Mar 132011

Kathleen E. Woodiwiss: A farkas és a galambAzt hiszem, hogy ez a mostani évkezdet a tavaszi fáradtság előtt nekem is kicsit olvasási válságot hozott. Csak nem nyavalyogtam róla, de azért kicsit lassabban mennek a dolgok és gyakran voltam tanácstalan, hogy mégis mibe kezdjek bele. Nézegettem, milyen könyveket is kell visszavinnem a könyvtárba és megtaláltam A farkas és a galambot, amit még karácsony előtt hoztam haza, csak előbb anyósom is elolvasta és neki nagyon tetszett. Igazság szerint annak idején olvastam én Kathleen E. Woodiwiss regényeket, de nem annyira a középkorban játszódó regényeit, hanem a 18-19. századit, például a Shannát (ez tuti, mert meg is van nekem, a fűzőszaggatós borítóval).

Kathleen E. Woodiwisst tartják a 20. Század második felének egyik romantikus nagyasszonyának, mert sokan hivatkoznak arra, hogy az 1972-ben megjelent A láng és a liliom volt az első fűzőszaggató romantikus regény, ami a műfajt katapultálta, mert az elődökhöz képest, belefűzte a szexet is a történetbe, ami újdonságnak számított. Úgy emlékszem, még John Sutherland Sikerkönyvek című könyvében is értekeztek erről. De épp a minap olvastam hasonló dolgokat a filozófus végzetséggel romantikus irodalommal foglalkozó Jessicánál is.

Ja és miután ennyit írtam bevezetést, a könyvről azt kell mondanom, hogy nem fejeztem be. Pedig igyekeztem és én alapból szeretem is a romantikus, történelmi romantikus regényeket és Woodiwiss igazán megfelel mindennek. Eljutottam a 150. oldalig, de nagyon sablonosnak találtam a szereplőket és bár biztos, hogy még egy csomó bonyodalom hátra lenne (hiszen csak a harmadáig jutottam a regénynek), idegesítettek a főszereplők. Tisztán sablonosnak éreztem őket: hányattatott sorsú titokzatos főhős, aki nem akar szeretni, de majd szépen beadja a derekát, az öntudatos, makacs és bosszantóan önfejű, s ettől meggondolatlanul cselekvő hősnő. Ez a könyv a gimiben, vagy később amikor főiskolásként olvasgattam hasonló témákat nagy kedvenc lehetett volna, de manapság már nem elégít ki a dolog. Azt hiszem elmondható, hogy az én ízlésem is fejlődött még romantikus irodalom terén is. Ráadásul itt is szerepet kap a régebbi romantikus irodalomra jellemző erőszak, amikor első alkalmakkor a férfi főszereplő ráerőlteti magát a törékeny, ártatlan hősnőre. A témáról részletesen lehet olvasni a Beyond Heaving Bosom című kötetben is. S ma már erősen túlhaladott ez a nézet.

Úgyhogy a kísérletem arra, hogy valami régi stílusú, igazi krédónak számító történelmi-romantikus regényt elolvassak, első körben csúfos kudarcot vallott. De még nem adom fel, biztos találok olyan regényt, ami kicsit jobban kiállta az idő és az én ízlésem változásának próbáját.

Nektek is volt már hasonló kudarcélményetek? Amikor úgy álltatok neki egy könyvnek, hogy előzetes ismereteitek és elvárásaitok ellenére, amikor az összes csillag állása szerint imádnotok kellett volna a regényt mégis csalódnotok kellett?

Eredeti cím: The Wolf and the Dove
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Kiadó: Magyar Könyvklub
Megjelenés: 1995 (1974)
Terjedelem: 2 kötet (520 p.)
ISBN: 9635481977
Honnan: Könyvtárból

 

Oszd meg!

Reader Comments

  1. Fűzőszaggató romantikus regény :), ezt a kifejezést kerestem már régóta.
    De hogy a kérdésre is válaszoljak: Jewel: Vince és Joy. Annyira vártam rá, meg készültem is rá, egy csomó helyen játszottam érte, hogy megnyerjem, aztán mikor végre megkaptam és elkezdtem olvasni, hát rájöttem, hogy nagyon nem az én regényem. Pedig én szeretem az ilyen történeteket, de egyszerűen csak bosszantott. És közben meg tudom, hogy jó regény, úgy értem, ennyi ember nem tévedhet, csak valószínű velem nincs egy hullámhosszon.

  2. A rengeteg égig magasztaló értékelés miatt kíváncsi voltam erre a könyvre, de a tied már a második vélemény, ami óva int attól, hogy a közelébe menjek.
    Csalódás: ó, hogyne. Asszem, a legutóbbi a Csitt, csitt volt. Pedig kétszer is nekifutottam.

  3. Persze, szerintem mindenkinek voltak már ilyen élményei, hogy hú, hát ez nekem biztos tetszeni fog, aztán ott állt, hogy jaj, ezt mégsem kellett volna… Ilyen volt nekem most az Angyalvér, sokan imádják, én meg nem voltam annyira oda érte.

  4. @Zenka igen, meg is lepődtem a Vince és Joy értékeléseden mert én is a rajongói táborba tartozom. de igen, gyakran hangulat függő, hogy mi az, ami bejön.
    @Amadea nekem több volt benne így első 150 oldalra a romantika, mint a történelem, ami nem szokott zavarni, de roppant sablonosnak tűnt, plusz a főszereplőnőt szerettem volna már ekkor vagy egy tucatszor jól fejbeverni. Az erőszak meg sose jó 🙂
    @Adrienn Olvastam én Woodiwisst és kedveltem is, de úgy látszik ez most rosszkor talált meg. Csak kikapcsolódni akartam és könnyedén, s pont mert kellemes emlékeim voltak az írónőről, úgy gondoltam, bejön majd de több ponton kiakasztott.
    @Nita Nem is az az érdekes, hogy sokan imádnak valamit és neked nem jön be, az benne van a pakliban. Hanem valami olyan, ami minden jelével azt súgja, pont neked való, aztán mégse és csalódás lesz…

  5. Szerintem inkább az lehetett a gond, hogy nem a megfelelő pillanatban került a kezedbe a könyv, ahogy említetted is.
    A farkas és a galamb az elsők között volt, amit a harlequin-es tinédzseréveim után olvastam. Vele szerettem meg a történelmi romantikát, még ma is megvan mindkét kötet, mégis, mikor nemrég nosztalgiából elővettem, nem bírtam végigolvasni. Sóhajtottam egy nagyot, eljárt felette az idő, és eltettem szép emlékeim közé:)

Write a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *