Jennifer Estep egyike azon szerzőknek, akiknek bejött a felnőtt Urban Fantasy-je, bár igazából én az ifjúságnak szóló Mítosz Akadémia sorozatába szerettem bele, úgyhogy amikor az véget ért és tavasszal útjára indította az újabb YA sorozatát Fekete Penge címmel, vevő voltam rá. S az első kötet meg is vett magának, úgyhogy kíváncsian vártam a folytatást.
A Fekete Penge egy olyan amerikai városban játszódik, ahol rengeteg mágia van és ahová éppen ezért a különböző mágikus lények költöznek. Cloudburst Falls teli van mindenféle szörnnyel és az itt lakók legtöbbje is rendelkezik valami különös képességgel, ami kiemeli őket a tömegből. A várost családok irányítják, akik persze ilyen-olyan viszonyban vannak egymással, a lakosság fő bevételi forrása pedig a turistákból származik, hiszen ha valaki mondjuk trollokkal szeretne találkozni, akkor Cloudburst Falls -ba jön a tavaszi szünetben a családdal és megnézi őket. Egyébként pont trollokkal kezdődik ez a kötet is, furán viselkednek, a hegyekből lejönnek a városba, mert ahogy főhősünk, a tolvajból lett testőr, Lila Merriweather megtudja, valami vagy valaki kegyetlenül vadászik rájuk. De még mielőtt jobban beleáshatná magát a trollok körül fura dolgokba, kiderül, hogy éppen az éves Pengék Bajnoksága vár a családokra. Ez egy olyan verseny, ahol mindenki a legjobb embereit indítja, akik ügyességi versenyekben, majd párbajokban mérik össze az erejüket, hogy a végén csak egy maradjon. Mondjuk mindez azért inkább tényleg kis mágia olimpia, ugyanis a harcok az első vérig mennek és nagyon sok mindenki vigyáz a résztvevők biztonságára. Természetesen a Sinclair család is, akiknél Lila testőrködik a legjobbakkal képviselteti magát, többek között vele, s benne bizony nagyon bíznak a csapat azon tagjai, a barátai, akik ismerik a képességeit. Még talán az is meglehet, hogy legyőzi a másik nagy család fejének lányát, Deah Draconit, akinek az utóbbi években nem volt méltó kihívója így arra készül, hogy immár harmadszor vigye haza a kupát. Persze semmi se ilyen egyszerű és a turistáknak is szóló látványos viadal, ahol a résztvevők néha a Három Testőr extráit szégyenítő ruhákba kell öltözzenek a látvány miatt, néha mégis veszélyesebbé válik, mint gondolnánk. S amikor már nem csak trollok holtteste kerül elő, hanem emberi áldozatok is lesznek, tényleg komolyra fordul a játszma.
Igazán nagyon bírtam ebben a részben, hogy a viadalon mennyire nagy az egyenlőség. A mágikus képességek miatt egyáltalán nem számít a nemed, a termeted, csak az, hogy milyen jó harcos vagy és hogyan tudod kihasználni a saját erősségedet és rájönni a másik gyengeségére. Senki se kételkedik Deah Draconi rátermettségében, aki korábban is a végső párbajban lányokat győzött le és Lilára is inkább azért néznek furán, mert protekciósnak gondolják. De persze bebizonyítja mindenkinek, hogy nem a két szép szeméért került bele a csapatba ami arra hivatott, hogy fényezze a Sinclair család hírét. A non-stop akciók mellett rengeteg minden más is történt a könyvben, s talán itt volt az, hogy egy kicsit rezgett a léc. Úgy éreztem, Estep megint abba a hibába esett, amit már jó párszor a Mítosz Akadémia során is felhánytorgattam, hogy nem hagyta, az olvasót magára a rejtélyek bogozásával, hanem rendszerint utalgatott rá, hogy valami piszkálja Lila tudatalattiját, pedig igazán sokkal izgibb lett volna ezen kiszólások nélkül rájönni arra, hogy ki áll egy csomó minden mögött. A másik pedig, hogy rengeteg, főhősünket érintő titokra derül fény, amiről ő nem tudott, márpedig fontos dolgok ezek, a származásával, családjával kapcsolatban, az anyja barátairól és körülményeiről. Kicsit fura, hogy a felnőttek a történetben ahhoz eléggé ügyesnek tartják Lilát, hogy önálló potenciálisan életveszélyes akciókba küldjék, sőt ugye mint testőr szabad kezet kap egy csomó mindenben, viszont a múltját illetően a sötétben tartják, mint valami gyereket, aki ezt nem értheti.
A fent említett negatívumok ellenére azonban Estep stílusa továbbra is magával ragadó. Lila kiváló narrátor, jó megfigyelő és az előzmények meg a körülmények leírása nem megterhelő, hogy mondjuk a könyv fele igazából csak alapozás lenne. Amúgy a történet úgy tűnik kezd egyre komorabb lenni (persze eddig se igazán tűnt vidámnak a sztori), főleg ami az elkövetett gyilkosságokat, bűnöket illeti. S még mindig nagyon messzinek tűnik a megoldás és a végső összecsapás, de legalább már körvonalazódnak a tervek, hogy mit kéne tenni.
A Sötét Penge sorozat tehát szórakoztató, izgalmas és Estepnek még mindig sikerül elkerülnie az ifjúsági regények sablonjait.
Kiadó: Kensington Teen
Sorozat: Black Blade #2
Megjelenés: 2015 október 27
Terjedelem: 368 p.
ISBN: 9781617738265
Honnan: Netgalley, Recenziós e-book
