Egy régóta tartó sorozatban, mint amilyen ez is, hiszen már a 30. részt olvastam el mindig vannak jobb és rosszabb részek, olyanok, amelyekre rá lehet mondani, hogy kezdőknek is ajánlott, meg olyan, amit csak azok vegyenek a kezükbe, akik tisztában vannak a szereplők hátterével, összetett kapcsolatrendszerével, azzal, hogy eddig mi is történt velük. Na ez a rész az előbbi kategóriába tartozik.
Virtuális játékokat gyártani, megélni, sőt jól élni abból a 21. század második felében is menő dolog. A négy egyetemista barát által létrehozott, számítógépes játékokra specializálódott kis cég alig pár év alatt, hihetetlenül magasra tört és hatalmas vállalatoknak lettek az ellenfelei. Legújabb fejlesztésük annyira titkos, s akkora újítást hordoz magával, hogy csak a 4 főnök ismeri a teljes koncepciót és teszteli azt. Mikor a cég vezetőjének tartott zseniális Bart hazaviszi a legújabb változatot, kipróbálja, másnap holtan találják a hermetikusan lezárt szobájában. Külső behatolásnak semmi nyoma, mégis a fiatal srác élete brutális véget ért. Az egész céget és a maradék három jó barátot alapjaiban rázza meg a történet. Eve Dallas hadnagynak pedig igencsak nehéz dolga van, hogy kinyomozza mégis ki lehetett az, aki erre képes volt, kijátszva minden biztonsági berendezést és valami elektromos pallossal levágja Bart fejét.
J.D. Robbnak megint egy hagyományos krimi alaphelyzetet sikerült feldolgoznia, a bezárt szoba rejtélyét, ami a legtöbb klasszikus történetben megtalálható. A pikantériája a dolognak, hogy mi, az olvasók az elejétől tudjuk, hogy mi történt, bár elég nehéz elhinni, s érdekes végigkövetni, a rendőrség hogyan jön rá a mikéntre, milyen magyarázatot találnak rá és kapják el végül a gyilkost. Azért mondtam, hogy ez a kötet akár kezdőknek is simán a kezébe adható, mert itt a krimin, a nyomozáson van a hangsúly, s bár a szokásos mellékszereplők i s megjelennek és korábbi történetekre is van utalás ezek értése nélkül is a bűnügyi szál simán élvezhető. Mert persze itt is segít Eve férje, Roarke főleg mivel valamennyire a patronáltjai voltak ezek a számítógépes srácok, úgyhogy Bart halála igencsak megrázza őt. Ebből a helyzetből aztán fakad nézeteltérése a nejével, aki meg szokásos módszereit használja, ami kívülállóknak akár kegyetlennek és hidegnek is tűnhet. S bizony még a férj is képes ilyen esetben a rendőrt látni a feleségében és számon kérni rajta szenvtelen precizitását, holott rendszerint jól tudja, mennyire kiváló nyomozó is az asszony.
Jópofa volt olvasni, hogy Robb elképzelései szerint a geek kultúra nem sokat változik az elkövetkező évtizedekben, még mindig lesznek számítógépes játékőrültek, rajongók akik tartanak találkozókat, jelmezekbe öltöznek stb. és még mindig a Csillagok háborúja meg a Star Trek számukra az etalon, amelyhez mérik a legújabb trendeket. Ugyanakkor kicsit azért a szerzői fantázia hiányára utalt, hogy semmi újabbat nem tudott kitalálni, ami a fent említettekhez hasonlóan nagy rajongótábort gyűjthetne maga köré.
Mint jubileumi, 30. regény, nagyon korrekt volt, s aki szeretne kicsit megismerkedni Robb világával, rendőreivel, szereplőivel és a nyomozással a 21. század második felében, az is bátran elolvashatja. A sorozat egyik jól sikerült darabja ez. Azt hiszem, elég jó képet adok arról, mennyire el vagyok maradva az írással, hisz ez olyan könyv volt, amiről olvasása hetében még a Hármas könyvelésben beszéltem.
Eredeti cím: Fantasy in Death
Sorozat: In Death #30
Fordító: Kiss Tamás
Kiadó: Gold Book
Megjelenés: 2010 (2010)
Terjedelem: 384 p.
ISBN:9789634261797
