A léhaság szentélyei Kate Atkinson negyedik magyarul megjelent regénye. Bár jómagam csak az Élet az élet utánt olvastam, az teljesen elvarázsolt a maga különleges szerkezetével és mágikus realizmusba hajló premisszájával. Tudom, nem írtam róla annál többet, hogy szerettem 2019-ben, de azt hiszem a podcastban beszéltem róla. Mindenesetre a legújabb regényének megjelenését is figyelemmel követtem, már a borító is nagyon tetszett és kimondottan jó kezekbe került így a 21. Század kiadónál, akik tőlük megszokott módon nagyon elegáns külsővel jelentették meg (szeretem, hogy nemcsak a védőborító, de alatta maga a kötet is ugyanazt a dizájnt viseli).
A regény 1926 augusztusában kezdődik, amikor is kilép a börtön kapuján miután eltöltött ott fél évet a hírhedt Nellie Coker akit a londoni éjszakai élet királynőjének tartanak. Szó szerint a semmiből küzdötte fel magát és üzemeltet több klubot is Soho szerte, ahol híres és hírhedt emberek fordulnak meg, királyok dörgölőznek sztárokkal és kétes alvilági személyekkel. Nellie távollétében birodalmát a gyerekei tartották fenn: főleg a háborús veterán Niven és a számoláshoz kiválóan értő Edith, Shirley és Betty a két egyetemet is megjárt de a tudástól magukat távolt tartó lánynak és Ramsaynek, az álmodozó fiúnak, aki még igazából nem találta ki, hogy mi legyen (az írással próbálkozik) szintén volt feladata míg Kittyt még mindig gyerekként kezeli az egész család. A Cokereken kívül még rengeteg szereplőt mozgat Atkinson: a frissen kinevezett, becsületes felügyelőt Frobishert, aki szeretné megtisztítani a körzetét, az elődjét Maddoxot aki viszont valamikor pont Nellie szövetségese volt, viszont most már inkább magának szeretné lefölözni a hasznot. Fontos szereplő még a háborús nővérből könyvtároskisasszonnyá lett Gwendolen aki a nagyvárosba szökött lányokat jött megkeresni, de egészen véletlenül mindkét oldal felfigyel rá és ki akarja őt használni. Márpedig London nem kíméletes azokkal, akik gyengék: egyszerűen bekebelezi és felőrli azt, aki nem tudja tartani a tempót az éjszakáival járó kísértésekkel s lehet, hogy csak Temzéből előkerülő holttest lesz belőle …
Már ebből a rövid tartalomból is kitűnik, hogy sokfelé szaladnak a szálak, rengeteg embert követünk, akiknek a története itt-ott összefonódik, Atkinson többször játszik az idővel is, gyakran utólag tudunk meg előzményeket és nincsenek igazából dátumok, csak miután lezajlottak az események, sőt nem egyszer az olvasót az orránál fogva vezeti, vagy tévutakra küldi. De mindezt nagyon határozottan teszi és biztos vagyok benne, hogy közben elnézően mosolyog, hogy lám-lám megint rászedtelek. De a szerző még a korszak bemutatásában is jeleskedik. Míg a korábban olvasott Bálnacsont színházban ennek az időszaknak a vidéki életét ismerhettem meg, itt igazán élénk képet lehet kapni a nagyvárosról. London ekkoriban már tényleg kezd magához térni az előző háború okozta sokkból és teli van az életet habzsolni vágyó fékevesztett emberekkel, akik leginkább persze a hírhedt bárokban ropják hajnalig a jazz-re és még egy nyílt színi bandaháború is csak rövid időre zavarja le őket a táncparkettről.
A regény legerősebb karaktere természetesen Nellie Coker akit egy a korszakban igencsak jelentős alak inspirált, Kate Myerick (ő volt például Evelyn Waugh Utolsó látogatásában is egy karakter ihletője). Az éjszakában uralkodó matriárka kemény ellenfél, vasakarattal és ököllel dolgozik, s az ember bizony csodálja az eredményeiért és spirituszáért. A másik kiemelkedő női szereplő természetesen Gwendolen aki szintén hihetetlenül erős, talpraesett és határozott, nem véletlenül lesz belőle egy váratlan adu mindenki kezében. Nagyon jól volt még megragadva Ramsay karaktere is, aki a korabeli céltalanságot képviseli, kimondottan humorosak a megfigyelései, s imádtam ahogy megfeszülten próbált irodalmár lenni.
Kate Atkinson mesterien szövi a történetét, feszültségben tart és mindemellett tűpontos rövid leírásokkal képes teljes, felejthetetlen jellemrajzokat is adni. A Léhaság szentélyei kívül, belül élvezetes kötet volt számomra.
Blogturné
Kevés olyan időszak van, ahol szívesebben élne az ember, mint az 1920-as évek. A Nagy Háború borzalmait a fergeteges és páratlan kulturális élet segített feldolgozni, szokatlanul lenge ruhákban, jazz-zel és alkohollal ködösített elmével. Kate Atkinson regényében 1926-ban járunk, és a londoni pezsgő éjszakai életbe nyerünk bepillantást. Kövesd a turnét, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a könyvről!
Fülszöveg
1926. Az ország még mindig próbál magához térni a háború után, London szédítő éjszakai élet központjává válik. A Soho klubjaiban egymást érik a sztárocskák, külföldi előkelőségek és a gengszterek. A lányoknál egy tánc ára egy shilling.
Ebben a csillogó világban Nellie Coker a királynő, aki könyörtelen ambícióval igyekszik előmozdítani hat gyereke boldogulását. Sikerével óhatatlanul ellenségeket is szerez, fenyegetések sorával kell szembenéznie. A Soho a felszínen harsány vidámságot áraszt, a mélyben azonban sötét szándékok munkálnak. A város, ha az ember nem vigyáz, bárkit elveszejt.
Kiadó: 21. század
Év: 2023
Oldalszám: 446
Fordította: Borbély Judit Bernadett
ISBN 9789635683833
Megrendelés
Nyereményjáték
Történetünk az 1920-as években játszódik, ezért játékunk is ezen időszak körül forog. Az állomásokon olyan könyvekből találtok idézeteket, melyek csakugyan ebben a korszakban játszódnak. A feladatotok, hogy kitaláljátok az adott könyv címét és szerzőjét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladványom
– Rendben van – mondtam –, örülök, hogy lány. Remélem buta lesz – a mai világban ez a legjobb sors egy leánynak, legyen csak szép kis hülye.
Állomáslista
08.18. Szembetűnő
08.20. KönyvParfé
08.22. Könyv és más
08.23. Olvasónapló
08.24. Spirit Bliss Sárga könyves út
08.26. Readinspo
