Olvasmányok év szerint
Az úgy volt tehát, hogy a Kvantumtolvaj folytatása előtt ugye el akartam olvasni a trilógia kezdő kötetét, ami megtörtént. S utána szinte kihagyás nélkül vetettem bele magam a második regénybe. Hogy miért is csak most lett belőle poszt, annak hosszú története van, ne is kérdezzétek. Mindenesetre nagyon bennem volt a lendület és a sok gogol […]
Hannu Rajaniemi: Fraktálherceg Read Post »
Egy ideje már nagyon válogatós vagyok, s mielőtt valami ifjúsági regényhez nyúlnék, biztos tájékozódom, hogy ízlésben hozzám közel állók mit gondoltak róla, mert időpocsékolásnak érzem a nagy csalódásokat. De Katie McGarry első regényével, a Pushing the Limits-el olyan embereket is levett a lábáról, akiknek adok a véleményére, úgyhogy amikor lehetőség nyílt ennek a könyvnek az
Katie McGarry: Dare You To Read Post »
Mostanában, ha valami chick-litet szeretnék olvasni, amiről tudom is hogy jó, az első szerző, akire a választásom esik Sophie Kinsella. Persze le vagyok vele maradva, mert bár elolvastam a Twenties Girl-t (Segítség Kísértet! címmel jelent meg magyarul), ami már másodszor szerepelt amúgy a Várólistámon, de pont akkor épp nem volt kedvem bejegyzéseket írni, szóval nem
Sophie Kinsella: Wedding Night Read Post »
Nem vagyok egy nagy sci-fi olvasó, ahogy elnéztem az elmúlt 10 évben sci-fivel felcímkézett olvasmányaimat, azok nagy része is ifjúsági, vagy steampunk volt, esetleg J.D. Robb. Azonban annyi jót hallottam Rajaniemiről, meg készültem is elmenni az író-olvasó találkozóra, hogy amikor felajánlották, hogy elolvashatom a Fraktálherceget, úgy gondoltam, üsse kő, kemény csaj vagyok, bevállalom. Aztán kicsit
Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj Read Post »
Az elmúlt pár évben lépten-nyomon belebotlottam Junot Diaz nevébe, mindenféle irodalmi oldalon, s úgy emlegették, mint nagyon menő írót, főleg New Yorkban és környékén. De ő is azok közé tartozik, akit feltettem magam agyában egy listára, hogy majd ha megjelenik magyarul valami értő fordításban, akkor megismerkedem vele, mert még a végén nem fogom teljesen megérteni
Junot Diaz: Így veszíted el Read Post »
Mikor megláttam, hogy ezt a regényt is hamarosan kiadja magyarul az Ulpius, eszembe jutott, hogy erről a regényről jókat olvastam, vicces modern románcként jellemezték és még akkoriban beszereztem, aztán ahogy az lenni szokott csak porosodott az olvasómon. Egyébként is e-könyvben vásárolni és nem olvasni amit megvettél kisebb lelkiismeret furdalással jár, mert nem látja az ember,
Alice Clayton: Wallbanger Read Post »
Ezt a könyvet még tavaly nyertem meg, amikor kijött és nagyon reklámozták, s mint olyan sok mindennel, amihez hozzájutok, amint ott van egy gombnyomásnyira (e-bookot kaptam), tudom hogy bármikor elolvashatom, már annyira nem is sürgető. Pedig nagy volt a regény körül a hype. Aztán a múlt héten a netgalley-n megjelent a folytatása és letöltöttem, elolvastam,
Katie McGarry: Pushing the Limits Read Post »
Nekem nagyon kellemes szórakozás volt az Így neveld a sárkányodat, gondoltam, hogy elolvasom a többi, magyarul is megjelent részt, aztán remélem, hogy majd kiadják a folytatásokat is itthon. Vagy ha nem, akkor megpróbálom angolul megszerezni őket. Az Így neveld a sárkányodat ugye csak az első kötete volt III. Harákoló Harald emlékiratainak. Ugyanis még mindig elég
Cressida Cowell: Így lehetsz kalóz Read Post »
Szeretem az újraértelmezett meséket, amikor az ismert történetet valami egészen egyedi módon feldolgozzák, felhasználva az elemeit és hozzáadva valami újat, amitől az új történet különleges lesz illetve hozzátesznek ezzel valamit a régi sablonokhoz is. Angela Carter több novellából álló kötete már régóta ott volt a látómezőm szélén, csak éppen elég nehéz hozzájutni. De a könyvtár
Angela Carter: A kínkamra Read Post »
Mivel Lauren Beukes előző magyarul megjelent regénye, a noiros elemekkel tarkított urban fantasy, a Zoo City nagyon bejött, kíváncsi voltam az első regényére is, amivel felhívta magára a figyelmet. S azt kell mondani, hogy nem csodálom. Mert amiről itt szó van, ha belegondolunk elég megdöbbentő és vajon mennyire van messze a valóságtól? Persze először is
Lauren Beukes: Moxyland Read Post »
Velem nagyon ritkán van úgy, hogy egy borító megfog és csak a szépsége miatt leszek kíváncsi a tartalomra. De ez a Cinder könyv, már amikor először láttam és hallottam róla, felpiszkálta az érdeklődésemet: kecses női láb, fém belső vázzal és a cím egyértelműen Hamupipőkére utal. Meglengetve azt, hogy kiborgokról van szó, nos, mindazok ellenére, hogy
Marissa Meyer: Cinder Read Post »
Jó néhány hónapig tartott, mire rávettük a nagyobbik fiunkat, hogy nézze meg az Így neveld a sárkányodat című rajzfilmet, pedig mondogattuk, hogy anya és apa szerint az utóbbi évek egyik legjobbja. De már 6 évesen se hajlandók a gyerekek elhinni amit a szülők mondanak. Aztán egyszer beleegyezett és megnézte, majd persze hetekig folyamatosan az volt
Cressida Cowell: Így neveld a sárkányodat Read Post »
Ha már annyira vágytam egy jó kis igazi romantikus rejtélyes regényre, akkor a nagyasszonyhoz fordultam. Amúgy is az elmúlt pár évben tőle nem is olvastam, csak az alteregójától, pedig mindig igyekszem beszerezni az önálló regényeit, amiket még mindig évente bocsát ki. Igaz, mostanában nem kaptak túl jó kritikákat a könyvei ezért csak porosodtak a polcomon,
Nora Roberts: The Witness Read Post »
Már megint egy könyv, ahol az angol cím hangsúlyosabb, mint a magyar. Még a borítón is, s ez engem egyre inkább zavar, sőt szerintem azért van olyan ember is, akit ez esetleg elbizonytalaníthat a könyvesboltban, hogy akkor most angol regény ez vagy nem. Igen, ez mostanában vesszőparipám, sajnálom de úgy látom muszáj minden egyes alkalommal
Sarah Addison Allen: Édes élet – The Sugar Queen Read Post »
Erre a könyvre igazából két dolog vett rá. Először is, hogy már olyan régen olvastam valami jó kis romantikus krimit, márpedig én még mindig nosztalgiával gondolok vissza azokra a klasszikus Nora Roberts, Sandra Brown, Linda Howard, Tami Hoag, Erica Spindler, Jayne Anne Krentz stb. regényekre, amelyek megkedveltették velem a zsánert, s mindig keresek valamit, ami
Laura Griffin: Nyom nélkül Read Post »
Az elmúlt időszakban az ember hatására én is elkezdtem foglalkozni a táplálkozásunk változtatásával. Ő nézte ki magának ezt a könyvet, aztán azt mondta, hogy ha elolvasom, akkor ír róla egy bejegyzést. Úgyhogy elolvastam, viszont úgy mint tavalyelőtt a Fegyencedzésről, az értékelést már ő írta meg. „Mindannyiunkban vannak rákos sejtek. De nem mindenki lesz rákos.“ Miért
David Servan-Schreiber : A rák ellen – Egy új életmód Read Post »
A Mítosz Akadémia simán a kedvenc YA-UF sorozatommá vált (ifjúsági urban fantasy) az elmúlt két év során, annyira, hogy hajlandó vagyok megvásárolni az újabb részeket is, hogy minél előbb olvashassam. Szerencsére az e-könyves módi ezt megkönnyíti. Mint sorozat negyedik részéről, elég nehéz írni spoilerek nélkül, de azért megpróbálom. Szóval elég durva dolgok történtek korábban Gwennel
Jennifer Estep: Crimson Frost Read Post »
Ezt a regényt abszolút a fülszövege miatt választottam olvasásra és tényleg fogalmam se volt, hogy mire számíthatok. De mivel a tündérek, a fura amulettek ígéretesnek hangzottak, úgy gondoltam teszek egy próbát. Leigh Evans első regényében ugyanis azzal kecsegtetett, hogy a paranormális motívumokat érdekesen fogja összekombinálni. Hedi Peackok egy kávézóban dolgozik, szerény kis fizetéséből próbálja eltartani
Leigh Evans: The Trouble with Fate Read Post »
Annyi könyv van, ami azok után, hogy jókat olvasok róluk valami külföldi oldalon azonnal megy fel a kívánságlistámra, hogy képtelenség lenne a végére érni. Mivel hörcsög módján csak gyűjtögetem az infókat, ráadásul ha valami sorozat, akkor szeretem megvárni, mire kerek egész lesz, s csak utána döntök róla, többnyire a manapság egész gyors populáris könyvkiadás közben
Ann Aguirre: Menedék – Enclave Read Post »
Végülis nem olyan nagy gond, hogy az Agave évente csak 1 Christopher Moore könyvet ad ki, mert így legalább még mindig van, amire lehet várni. 2011-ben megjelent Prérifarkas Blues volt sorrendben az író második, ez pedig a negyedik regénye (a Vérszívó démonok időrendben a harmadik). Szóval úgy gondoltam, még mindig egy kicsit tapogatózással lesz dolgom.
Christopher Moore: A neccharisnyás papnő pajzán szigete Read Post »