Ezzel a könyvvel már nagyon régóta szemeztem, de legalábbis fenn volt a kis listámon, hogy el kell olvasnom. Csakhogy nem mertem megvenni (kevéssé győzött meg a fülszöveg), könyvtárban viszont szinte sose találtam meg, de aztán csak hozzájutottam, mindössze ki kellett használnom az előjogaimat és ortodox csatornákat (Könyvtárközi kölcsönzés!) igénybe venni.

Brandon Sandersonról azt kell tudni, hogy ez volt az első megjelent regénye, hatalmas siker lett, egyből felfigyelt rá a fatnasy irodalom krémje, annyira, hogy Robert Jordan őt jelölte meg, mint aki halála után folytathatja az Idő kereke ciklust, amiből az első kötet Sanderson tollából már meg is jelent. Na de mi is annyira magával ragadó ebben a könyvben? A súlyát és a méretét nem számítva?

Arélon egy kis ország, amelyet egy kalmár király irányít, s címeket az emberek gazdagságuk alapján kaphatnak. Persze ez nem volt mindig így, egészen 10 évvel ezelőttig az ország Elantris árnyékában élt,  a csodás városéban, amelyet szinte félisteni szépséggel és tulajdonsággal rendelkező emberek laktak, ahol szabadon folyt a mágia. Ráadásul bárkiből lehetett elantrisi mert akár egy éjszaka alatt is elérhette őt az átváltozás, a saiód és felruházta mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek irigyeltté tehették. De egy évtizede minden megváltozott, az elantrisiakból élőhalottak lettek, szépségük, varázserejük eltűnt és akit elért a saiód ugyanilyen átkozott lett: bőre megfakult, haja kihullott, szíve megállt, de meg nem halt, sebei nem gyógyultak, de fájtak, s elméje rövid idő alatt beadja a kulcsot és már csak vegetál. Az elantrisiakat továbbra is Elantris városába zárják, amely mocskos, bűzös hely, ahol bandák uralkodnak és az élelemért kegyetlen küzdelem folyik.

De Arélonban sincs minden rendben, mert Iádon király uralkodása sok embert elnyom és csak a pénz jelenti a lehetőséget az előrejutást. Aki elsősorban változtatni akar ezen a helyzeten, az a koronaherceg, Raóden aki hozzá hasonló gondolkodású barátaival próbál szervezkedni. Mielőtt azonban bármit tehetne, eléri őt is a saidón és bezárják Elantrisba.

Saréné hercegnő országa és Arélon közötti megállapodás nevében esküvőjére érkezik a fővárosba, de mire partra száll, kiderül, hogy vőlegénye halott. Ennek ellenére a házassági szerződés értelmében ő most már özvegy lett és aréloni. A lány gyerekkora óta politikával és diplomáciával foglalkozik, s hamarosan ott folytatja, ahol vőlegénye abbahagyta és a Iádón uralkodását kifogásolók élén igyekszik javítani a helyzeten.

Csakhogy közben megérkezik Kaé városába a nagy keleti népeket már igájába hajtott vallásos fjordell nép egyik leghatalmasabb papja, Hrathen, aki 3 hónapot kapott, hogy megtérítse Jaddeth követésére az aréloniakat. Különben jön legyőzhetetlen hadseregük és bármi áron meghódítja az országot.

Ez a három szál van tehát, ők a három főszereplő, akik viszik előre a történetet, amelyben van politika, vallás, szociológia, mágia, harc, szerelem és humor. Meg váratlan fordulatok és teljesen logikusan levezetett megoldások.

Raóden nem az a fajta, aki Elantrisban feladná a reményt és példát mutat, szervezkedik, a fejét töri és kutat, hogy megtudja, mi lehetett a csodálatos város bukásának az oka, s esetleg hogy tudnák ezt visszafordítani. Saréné igazán méltó párja lehetett volna, mert ugyanezt teszi a külvilágban, felismeri Hrathenben a fenyegetést és a pap ellen is küzd nem csak új hazája jobbá tételén. De nem csak a három főszereplő jelleme van jól megírva  de még a mellékszereplők között is sok emlékezetes alakot találunk.

A fülszöveg tömörségét most már értem ezt az 520 oldalas regényt, összetettségét nehéz lenne pár mondatban összefoglalni. Igazi epikus fantasy ez, részletesen kidolgozott világgal, ami azonban úgy működik, hogy nem kellenek hozzá függelékek, családfák, szómagyarázatok, mert Sanderson kiválóan beépíti a prózájába: nincs egyetlen fölösleges szava sem és minden apróság a helyén van. Raóden, Saréné és Hrathen mind a hárman nagyon modern alakok, mégis tökéletesen illenek ebbe a fantasy környezetbe, akárcsak a humor, ami ha nem Terry Pratchett szerepel a könyv szerzőjeként ritkán szokott fantasy-ben előfordulni. Ráadásul ez egy kerek egész, amit ugyan lehet folytatni, de szerencsére nem úgy tűnik, hogy mostanában fogja és így is tökéletesen megállja a helyét. Valóban igazi gyémánt a modern fantasyk közt, s a könyvtárból kihozott könyvek polcán már ott figyel a Ködszerzet is.

Eredeti cím: Elantris
Kiadó: Delta Vision
Fordító: Tamás Gábor
Megjelenés: 2007 (2005)
Terjedelem: 522 p.
ISBN: 9789639679337

 

4.5 Stars
Oszd meg!

4 thoughts on “Brandon Sanderson: Elantris”

  1. Engem egyedül a mérete riaszt vissza, ugyanis nagyon régóta beszereztem már de eddig kezembe vettem soha. Pont azért mert marha nehéz. 🙂 De annyira jó volt amit írtál róla, hogy lehet hogy megbirkózom a súlyával. 🙂

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *