A blogom régi olvasói talán még emlékeznek rá, hogy szeretem Sophie Kinsellát és a chick lit regényeit. Ugyan néha le vagyok vele maradva, de épp ezért van a várólista csökkentésem, amire menetrend szerint felpakolom egy-egy regényét. S amiket egész rendesen el is olvasok, szóval felzárkózom, bár Beckyből le vagyok maradva, de a többi történetével jól állok. Most éppen azért erre esett a választásom, mert egyrészt várólistás, másrészt megvolt hangos könyvben is, úgyhogy két legyet egy csapásra alapon bedugtam a fülest és néha nem csak sétánál hanem mosogatásnál is hallgattam Poppy kalandjait.
Poppy Wyatt-nak már nem sok ideje van vissza az esküvőjéig, amikor is elveszíti a jegygyűrűjét, aztán meg a telefonját, – aminek a számát megadta mindenhol, hogy ha előkerül az a bizonyos családi ereklye, értesítsék – ellopják. Szerencsére az utóbbit majdnem azonnal pótolni tudja, ugyanis talál egy készüléket az egyik szemetesben. Csakhogy a telefon előző tulajdonosa személyi asszisztense volt egy Sam Roxton nevű roppant fontos üzletembernek. Poppy, aki nem tud meglenni a telefonja nélkül, ráadásul a jegygyűrű miatt fontos üzeneteket vár, nem akar megválni a talált készüléktől. Felajánlja , hogy a beérkező, de nem neki szóló üzeneteket, e-maileket mindenképpen továbbítani fogja, de amíg nem rendezi a dolgait, ragaszkodik a készülékhez. Úgyhogy miközben közeledik az esküvő, élesedik a gyűrű-helyzet, Poppy egyre jobban belebonyolódik Sam Roxton üzleti ügyeibe is, mert igencsak nehezen állja meg (azaz egyáltalán nem), hogy ne olvassa is el a továbbítandó üzeneteket. S miközben igyekszik megoldani egy nagyvállalat belügyeit, kiderül, hogy azért az esküvővel kapcsolatban sincs minden teljesen rendben…
Mint mindig, Kinsella regényei vagy az első oldalakon megfogják az embert, vagy nem is érdemes tovább fáradni velük, mert igazán fontos, hogy megkedveljük a narrátorunkat, aki egyben a főszereplőnk is. Poppy eleinte túlságosan szétszórtnak és butuskának tűnik, akinek a telefon az élete. Egyébként elképesztő, hogy Kinsella mennyire rá tud erre érezni, emlékszem, mi még sehol se hallottunk a Blcakberry-ről, amikor a Kétbalkezes istennőben már attól volt függő a főhős én meg totál nem értettem. De be kell valljam, a telefonom nélkül én is kicsit félkarúnak érzem magam manapság, bár engem nem annyira az sms-ek és a telefonszámok tettek függővé, hanem a mindenhol elérhető net és a Candy Crush. De azért még mindig úgy érzem néha, hogy a mindenféle munka dolgok lebonyolításához a legokosabb telefon is macerásan kezelhető és munkaügyben inkább pc és laptop hívő vagyok. Na de vissza Poppy-hoz: folyamatosan válik világossá, hogy azért ő több mint egy üresfejű, csak az esküvőjén pörgő lány. Tele van kétségekkel és nehezen hiszi el, hogy lám itt áll és mindjárt megvalósul minden álma, de legalábbis minden lány álma, hisz okos, jóképű vőlegénye van, szereti a munkáját. Poppy alapjában nagyon segítőkész lány, kicsit talán túlságosan is, hiszen ez sodorja bele a kalandokba Sam munkájával is, s miközben igyekszik emberibbé tenni az üzletember levelezését és munkakapcsolatait, rá kell döbbennie, hogy ő maga gyakran viselkedik struccként, kerüli a konfliktusokat és ha nem vigyáz, még a saját boldogságát is kockára teszi csak azért, hogy másnak jó legyen… Poppy igazából roppant kedves és aranyos lány, olyan amilyen barátnőt szeretne magának az ember, mert tényleg ott van amikor szükség van rá és már-már végletekig önzetlen.
Az az igazság, hogy eleinte tartottam attól, regényeket nem fogom annyira hangoskönyvben élvezni, mint az életrajzokat, memoirokat, mert a sok szereplőt nem biztos, hogy jól vissza tudják adni a színészek. De az az igazság, hogy itt például Clare Corbett az első mondattól kezdve kiválóan visszaadta Poppy stílusát és hangszínét (mert Kinsella regényekben többnyire E/1-ben beszélnek a hősök), azonnal megkedveltem és azt hiszem továbbá nem fogok elzárkózni a hasonló stílusú hallgatható formájú irodalomtól. Ráadásul igazából még a lábjegyzetek is (mert abból van egy csomó) jobban érvényesültek a hangoskönyvben, mint pl. e-bookban lettek volna, mert ott mindig macerás az ugrálás.
Kinsella megint hozott egy hősnőt, akit egyszerre lehet nagyon kedvelni és néha bizony jó lenne megrázni, hogy térjen már észhez, vegye észre, mi folyik körülötte. De szerencsére mindezt úgy tudja megírni, hogy igazából roppant szórakoztató és inkább szurkolunk Poppynak, s csak legyintünk a blafogásain.
Kiadó: Whole Story Audiobooks
Megjelenés: 2012
ISBN: 9780552774413
Honnan: Vásárlás, saját példány
Mr Yamasaki, Mr. Yamasaki 😀 😀
Az például különösen jó rész volt, mert énekelt hozzá a felolvasó 🙂
Én is nagyon szeretem Kinsella történeteit, igaz hagyományos könyvben olvasom őket, de nagyon felkeltetted az érdeklődésemet a hangoskönyv iránt. Lehet, hogy kipróbálom, csak azt nem tudom, hogy középszintű angol nyelvtudással élvezhető-e, vagy lehet még túl meredek lenne, mindenesetre kár, hogy magyar nyelven még nem elérhetőek az ilyen jellegű hallgatható könyvek, az időmbe sokkal jobban be tudnám iktatni, mint a hagyományos könyvet.
Esetleg próbálkozz úgy, hogy olyasmit hallgatsz, ami megvan papír vagy e-változatban is és akkor tudsz kicsit visszaellenőrizni. Kindle és audible párosításnál például szinkronizálni is tudsz, hogy ott követed, ahol abbahagytad az olvasást/hallgatást.