Gayle Forman: Ha maradnékMindig felüdülés olyan ifjúsági könyvet kézbe venni, ami bizonyítja, hogy nem csak urban fantasy, mágikus lények, varázslatos események alkotják a műfaj gerincét. Hanem hús vér emberek és problémáik. Meg az élet nagy kérdései, hiszen ahogy a főhős is megfogalmazza, “meghalni könnyű. Élni nehéz.”

A 17 éves Mia élete szinte tökéletes, szerető családja van, pasija, legjobb barátnője és szenvedélye a klasszikus zene: csellózik és elismerten tehetséges. Aztán egy baleset mindezt elragadja tőle és míg a kórházba szállítják, s ápolják s ő kívülállóként nézi az eseményeket, visszaemlékezik arra, ami eddig történt vele. Míg igyekszik megérteni a helyzetét, barátok, családtagok veszik körül, s rá kell döbbennie, hogy a döntés az övé: feladja, vagy ragaszkodik az életéhez.

S bár nagyon drámainak tűnik az egész helyzet az elejétől kezdve, igazából a regény nem erre helyezi a hangsúlyt. Hanem az életre, az emlékekre és arra, hogy ami már megtörtént velünk azt senki se veheti el tőlünk. A visszaemlékezések alapján úgy tűnik, Mia élete túl tökéletes, ő nem a lázadó kamasz, bár vonzódásával a klasszikus zenéhez és a cselló iránti szeretetével mindig kívülállónak érezte magát. Még a családjában is, hisz apja punk zenész volt, meg dalokat írt, mielőtt tanár lett belőle, az anyja meg igazi grupieként kezdte és még 2 gyerek után is harcias és nonkonformista maradt. A zene hozza össze Adammel is, a barátjával, akivel megtalálják azt, amit 17 évesen ritkán szokott az ember, az igazi szerelmet. De azért ott vannak a lány életében is az apróbb gondok, hol tanuljon tovább, hogy tudják folytatni kapcsolatukat Adammel stb. Míg maga a regény úgy 24 órát ölel fel valós időben, a kórházban, sokkal szélesebb képet kapunk Mia életéről az ugrándozó visszaemlékezésekben, amelyek mindegyike egy-egy fontos epizód és megmutatja, honnan indult a lány, a barátai, a rokonai és mi az, ami összekapcsolja őket egymással és az élettel.

A történetben nagyon fontos szerepet játszik a zene, hisz ez köti össze Miát a szüleivel és a barátjával is, s Forman a regény végén megmagyarázza melyik szám mi és miért választotta (mert mondjuk a mai tizenéveseknek fogalmuk sincs arról, kicsoda Debbie Harry) – itt van hiba amúgy a magyar kiadásban, az oldalszám-megfeleltetések el vannak csúszva. A playlist pedig olvasható az írónő oldalán és bele is lehet hallgatni. S szerintem más se gondolta, hogy a csellóban ennyi érzelem van.

Kicsi, könnyű könyvnek tűnik az egész, gyorsan olvasható és nagyon kifinomult kéz kell ahhoz, hogy ilyen kis idő alatt ennyire mély benyomásokat tegyen, a törékeny határvonalon maradjon és ne legyen belőle giccsparádé. De Gayle Forman nagyon korrektül kezeli az egészet és bár engem rendesen megrázott és megríkatott a könyv, igazából a szomorúsága és a romantika ellenére reményteli is.

Olyan ifjúsági regény ez, ami klasszikusok között is megállná a helyét. Nem magyaráz semmit halálra, nem erőszakoskodik senkivel egyszerűen az életről szól, ami tényleg gyakran nagyon fájdalmas és kemény tud lenni, de ha már választhat az ember akkor rohadtul megéri folytatni.

A Cicero könyvstúdió 5 csillagosnak indult sorozatából ez a 3. regény, ami megjelent magyarul és olvastam és még nem tudtak melléfogni. Remélem folytatni fogják (nem csak ezt a regényt, aminek megjelent azóta a folytatása, Adam történetével), hanem az olyan ifjúsági könyvek megjelentetését, amelyek fontos és örök érvényű dolgokról szólnak (élet, család, szerelem, barátok) vámpírok nélkül.

Eredeti cím: If I Stay
Megjelenés: 2011 (2010)
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Fordító: Rudolf Anna
Terjedelem: 257 p.
ISBN: 9789635397280
Honnan: Kiadótól, recenziós példány


4.5 Stars
Oszd meg!