Kaffka Margit: HangyabolyValamikor a tavasszal azt mondtam, hogy kicsit több klasszikust kéne olvasnom, de aztán ez a törekvésem szépen abba is maradt. Amúgy is mostanában a könyvklubunkra szoktam csak klasszikust olvasni, az meg egy kicsit parkolópályán van, úgyhogy valami új inspiárció után néztem. S mivel az OKK, az Online Könyvklub nyári ajánlataiban nem is egy klasszikus szerepelt, úgy döntöttem csatlakozom hozzájuk. Csak éppen előre nem akartam szólni, mert nem voltam biztos abban, hogy sikerül beillesztenem a penzumokat, de aztán összejött a Kaffka Margit olvasás és jeleztem Amadeának meg Nimának, hogy csatlakoznék, úgyhogy ezt a bejegyzést majd az OKK blogján is el lehet majd olvasni.

Kaffka Margittól pár éve a Színek és éveket olvastam és nagyon tetszett, ráadásul az is könyvklubos olvasmány volt, jól kibeszéltük, s ugyan azzal a kötettel együtt megvettem a Hangyabolyt is, mindig félretettem, hogy majd, majd sort kerítek rá, csak jöjjön az alkalom. S most tálcán kínálta magát az alkalom. A regény valamikor a XX. század elején játszódik egy zárdában, ahol éppen haldoklik a rend főnökasszonya. Míg az elkerülhetetlenre várnak, a nővérek több csoportra szakadnak, mert hát kérdés, hogy ki legyen az utód, kit válasszanak vezetőjüknek? Virginia, a határozott, fiatal szervezőkészségéről messze híres, titkárként tevékenykedő testvér a nemrég Amerikából érkezett Magdolna nővért támogatná. Benne látja a felvilágosult eszmék megtestesülését, hisz Magdolna elég későn lett Jézus menyasszonya, tanult, világot látott nő, akit biztos nem lesz nehéz rávenni, hogy véghezvigyen néhány reformmal felérő változást. Az idősebb nővérek, akik úgy érzik, már amúgy is sokat hígult a gyerekanyag, túl sok külsőst képeznek, lazult a novícia jelöltek között is a fegyelem, inkább a mostani főnökasszony testvérét szeretnék vezetőnek, mellette pedig egy erélyes és tapasztalt nővért. Amiben azonban mindkét párt egyet ért, hogy bizony a zárdának pénzre van szüksége, s legjobb lenne, ha meggyőznék a főnökasszony fiatal unokahúgát, hogy lépjen be a rendbe, így hozománya segítségével sok gond megoldódna. Csakhogy a kis Helénnek a szíve még kétséges, merre hajlik, hisz a falakon kívül mintha udvaroltak volna neki. S több se kell az egyik tanítóképzős lánynak, Király Erzsinek ennél, ahhoz, hogy akcióba lendüljön, mert a rátermett lány bizony elég találékony, ha arról van szó, hogy szívügyekben rendet kell tenni. Még olyan nehezített körülmények között is, mint amilyen egy felbolydult hangyaboly.

Be kell vallanom, kicsit azt vártam, hogy a Hangyaboly olyan elsöprő erejű és erőteljes prózájú lesz, mint a Színek és évek volt, de itt sokkal lassabban mennek a dolgok. Főleg a regény eleje tűnt szörnyen vontatottnak. Na meg azt hiszem az se tett túl sok jót az olvasásélménynek, hogy Diákkönyvtáras példányom volt, ami teli volt lábjegyzetekkel (245 egy 170 oldalas könyvben!) és még olyan számomra triviális dolgokat is megmagyaráztak, mint az inzultus (latin – támadás, bántalmazás). S a legtöbb szómagyarázat és az egyházi szertartásokra utalások kimagyarázása a kötet elején található, amíg Kaffka Margit bevezet minket a zárda életébe. Igazából utólag már látom, hogy így át lehetett venni az ottani ritmust és megérteni a történéseket, átérezni a szereplőket, a motivációikat és amikor felvette az ember ezt a ritmust, határozottan érdekes volt figyelni ezeknek a nőknek a politizálását. Mert bizony kemény politika folyik a falak között, s megint kiderül, hogy a háttérben olyan csatározások folynak, amikről a főszereplőknek akiket meg akarnak választani fogalmuk sincsen. Sőt egyenest a megkérdezésük nélkül agitálnak a nevükben. Mondjuk szó se róla, az apácák viaskodásánál egy fokkal érdekesebb volt a Király Erzsi féle szervezkedés, mert végül ő volt az, aki mindenkit a helyes útra igazgatott. Ez a talpraesett, gyakorlatias lány aztán nem teketóriázott. Ő volt a legszimpatikusabb az egész regényben, tetszett már az elején, hogy milyen jól átlátja a helyzeteket, mennyire odafigyel mindenre és hogy tisztában van azzal is, mit keres ő a tanítóképzőben, mi vár rá, ha végez, s mivel ez számára már eldöntött, azzal szórakozik, hogy mások életét igyekszik helyretenni. Teli jóindulattal, önzetlenül cselekszik és mindenkinek a legjobbat akarja. A nővérek háborúskodásából pedig senki se kerül ki győztesen, viszont az is látszik, hogy a rend amit képviselnek, haldoklik és valamit tenni kell a fennmaradás érdekében.

Ó, lényegében nem is változott ám semmi – vagy csak nagyon kevés! Csak annyi, amennyinek okvetlenül kellett változnia; amit elkerülhetetlenül hoz magával a haladó idő kényszere, az ő lassú, biztos folyásával. Nem lehet nagyon siettetni, erőltetni semmit, hiába, és nem lehet feltartóztatni, megakadályozni sem. Az élet megy a maga útján – és amit mi görcsös erőlködő kis akarásunkkal elébe írnánk, rákényszerítenénk – bizony csak felibe-harmadába teljesíti. Valami csüggesztő, de végül mégis kibékítő középszer ez; a neve: megalkuvás, így van ez kinn az “igazi” világban is, – hát még itt, ahol még inkább: mindegy! Ahol abban élnek – ahová azért jöttek -, hogy mindegy. A számlált napok e siralomvölgyében így is, úgy is leperegnek, elszállnak sebesen – és mindjárt itt a végső leszámolás, az egyetlen komoly dolog, amire csak egy olvasó körülmondása alatt is ötvenháromszor kell emlékezni szóval: – “Most és halálunk óráján.”

Érdekes lány és asszonysorsok vannak a Hangyabolyban, néhol kiderül, hogy kit mi vitt a zárda falai közé, de van, hogy csak sejtjük ezt, mindenesetre sokféle megközelítése lehet annak, hogy a nők miért választották ezt az életmódot. Azt hiszem Kaffka Margit ezt akarta megmutatni a regényben, valamint, hogy ennek a kornak leáldozott és bizony a nőknek valahogy utat kell találniuk a változó világban, nem feltétlen az elvonulás már a megoldás, nem csak a zárt falak közt lehet szabad az ember, hanem van elég lehetőség, hogy azon kívül is érvényesüljön.
A Hangyaboly egyáltalán nem olyan volt, mint ahogy számítottam rá. Tudtam, hol játszódik, de egészen másra számítottam (valami csíkos-pöttyös regénybe illő világra) de ez itt egész más volt. Kevésbé romantikus és szimpatikus helyszíne a fiatal lányok nevelésének ez a zárda. Mint írtam, másfajta prózát is vártam Kaffka Margittól. Ugyanakkor a regény végére kaptam elég feladványt a női sorsokról ahhoz, hogy elgondolkozzak, hosszú bejegyzést írjak és próbáljak meg tovább ismerkedni az írónővel.

Kiadó: Akkord
Sorozat: Talentum diákkönyvtár
Megjelenés: 2005 (1917)
Terjedelem: 176 p.
ISBN: 9639429457


3.5 Stars
Oszd meg!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *