Már tavaly télen felfigyeltem arra, hogy Sarah Morgan regényét mennyire pozitívan fogadta a románcközösség általam figyelt köre, úgyhogy felvettem a listára, hogy majd egyszer elolvasom a Sleigh Bells in the Snowt. Aztán megláttam, hogy máris jön a második rész ebből a sorozatból, s úgy gondoltam, ha már van rá lehetőség akkor lecsapok és megnézem, mennyire kell adnom a szóbeszédre.
Snow Crystal és az ott lévő hotel, turistaparadicsom már generációk óta az O’Neill családé, akik kisebb-nagyobb sikerrel próbálják fenntartani a vállalkozást. Az erős kezű nagypapa nehezen fogadja el, ha valakinek mégse az a szíve-vágya, hogy itt éljen és dolgozzon, s ez az egyik nagy konfliktus forrás közte és híres ortopéd orvos unokája Sean között. Sean ugyanis neves sebész Bostonban és ha lehet messzire kerüli a családi birtokot, mert gyerekkora óta az volt a vágya, hogy gyógyítson. S miután ez élteti és eköré rendezte be az életét, nem szívesen jár haza, hogy állandóan arra emlékeztessék, semmibe veszi a családi hagyományokat. Élise Bonnet valamikor Párizs legmenőbb séfje mellett dolgozott, bárhol talált volna munkát, mégis Snow Crystalt választotta otthonául, ott virágoztatta fel a gasztronómiát, s esett szerelembe az egész O’Neill családdal. A lánynak persze szomorú múltja van, s bármennyire is szenvedélyes, nem engedi meg magának, hogy szerelmi viszonyba bonyolódjon. Éppen ezért úgy gondolja, hogy a megállapodásra alkalmatlan Seannal együtt töltött egyetlen előző nyári éjszaka pont megfelel mind a kettőjüknek. Csakhogy Walter O’Neill az elpusztíthatatlan pátriárka szívrohammal kórházba kerül és orvos unokája siet, hogy a család segítségére legyen, legalábbis navigálni az egészségügyben, így kénytelenek lesznek többször is összefutni. Élise saját magát vádolja a balesetért, mert Walter neki segített befejezni az új kávézó teraszát, aminek a megnyitójára hónapok óta készültek, s most úgy tűnik, hogy minden terv a kútba esik: nincs kész a terasz, le kell mondani a megnyitót, ráadásul a nagypapa is kórházban van. De Sean mindenki meglepetésére több téren is helytáll, s közben egyre közelebb kerülnek egymással Élise-zel. S ezzel mind a kettőjükben megborul ahogy elképzelték az életüket: munkájuknak szentelve, hosszú távú szerelmi kapcsolat nélkül.
Abszolút nem volt zavaró, hogy nem olvastam az előző regényt, mert simán megértettem, mi történt ott, sőt továbbra is kedvem van azt is megismerni, hogy került Sean testvére Jackson vissza Snow Crystal-ba és milyen nehézségei voltak, hogyan tudta meghódítani a szerelmét. S már előre látható az is, hogy a harmadik O’Neill testvér sorsa merre mutat, azért az is érdekesnek ígérkezik, főleg, hogy Tyler már ebben a regényben is izgalmas és kedvelhető mellékszereplő volt (igazából neki jutottak a legjobb beszólások). Sarah Morgan nagyon jól kezeli a karaktereit, teljesen hihetőek a konfliktusaik és indokoltak a tetteik. Az is üdítő, hogy a két főszereplő közül Sean az, aki előbb hajlandó beismerni érzelmeit és lépni, meg kimondani azokat. Jóval nehezebben tudtam megkedvelni Élise-t, akit franciás temperamentummal áldott meg az írónő, azonnal mindenre túl hevesen reagált, kivéve saját szívének dolgaira, mert azt teljesen tompította, múltja miatt (ami valljuk be, kicsit kevésbé volt fájdalmas, s tragikus, mint ahogy elsőre hittem).
Összességében tehát teljesen kellemes modern románc volt, kicsit talán híján nagy meglepetéseknek, s fordulatoknak, bár eleinte arra számítottam, de mindenképpen szerethető hősökkel operált Morgan, nem volt unalmas azért sehol, s a mellékszereplők eléggé érdekesnek tűntek ahhoz, hogy az ő történetükre is kíváncsi legyek.
Kiadó: Harlequin Books
sorozat: O’Neill Brothers #2
Megjelenés: 2014 június 24
Terjedelem: 384 p.
ISBN: 9781460334584
Honnan: Netgalley, Recenziós e-book,
Pingback:Sarah Morgan: Maybe this Christmas