogy ami éppen az ő kedvenc filmje, mint például a Herceg menyasszonya nem mindenkinek az ízlésével találkozik, de részemről teljesen korrektnek tartom ezt a filmet, meg a könyvet is, amit szintén ő írt.
Elemez még néhány, szerinte klasszikus filmjelenetet, kiemelve, hogy egy forgatókönyvíró mennyire fontos szereplője a filmkészítésnek, s van, hogy a rendezőt dícsérik még az ő munkájáért is. Kicsit azt hiszem sértődött is emiatt, viszont már rég nem érdekli a kritikusok véleménye, s az se, hogy kinek mit mond.
Nem muszáj vele egyetérteni a válogatásait és a leírásait illetően, de mindenképpen jobb egy szakembertől olvasni a filmkészítés menetéről, a forgatókönyv írók szerepéről, szenvedéséről. Ráadásul nem hiába író Goldman, nagyszerű a stílusa, az egész könyv letehetetlen, vagyis muszáj letenni, mert rohadt nagy és nehéz, magával ragadó.
