Sajnos Lisa Lutz magyarul eléggé mostohagyerek lett. Pedig annak idején annyira jó volt a Spellman nyomozóiroda, vártam volna sokakkal együtt a folytatást, ami aztán sose jelent meg. Márpedig Lutz Spellmanékról 6 könyvet is írt. Aztán elkezdett más műfajok felé is kacsingatni. S mivel mostanában a női szereplős thrillerek a menők, ebben is kipróbálta magát, s megírta a The Passenger című regényét.
Főhősünkkel Tania-ként találkozunk éppen halott férje mellett csücsül és bár semmi köze nincs a balesethez, ami ide vezetett, ahelyett hogy a 911et hívná, összepakol és lelép, beváltja a hitelkártyáit, átfesti a haját. Egy titokzatos hangtól kér új dokumentumot és most már Amelia Keen néven rója az autópályát. Megtudjuk, nem ez az első alkalom, hogy új identitást kellett magára vennie és csapot papot maga után hagynia menekülőre fogta. S innentől kezdve Tania/Amelia/stb. (mert még lesz pár név amit használ) története egy nagy rohanás. Hiába igyekszik, nem tud megmaradni 1 helyen, 1 névvel ez szinte csak rövid távon működik, mert a régmúltja vagy éppen a közelmúltja utoléri és előbb-utóbb annyira forró lesz lába alatt a talaj, hogy mennie kell. Úgyhogy ismét csak útra kel, próbál valahogy megállni a lábán de ezt nem lehet a végtelenig folytatni…
Azt hiszem az ilyen típusú könyveknél rögtön az elején eldől, hogy az ember bele tud-e feledkezni, elhiszi-e a narrátor meséjét, vele tud-e érezni, megkedveli-e, érdekli-e annyira a történet, hogy vele tartson, vagy veszett ügy lesz az egész. Nos, engem kezdetektől megfogott Tania/Amelia/stb. s ez nem kis mértékben köszönhető Lutz stílusának: fanyar humora és feszes tempója tényleg nem hagyott nyugton és gyorsan daráltam az oldalakat. Érdekelt, hogy mi lesz a következő lépés, hogy vajon baráttal vagy ellenséggel, régi ismerőssel vagy újabb kihívással találkozik-e a főhős és főleg, hogy hova fog kifutni ez az egész. Állandóan azon járt az agyam, amikor nem olvastam épp a sztorit, hogy vajon én hogyan bírnám a gyűrődést egy ilyen helyzetben: amikor menekülni kell, újabb és újabb trükköket előrántani és más emberek bőrébe bújni, mennyire lennék talpraesett. Ebben az egész történetben ami a legjobban megragadott, a főhős magánya volt, hogy egyszerűen nem engedhetett senkit közel, mert abból csak komplikációk lettek, és tovább sodorták a reménytelenség a folyamatos mozgás felé és egyre kétségbeesettebben próbált valahol, valahogy valamiben megkapaszkodni. Az is világossá válik egy ponton a könyvben, hogy lehetne ezt másképpen, merészebben és mindennel szembemenve is csinálni, de pont az teszi roppant élet közelivé hősnőnket és helyzetét, hogy érezzük ő mégiscsak egy hétköznapi ember, olyan mint én, nincs semmi extra, ő nem Jason Bourne, nincs erre képezve, egyszerűen ennyi amivel dolgozhat. Lerágtam a körmömet és még a ballépéseket is el tudtam nézni és annak a számlájára írtam, hogy főhősnőm tényleg csak egy egyszerű nő és megoldja, ahogy tudja és megteszi, amit a lelkiismerete vagy éppen az adott helyzet diktál.
Viszont bármennyire is izgalmas és tényleg letehetetlen rohanás volt a sztori, meg egy csomó együttérzést váltott ki és ott motoszkált bennem, hogy ez bárki lehetne, a végére mégis úgy éreztem, hogy kicsit becsaptak. Ugyanis a történet mozgatórugója, ami miatt Tania/Ameila/stb. törtet és siet és továbbáll elég banálisra sikeredett. Persze addigra már annyira együtt éreztem vele, hogy csak szomorú voltam a kezdetek miatt, de utólag visszatekintve ennél sokkal komolyabb és nagyobb horderejű is lehetett volna a lavinát indító esemény.
De amíg olvastam, addig sodort magával, megállíthatatlanul. Csak a végén éreztem, hogy itt hatalmas ziccerek lettek kihagyva és az utazás rengeteg izgalma után csalódott voltam, mert a megoldás annyira pofonegyszerű volt (és még pár felesleges sablont is beleírtak, ami csak rontott a hangulaton). Összességében tehát egy izgalmas és elgondolkoztató könyv volt, csak a végére kifogyott a szufla, de addig roppantul élveztem az utazást.
Kiadó: Simon & Schuster
Megjelenés: 2016 március 1
Terjedelem: 320 p.
ISBN: 9781451686630
Honnan: Netgalley, Recenziós e-book
