Nov 292011

Annak idején, amikor elkezdtem ezt a blogot még könyves blogokról igazából nem is hallottam. Aztán fokozatosan tájékozódtam, az Olvasónapló is több lett mint jegyzetfüzet, emlékeztető, külföldi oldalakat nézegettem és egyszer csak egyre több magyar emberke is elkezdett könyvekről írni szubjektíven. Na meg ott volt a Nagy testvér a Könyvesblog. Amelynek mindig is különleges helyzete volt, lévén az Index és a Litera.hu közös gyermeke, ahol újságíróknak számító emberek írtak véleményt, gyakran indexes stílusban és kattintásokra hajtva, meg trollvadászatot tartva. Szóval mindent a népszerűségért. Nem kellett, hogy az ember egyet értsen azzal, amit mondtak, írtak, csináltak, de számomra, aki amatőr lelkesedésből csinálom az egészet igencsak profinak tűntek az ő megoldásaik. Persze, mert pénzelték őket, lehet mondani, jó, rendben. Nekem akkor is ők voltak a profik, akik nem csak szívszerelemből, hanem pénzért is csinálták a könyvesblogot, ugyanakkor ráirányították a műfajra a figyelmet. Meg jókat lehetett szórakozni néhány troll bejegyzésén, illetve ami még érdemük volt, hogy határozottan sokat foglalkoztak a kortárs magyar irodalommal illetve az igazán szépirodalomnak számító szegmenssel is, ami lássuk be szörnyen alul van reprezentálva a többi könyves blogon.

Jó bevallom azt is, nem kicsit voltam féltékeny, mert úgy tűnt, nekik minden sikerül, jó ötleteik voltak, amiket meg tudtak valósítani (főleg az elején voltak nagyon jó kezdeményezéseik), népszerűek lettek és kb. minden ment ott, ami nekem nem. Aztán ez az érzés szerencsére elmúlt és már csak érdeklődve figyeltem, távolságtartással, mi folyik odaát. Jókat szórakoztam, olvastam őket, meg én is űztem gúnyt belőlük, stb. ugyanakkor elismertem és nem feledtem, hogy nélkülük soha senki se vette volna komolyan ezt az egész könyves-internetes szómenést. Persze 10 könyves bloggerből 9 azt mondja, ők nem is olvasták a könyvesblogot, de annak ettől még volt közönsége, akik meg a többi 9 könyves bloggert nem olvasták. Úgy tűnt, hogy tavasszal, koranyáron megtorpant a lendület, volt kisebb botrány aztán meg kb. néma csend, felröppentek hírek, hogy bizony kivonul a pénz a könyvesblog mögül, így már senki se akarja majd csinálni, jöttek a pletykák hogy mi lesz majd, a könyvkolónia alá vonulnak, stb.

S akkor a héten bejelentették, hogy nem távoznak, csak átvonulnak más vizekre. Nyomtatásban fognak megjelenni és én erre nagyon kiakadtam. Nem üdvözlöm én felhőtlen örömmel ezt az eseményt.

Mert őszintén, egy ilyen lépés számomra azt jelenti, hogy megtagadják amit eddig csináltak, a netes újságírást, könyves blogolást teljesen lenullázzák és visszatérnek a hagyományokhoz, holott úgy tűnt, hogy ők a haladást képviselik. Nekem az egész azért fura, mert ebből kitűnik, hogy igazán csak a pénzért csinálták meg mintha azt mutatnák, hogy ami nem nyomtatásban jelenik meg, annak nem sok értelme van. S ezzel nem csak a könyves blogoknak mutatnak egy nagy hátraarcot, de magának az online újságírás, kritika létjogosultságának is. Nem vonom kétségbe, hogy szép, színvonalas kiadvány lesz a Könyves, meg behozza majd hirdetésből a ráfordított pénzt és majd havonta ki tudják adni, ez a része nem érdekel. Bár úgy tűnik az előzetesekből, hogy a megjelenéssel egyben lefekszenek majd jobban a közízlésnek és reklámoknak, elvégre már a beharangozóban Fejős Évát emlegetnek, akire online nem sok karaktert vesztegettek. Csak szomorú, hogy ez lett belőle, hogy visszalépnek, sőt az egyik hozzászólásban, amikor valaki e-verzióról érdeklődött azt mondták, hogy „vhogy megoldjuk a kindle-t is, bár nem tudom, hogy azon mennyi értelme van a magazint olvasni”. Komolyan ha a grafika miatt aggódnak, akkor csinálták volna meg Ipad-re ne PDF-be a magazint.

Kicsit úgy érzem ez egy korszak vége és elszomorít, hogy ahelyett, hogy a tavaszi-nyári megingás után új ötletekkel talpra álltak volna a Könyvesblog vezetői inkább feladták és biztosabb vizekre eveztek. Sajnálom, RIP Könyvesblog.

Oszd meg!

Reader Comments

  1. A Litera és az Index együttműködésének megszűntével egyszerűen nem ment tovább. A szerkesztők, akik a magamfajta tahók szövegeit javítgatják, kitalálják a koncept-heteket, elküldik az embereket bemutatókra, fotóst kerítenek, stb nem tehetik meg, hogy ingyen dolgozzanak. A Kreatív lehetőséget kínált a folytatásra másképpen, profibban.
    Ez a “megtagadják a netes újságírást” meg nettó hülyeség, pardon my french. Nem lánglelkű forradalom volt a Könyvesblog, hanem egy üzleti vállalkozás. Kifulladt, van ez így. Blogot írni = haladást képviselni? Ugyan már. A médium nem fontos. Csak egy lehetőség.

  2. @picidzé nem érdekel különösebben a mögöttes dolog, hogy ki nem adott pénzt és ki haragudott meg kire, meg kinek az egója állt ellen ennek meg annak. Ez maradjon a belügyük. De részemről a médium igenis fontos. Pont mert az olyan szentimentális csajoknak, mint én, ez az egy lehetőségem van arra, hogy különösebb tehetség és pénz nélkül is hallassam a hangom. A Könyvesblog léte a támogatottsága segített abban, hogy a kiadók szabadúszókra is odafigyeljenek. S még így is vannak bőven közöttük olyanok, akik nem hisznek a netben, a könyves blogokban. Az, hogy Könyvesblogék átmennek a papírba pont visszatérés a kezdetekhez és pont az olyan hozzáállást támogatja mint az előbb említett kiadói.

  3. Lobo, én nem szeretnék neked megint ellentmondani, de a könyvesblog léte nem segítette a többi könyvesblogot ahhoz, hogy a kiadók észrevegyék. a könyvesblog régóta létezett már, mire én blogolni kezdtem, és még nekem is taposnom kellett, hogy észrevegyék, hogy vannak blogok, és létezik a recipéldány fogalma. (és még az sem biztos, hogy a könyvesblog hangneme nem-e volt inkább hátrány, mint előny a többiek megítélésében.)
    abban sem vagyok biztos, hogy a könyvesblognál valakik eleinte nem-e pénzért vették a könyveket, elvégre az indexes-literás támogatás nem valószínű, hogy csak a posztok pénzelésében merült ki.
    de ezek már csak elméletgyártások a részemről, de az tény, hogy a könyvesblognak semmi szerepe nem volt abban soha, amit én kitapostam magamnak a különböző kiadóknál, és azt hiszem, ez mindenkire, még rád is igaz.

  4. @Nima biztos én vagyok a szentimentális és másképp emlékszem az ősidőkre, első recipéldányomat pont a Könyvesblogon keresztül szereztem amúgy (IMHO az indexnél tuti még a blog indulása előtt is kazalnyi recipéldány lehetett reménykedve hátha írnak róluk). De számomra itt akkor is az a lényeg, hogy a Könyvesblog meghatározó online könyvekkel foglalkozó oldal volt, ami most 1. megszűnik 2. más formátumba megy át, s nekem pl. kevésbé lesz elérhető.

  5. szóval te azért viseled ilyen nehezen a váltásukat, mert neked fontos volt, és sokat jelentett. ezt meg tudom érteni, kell ilyen mindenkinek.
    sztem a papírt is el fogod tudni érni, bár tudom, az már nem olyan, mintha neten olvasnád.

  6. Én értem Lobo hozzáállását, és nagyjából egyet is értek vele. Itt van egy mondat: “10 könyves bloggerből 9 azt mondja, ők nem is olvasták a könyvesblogot, de annak ettől még volt közönsége, akik meg a többi 9 könyves bloggert nem olvasták” – most reméljük (én legalábbis), hogy a jó könyvesblogokat fogják majd olvasni.
    hm?:)

  7. Többször eszembe jutott a bejegyzésed a héten. Én megértem azt, hogy a könyvesblog más vizekre evez, és nagyon sajnálom, hogy ezáltal, vagy emiatt szegényedik az online változat (bármi is legyen még a háttérben). Téged is értelek, mert ez már több körrel lejátszódott más blogok között, és én túl vagyok ezeken a puffogásokon – magamban, vagy szóban. Több példát is tudok hozni.

    1. blogger olyan anyagokhoz fér hozzá, amihez közönséges földi halandó nem, egyfajta ismeretterjesztést végez, jó ízléssel, jó stílusban. Egy idő után megjelenik a nyomtatott sajtóban és több nyilvános fórumon, valódi szakértő lesz belőle. a blog működik, de maradékelven.

    2. blogger blogot kezd írni, elsősorban a saját kulturális háttere alapján. Népszerű lesz, megjelenik a nyomtatott sajtóban és több nyilvános fórumon, kapcsolatot talál gyártókhoz és forgalmazókhoz és a blogja ezek promóciójává alakul.

    3. blogger körülnéz a blogszférában, milyen téma fordul elő ritkán. Ebben a témában indít blogot, provokatív stílusban. Népszerű lesz, megjelenik a nyomtatott sajtóban és több nyilvános fórumon, szakértőként kezdenek rá hivatkozni, holott saját bevallása szerint nem minden területhez ért, de nem ír rosszul. Honlapot indít, a blog ennek a promóciójává válik.

    Mint látod, a helyzet tipikus, ismétli önmagát. Lehet ezt nem szeretni, de szerintem sok olyan blog van, amelyik adott esetben betölti az űrt. Lehet, hogy éppen a te blogod is köztük van.

  8. @phzs Ó ez nagyon jó összefoglaló, látszik tényleg már sokszor végigmentél a lehetőségeken, meg hát a gasztroblogok közül ezek mindegyikére lehet pár példát hozni. Ezekben a körökben (könyves blogok) azonban még újdonságnak számít ez a lépés, főleg mert mindig úgy éreztem, hogy a blog, mint médium itt sokkal jobban bejött és hatékonyabb volt, mint az offline média. Ahol semmi hasonló nincs. Persze most majd lesz és egyelőre azt hallottam, a Könyves magazin nagyon szép, korrekt, hamarosan remélem én is megnézhetem. Csak ja, a könyves blogot sajnálom, hogy már nem lesz olyan mint régen, akármelyik utat is válasszák az általad felsoroltak közül.

Write a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *