A Jubileumi vendégeskedés mai billentyűforgatója Myreille a Moksha.hu háziasszonya, aki szintén kétgyerekes fiús anyuka. Amikor elküldte nekem a cikket, csak bólogattam, hogy jé, ez nekünk is megvan, nálunk is szinte ugyanezek voltak a reakciók, illetve pár ötletet is szereztem belőle, mert mindig jó tudni, hogy mi az, ami tényleg bejön a gyerekeknek.
A férjemmel felváltva minden este mesét olvasunk a fiunknak. Az elmúlt évek alatt nem csak a gyereknek, hanem nekem is lettek kedvenceim. Mivel nem csak a legfrissebb élmények hatása alatt akartam állni, ezért odaálltam a gyerekszoba könyvespolca elé, végignéztem az összes gyerekkönyv gerincét és elkezdtem levenni azokat a könyveket, amelyeket nagyon szeretek. Vállaltan elfogult lista következik.
Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, előbb vettem könyvet a gyerekemnek, mint ruhát vagy kiságyat. Zelk Zoltán: A három nyúl és Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne évek távlatából is tökéletes választás volt. Gyerekkorom meghosszabbításai ezek a versek és nem csak én szeretem nagyon, hanem a fiam is. A versek sikerén felbuzdulva több kortárs költő kötetét is kipróbáltuk, de Weöres-t egyik se tudta lelökni a trónjáról.
A mesékkel már nem volt ilyen egyértelmű a helyzet. Újat akartam mutatni, olyat, amit más nem mesél, ezért nem vettem meg évekig az Icinke-picinkét, de amint ovis lett a fiam, klasszikus meséket kért, ráadásul pontosan, minden este ugyanúgy. Nem lehetett fejből rögtönözni. Amíg nem olvastam újra, nem is tudtam, mennyire szerettem gyerek lenni és mennyire remekek ezek a mesék.
Nagyjából ebben az időben jöttem rá, hogy igazán háklis anya vagyok. Komoly elvárásaim vannak a mesekönyvekkel szemben. A bugyuta illusztrációktól ugyanúgy kiborulok, mint a bugyuta mondatoktól. Egészen véletlen volt, hogy fiam Kárpáti Tibor Csókolom, pókmajom! könyvét nézegette (és szedte lapjaira) babaként, de most már tudatosan válogatom a szépen, karakteresen illusztrált könyveket. Török Szilvia Mesterfa könyvére már kifejezetten a képi világ miatt esett a választás és a benne rejlő okosság – azaz a mesteremberek és szerszámaik – már csak hab volt a tortán.
Eric Carle: A telhetetlen hernyócska könyve pedig az egyik legjobb mesekönyv. Izgalmas a képi világa, klassz a története és mindezek mellett szelíden nevel. Évekig én olvastam a fiamnak, de most már a fordított esték meséje, azaz ő meséli nekem. Hasonlóan jártunk Vlagyimir Szutyejev: Vidám meséivel is. Remek érzés, amikor a fiam fogja a könyvet, mondja a mesét és közben lapoz, úgy tesz, mintha olvasna.
Szintén az okos könyvek közé tartozik Berg Judit-Agócs Írisz: Maszat számol könyve is. A Maszat-sorozat mögött remek a koncepció és Agócs Írisz bájos-kedves illusztrációi is rendben vannak, azonban a legjobb mese a Maszat számol, mert nem csak Maszat, hanem a mesét olvasó gyerek is számol. Először a mesében, azután az utcán számolja a darukat, autókat, kukákat, macskákat. Anyai szívem pedig repdes, írói vénám viszont irigykedik. Egy ilyen könyvre én is büszke lennék.
Az idő múlásával arra is rájöttem, hogy a gyerekem kíváncsi a mesekönyvekben látható képekre, azonban nem szükségesek. Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő-je megmozgatja a fantáziáját és négyévesen már kacag a humorán.
Az utóbbi időben fedeztük fel Julia Donaldson-Axel Scheffler: A graffaló és Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben mesekönyveket. (Ha nem nézem át a könyvespolcot, csak erről a kettőről áradoztam volna.) Mindkettő remek humorral elmondott történet és ezek nyomán éltem át először, hogy a fiammal saját, titkos nyelvünk van, amely a mesékből táplálkozik. A beszélgetéseink legváratlanabb pillanataiban, egy-egy szóról eszünkbe jut a mese egy-egy jellegzetes mondata és már mondjuk is és cinkosságunk végtelen.
Bár az volt a koncepcióm a mesekönyv-listával, hogy azok a könyvek szerepelnek rajta, amelyeket szívesen olvasok esténként a fiamnak, magabiztos mozdulattal emeltem le a polcról Jörg Hilber-Felix Janosa: Rozsda lovag és a kísértet könyvét is. Ezt a könyvet nagyon ritkán forgattuk, mert a könyv tartozéka egy CD-melléklet. Félreértés ne essék, nem egyszerű hangoskönyvről van szó – megfogadtam, hogy inkább ülök és mesélek, mint bekapcsolom a mesét -, hanem gyerekeknek írt musicalről, és énekemmel – se hangom, se hallásom – nem rombolnám gyerekem képességeit. A Rozsda lovagról annyit érdemes tudni, hogy sorozat, eddig 3 kötete jelent meg magyarul és mindegyik hibátlan, bármikor szívesen hallgatjuk. Nálam muzikálisabb anyák kottát is találnak a dalokhoz, így a zene nem csak CD-ről élvezhető.
