A második Jane Austen-nel foglalkozó epizódunk előtt (mert egy már volt vagy két éve) megbeszéltük Brigivel, hogy ezt a történetet mind a ketten el fogjuk olvasni, hiszen éppen nemrég jelent meg, pont a kedvenc regényünk feldolgozása és annak a Jane Austen projektnek a keretében készült, ami immár a negyedik kötetnél tart. A projekt ugye a klasszikus Austen regényeket íratta újra modern szerzőkkel, méghozzá modern környezetben. Magyarul is megjelent Joanna Trollope-tól az Értelem és érzelem, valamin A klastrom titka, amit Val McDermid írt és ugyan közben elkészült az Emma is, Alexander McCall Smith feldolgozásában, a magyar kiadás valahogy nem tartotta a lépést. Bevallom, én se, viszont azért egy újabb Büszkeség és balítélet feldolgozás mellett nem lehet elmenni. Mindig is a kedvencem volt, hajlandó voltam elég sok mindent elolvasni, megnézni a kedvéért, miért is pont ez maradt volna ki.
Jane és Elizabeth Bennett sietve hazautaznak New Yorkból Cincinnati-be, amikor az apjuk szívinfarktusáról hírt kapnak. Mivel a család többi részében nem igazán lehet megbízni, hogy jól ápolják a családfőt, magukra vállalják a dolgokat. Aztán a városkában ahol felnőttek, összefutnak a Nagy Ő szerű valóságshow egyik volt szereplőjével, Chip Bingley-vel, meg a barátjával, Darcyval, akik mind a ketten orvosok. S persze innentől a történet ismert: Bingley és Jane, Liz és Darcy… na meg a többi Bennett lány, félreértések, büszkeség, ingatlanlátogatások, balítélet, szóval a szokásos.
Csakhogy azért mégse a szokásos volt az egész. Mert a legjobban az tetszett a könyvben, hogy míg a legtöbben elhasalnak ott, hogy megpróbálják teljesen ugyanazt a történetet átadni, amit Austen annyira jól megírt, elfelejtik, hogy nem elég másolni az eredetit, hanem ha valamit feldolgoznak, akkor oda lehet tenni magunkat és bevezetni újabb témákat, meg helyzeteket. Már a Lizzie Bennett diaries is megmutatta, hogy modern környezetben is teljesen jól beilleszthető ez a történet, hiszen pont az a titka, az volt Austen zsenialitása, hogy egy univerzális témát adott, meg olyan szereplőket és konfliktusokat, amelyek nincsenek helyhez és időhöz kötve. Sittenfeld például (akiről amíg meg nem néztem a GoodReads oldalát meg voltam győződve, hogy férfi:) nekem nagyon szimpatikusan csinált két dolgot is. Előszört is, hogy Jane és Liz már majdnem negyven évesek, úgyhogy az ő életükben valóban hihető, hogy az anyjuk szeretné, ha már végre megállapodnának és férjhez mennének. Ugyanígy a többi lány meg jóval fiatalabb még csak a húszas éveikben járnak, az ő életképük meg azoké, akik nem találnak semmi kivetnivalót abban, ha még mindig otthon élnek, nem dolgoznak, csak buliznak és CrossFit edzésekre járnak, esetleg a sokadik diplomájukat akarják megszerezni, de még egyikkel se kezdtek semmit, csak iskolába járni szeretnek (igen, ez Mary). A másik pedig, hogy külön lett választva Wickham alakja, ami a felvezetés és a korkülönbség miatt, ami Liz és Lydia között van, teljesen logikus lépés volt: Lizt, bármennyire is okos, behúzzák a csőbe, Lydia pedig a végén kiderül, igazából jóval bátrabb dolgot cselekszik, mint azt bárki is kinézte volna belőle. Vannak még pozitív változások, például, hogy itt egyetlen “gonosz” van, Caroline Bingley, hogy Liz és Darcy között nem csak képzelt szikrák pattogzanak még az első vallomás előtt se, hogy Jane tartózkodásának, ami Bingley-vel való kapcsolatát illeti vannak prózai okai is, hogy Cathy de Burgh feminista ikon és Charlotte Lucas sok problémájára megoldás lehet egy egyszerű füldugó is.
Talán ami levon a történet élvezetéből, hogy Liz az utolsó harmadban egy buta SMS miatt viselkedik hülyén és értelmez félre egy csomó mindent, de valahogy húzni kellett az újra egymásra találást, s hogy Mrs. Bennett egy eléggé bigott perszóna lett, Mr. Bennett pedig valahogy eltűnik a könyv végére, pedig jó beszólásai voltak. De legalább van egy valóságshow forgatás is, aminek minden perce arany. Egyáltalán az egész Eligible sztori (mert ez a neve a Nagy Ő szerű műsornak) egy merő vicc 🙂
Nagyon korrekt Büszkeség és balítélet feldolgozás volt ez az Eligible és mivel én előtte, közben utána nem olvastam negatív kritikákat (egyáltalán semmit, túl azon a rövid szösszeneten, amit Roxane Gay írt róla a GoodReads-en, meg amit Brigivel leveleztem közben), semmi se tántorított el attól, hogy élvezzem. Lehet kicsit lassan indul be a történet és senkit se rettentsen el a 181 fejezet, van amelyik csak 2 mondat, de ennél sokkal, de sokkal rosszabb Austen feldolgozásokat lehet találni mindenfelé.
Kiadó: Random House Audio, Audible
Megjelenés: 2016
ISBN: 9780307736673
Honnan: Vásárlás, Saját példány
