A régi aloldalon a második interjút Natasha az azóta is töretlenül népszerű Amadeával készítette. Kár, hogy néhány akkor még jó kis kezdeményezése (pl. OKK) kicsit behalt. Később kis botrány kialakult az interjú, illetve a fénykép körül, de ezt már rég elfelejtettük 🙂
A “beszélgetés” eredetileg 2010 január 26-án jelent meg:
– Kit takar az Amadea név?
Egy átlagos egyetemistát, aki mániákus vonzódást érez az írott nyelv bármilyen formája iránt meg ezekhez a kis fekete négyszögletes gombokhoz (billentyűzet). Sokan azt hiszik, hogy tényleg így hívnak, pedig szerintem ember nincs, aki ilyen nevet adna a gyerekének:) Valahogy ráakadtam a neten, megtetszett és (könyves)bloggerként azóta is ezt a nicket használom. A jelentésének később néztem utána, mint kiderült, tőlem távolabb állót nem is választhattam volna: „Szeresd az Istent!” Egyszer találkoztam vele egy regényben [Irena Obermannová: Női vonalak] egy apácának a neve volt:)
Ja, és néhányan nehogy azt higgyék, hogy tudják a nevemet!;)
– Mikor kezdted a blogolást?
2006. júliusában. Konkrét személy nem motivált, a kézzel írott naplómban régóta leírtam ezt-azt az általam olvasott könyvekről, gondoltam, miért ne. Eleinte nem foglalkoztam vele komolyabban, aztán valahogy ráéreztem az ízére.
– A környezeted tudja rólad, hogy blogolsz?
A család nem, a barátaim közül néhányan, de egyikük sem aktív olvasó. Néha bánom, hogy bárkinek is elárultam.
– Szerinted miben fejlődtél a blogolás szempontjából az elmúlt években?
A kiválasztott könyvek terén mindenképpen, sokat szélesedett a látóköröm. Amíg nem voltam rendszeres internet-felhasználó (jól van, függő), jóformán csak az itthoni könyvekre, édesanyám ízlésére és egy darab könyvesboltra támaszkodtam. Persze némi természetes fejlődés „magától” is megindult, de a netnek és a könyvesbloggereknek sokat köszönhetek (ezúton is csók nekik). Stílus terén nem tudom, mennyit fejlődtem – egyáltalán fejlődtem-e valahova –, de ha visszanézem bármilyen régebbi irományom, mindig fogom a fejem:)
– Mennyit szoktál átlagosan foglalkozni egy-egy bejegyzéssel?
Egy problémám van, mérhetetlenül lusta vagyok, előfordult, hogy 10-12 könyv is felgyűlt vizsgaidőszak-nyaralás kombináció következtében, akkor, ha csak ránézek a könyvkupacra, az élettől is elmegy a kedvem. Ezt leszámítva nem sokat, bepötyögöm, ami eszembe jut – később pedig átkozódom, miket hagytam ki –, feltöltök egy-két képet, kb. egy óra alatt kész vagyok.
– A könyv kiolvasása után rögtön megírod a bejegyzést, vagy hagyod, hadd “érjen”?
Közvetlenül azután, hogy elolvasok egy könyvet, nem állok neki bejegyzést írni, általában hagyom egy kicsit leülepedni, addig új könyvbe se kezdek bele, amíg fél lábbal a másikban vagyok. Az „egy kicsit” néhány órától több hónapig is terjedhet, időtől, kedvtől, energiától függően.
– Utána szoktál nézni az aktuális írónak, illetve el szoktad olvasni a többi, neten fellelhető könyvkritikát, mielőtt megírod a blogodba a sajátodat?
Ritkán szoktam utána nézni, inkább a bejegyzés közben-után szoktam ezt-azt elolvasni. De pl. a Titus Groannak utánanéztem, mert bizonytalan voltam, kell-e nekem (miután kifizettem a boltban).
– A kiolvasott könyvekhez újabbnál és újabb furcsa értékeléseket találsz ki. Honnan jött ehhez az ötlet?
A számtani értékekre gondolsz vagy a mértékegységre?:) Anno csak számok voltak, de az olyan hülyén nézett ki, hogy „4.5 az 5-ből”, ekkor jöttek a fogalmak, ha megnézzük, nem nehéz kitalálni, valami jellemző tárgy általában a könyvből, de van, hogy nincs kedvem rajta gondolkozni, ekkor „akármi” vagy valami ehhez hasonló lököttség lesz belőle. A számokra inkább nem mondok semmit, magukért beszélnek:D Egy időben az őrült értékelést lecseréltem édibédi piros szívecskékre a post alján, de közkívánatra visszatértem az eredeti értékeléshez, örülök, hogy néhányan visszakérték.
– Valamelyik könyvkiadóval kapcsolatban állsz-e?
Igen, szám szerint eddig négy kiadóhoz volt szerencsém, a Könyvmolyképző és a Kelly kiadóval rendszeresen „üzletelünk”, nagyon hálás vagyok nekik, de az Agni és a Laurus kiadónak is köszönettel tartozom, azt hiszem, szükségtelen a további dicséret, a példájuk önmagáért beszél (és alighanem abba egyetértünk, hogy követendő:)
– Melyik volt az általad legmegbecsültebb pozitív visszajelzés a blogodról?
Konkrét példát nem tudok mondani, egy egyszerű „Jó post!” –féle kollegális dicsérettől és egy hivatalosan is írással foglakozó portáltól kapott pozitív kritikáig mindennek örülök, jólesik az ember lányának, ha valaki lát valami értelmet abban, amit csinál, akkor is, ha hobbiról van szó, pláne olyan „komolytalan” műfajról van szó, mint az internet és a blogírás. Attól mindig nagyon meghatódom (és egy kicsit megijedek), ha valaki pusztán az én véleményem alapján rendel meg egy könyvet.
– Azt hiszem, tied a leglátogatottabb könyvesblog a freeblogon. Hogy jutottál idáig?
Az, hogy én lennék a leglátogatottabb, szerintem erősen vitatható. Holmi sikertitokról pedig nem tudok beszámolni, ugyanazt csinálom, mint a többi könyvesblogger, olvasok és beszámolót írok. Azt hiszem, a katalizátor ugyanaz, mint néhány könyv esetében, amiről nem tudjuk megállapítani, mitől akkora siker.
– Ha tehetnéd, mit ajánlanál egy kezdő könyvesbloggernek?
Olvasson, írjon és legyen kapcsolatban a többi bloggerrel, de ebben ne essen a ló másik oldalára. Ha meg valakinek az a célja, hogy ő lesz a legjobb-leglátogatottabb-legértesültebb, egy betűt ne írjon le. Egyrészt ennek a becsvágynak itt semmi értelme, másrészt sokra nem megy vele.
– Melyik a három, általad leggyakrabban látogatott könyvesblog?
Igyekszem mindenkit szemmel tartani, de hazudnék, ha azt mondanám, nem a Nimáét látogatom a legtöbbször:) Nagyon közel került hozzám a hűséges évek során – emberileg is – és az ízlésünk is sokban hasonló.
– Melyik az abszolút kedvenc könyved, és miért pont az?
Utálom ezt a kérdést:) Abszolút kedvencem nincs, de ha felteszik ezt az őrült kérdést és nem tudok kitérni előle, rendszerint A szél árnyékát mondom, teljesen beszippantott a világa és a hangulata, imádom az efféle sötét meséket. A hatását tovább fokozta, hogy nem sokkal azelőtt jártam Barcelonában, ahol a történet játszódik.
– Kölcsön szoktad-e adni másoknak a könyveid, vagy inkább irigy vagy? 🙂
Iríííígy:)) A „civil” környezetemben ritkán adok kölcsön valakinek, amióta egy könyvemet lenyúlták, de a két legközelebbi barátnőm bármit elkérhet. A könyves kollégák fizikailag távolabb vannak tőlem, alig tudok róluk valamit, de tőlük egyáltalán nem féltem a könyveket, mert tudom, hogy úgy, vagy még jobban vigyáznak rájuk, mint a sajátjukra. Kölcsönkérni nem szeretek, mert félek, hogy akaratomon kívül valami baja esik a könyveknek. Zacskóban szoktam őket tartani és minden ételt-italt-jószágot elpakolok, ha kölcsönkönyvet olvasok:)
– Honnan jött az OKK-s blog ötlete? [http://okk.freeblog.hu/]
A blog ötletét szeee vetette fel, mert a saját blogomon belül elég átláthatatlan volt a többiek szerint az erre vonatkozó postokat követni. A játékhoz kezdetben nem fűztem sok sikert, de a többieknek szerencsére megtetszett és jópár könyvet elolvastunk közösen. Most egy kicsit kényszerpihenőre ítéltetett az OKK, túl sok volt a könyv, kevés az idő és kicsit elfáradtunk. De nem áll szándékomban ennyiben hagyni, nemsokára igyekszem felrázni.
– Más stílusú blogot is vezetsz?
Régebben tagja voltam egy-két ún. közösségi blognak, oda írtam néha egy-két postot, Nimával és jane-nel vezettük a Színezőt (http://szinesblog.freeblog.hu), ahová nekünk tetsző képeket pakoltunk fel, meg létezett egy könyves fórumunk (http://agora.forumx.hu), de az is meghalt, a tagok eltünedeztek.
– Miért hagytad abba az énblogodat? Vagy esetleg csak szünetelteted?
Csak.
– Mi a legnagyobb, könyvekkel/blogírással/olvasással kapcsolatos álmod?
Nincs különösebb álmom, ha minden megy úgy tovább, ahogy eddig, esetleg fokozott tempóban, nekem elég. Az már mindenkinek megfordult a fejében, milyen jó lenne, ha anyagilag/szakmailag is honorálnák a blogolást vagy lenne egy saját kávézóval egybekötött könyvesboltja néhány kedves bloggertárssal, nekem is, de nem cél. Az viszont nagyon jó lenne, ha egyre több kiadó és más hivatalos fórum lépne velünk kapcsolatba, ha egyre több embernek tudnánk segíteni a könyvek útvesztőjében.
Gyorskérdések
– Kedvenc íród/írónőd?
Másik jó kérdés… legyen Zafón.
– Könyvvásárlás vagy -kölcsönzés?
Vásárlás, egyértelmű. Hörcsögtípus vagyok, bőröndnyi pofazacskókkal.
– Szamárfülezés, könyvbeirkálás megengedett?
Ha meg akarsz halni….
– Könyvtárazós-e vagy?
Igen, de nem fanatikus mértékben. Ha valamelyik könyvvel kapcsolatban bizonytalan vagyok, nagy segítség.
– Kedvenc könyvműfaj?
Mindenevő vagyok, de a csajos, a fantasy és a történelmi, meg a műfajmix:)
– Hol olvasol általában?
Otthon, a kanapé szélén. Máshol nem nagyon tudok, elvonják a figyelmemet.
– Legextrémebb, könyvvel/olvasással kapcsolatos élmény?
Olyan extrém dolog még nem történt velem, egyszer ráesett a lábamra a Shakespeare-összes, festéskor majdnem rámborult a könyvszekrény, egyszer meg valakivel ugyanazt a könyvet vettük meg egymásnak karácsonyra.
Nagyon szeretem.