Ez az elragadó regény részben karakter ábrázolásra épül,
részben sci-fi részben pedig egy megindító szerelmi történet. Henry DeTamble
könyvtáros Chicagoban és időutazó, méghozzá genetikailag alkalmas erre.
Váratlanul tűnik el és találja magát a múltban vagy a jövőben, többnyire
életének valamelyik kulcsfontosságú eseményének közelében. Ennek köszönhetően
rengeteg paradoxon van a regényben. Az ő szemszögéből nézve akkor találkozik a
feleségével, Clare-rel amikor 28 éves, míg a lány 20, s örömmel fejti ki neki,
hogy egész életében ismerte. Holott Henry korábban még sose találkozott vele.
Aztán ahogy telnek az évek és a férfi 40 felé közeledik, egyszer csak Clare
gyerekkorában találja magát, s találkozik az akkor még csak 6 éves kislánnyal.
Clare és Henry váltakozva mesélik el a történetüket.
Megpróbálnak normális családi életet élni, de mégis mindig ott van velük
valami, amit képtelenek irányítani.
Igazából nem is kronológiai sorrendben van írva a regény, az
olvasó is legalább úgy ugrál az időben előre, hátra, helyszínről helyszínre,
mint Henry. Néha magát az eseményt előbb tudjuk, mint az ok okozatot vagy az
oda vezető utat.
Közben pedig filozófiai, vallási, művészeti kérdések is
felmerülnek, csakúgy mint a génterápia létjogosultságának kérdése.
Megindító, felejthetetlen könyv, az eleje kicsit döcögős, meg kell
szokni az ugrálásokat, a nézőpont váltásokat, de aztán az első negyed után az
egész magával ragadott, a vége pedig lehengerlő és szívszorító.
