Nate
Burke az egykori baltimore-i rendőr elfoglalja az új pozícióját, mint
egy alaszkai kisváros, Lunacy (505 fő) rendőrfönöke, hogy
megszabaduljon a depressziótól, amit a válása és társának tragikus
halála okozott, amiért saját magát is jócskán felelőnek érzi. Az első
hetek a szorosan összetartó kisvárosiak között apró rendbontások
helyretevésével telnek el, na meg az energikus bozótpilótával, Meg
Galloway-jel való flörtöléssel múlatja az időt. Aztán Meg apját, aki 16
évvel ezelőtt tűnt el jéggéfagyva, jégcákánnyal a szívéban találja meg
egy szerencsétlenül járt hegymászócsapat az egyik messzi barlangban.
Annak a felfedezése, hogy Pat Gallowayt megölték, ráadásul valószínűleg
egy másik helyi lakos, felrázza a várost, s a gyilkost is oda vezeti,
hogy egy második gyilkosságot is elkövessen, mintegy az előzőt
leplezve. Ugyan az állami hatóságok ezt a második halálesetet
öngyilkosságként zárják le, Nate továbbra is meg van győződve arról,
hogy kettősgyilkosság történt, s ezt a vonalat követi, döntésével
többen nem értenek egyet, s ellenségesen kezdenek viselkedni vele.
Csendes makacsságával azonban eloszlat minden kétséget, rég elfeledett
dolgokra világít át, s a hihetetlenül független Meggel is sikerül zöld
ágra vergődnie.
Több helyen is olvastam, hogy Meg Galloway-jel, mint Nora Roberts
hősnővel nem voltak elégedettek. Mert függetlenebb, akaratosabb,
férfiasabb, keményebb, mint bárki más. Csakhogy szerintem ebben a
regényben nem Meg, hanem Nate a főszereplő. S annak igazán nem utolsó.
Igazán abban látszik Nora tehetsége, hogy nemcsak a romantikus
regényekben elvárt női sztereotípiákat tudja hozni, még ha gyakran
komolyan megfűszerezi is azokat (ld. Eve Dallas), hanem jó
férfikaraktereket is tud írni, akik nem sablonosak. Hisz a meghasonlott
rendőr, aki úgy érzi partnere halála az ő lelkén szárad, ezért aztán a
civilizációtól messzire menekül nem újdonság, viszont Nate gyógyulása,
ahogy megtalálja az élete értelmét, a nőt és a helyet akihez és ahova
tartozik meggyőzően van leírva, hihető, nem sztereotíp és nyálas.
Na
és persze az embernek nagy kedve támad Alaszkába menni, akár télvíz
idején is. Sok jelenet olvasásakor az egyik kedvenc sorozatom, a Miért
éppen alaszka jutott eszembe.
Szóval a Northern Lights igazi klasszikus Nora Roberts.
