Hét fordulat telt el azóta, hogy Pernt a múltból megérkező Sárkányok mentették meg a szálhullástól, s úljból benépesültek a sárkányfészkek. Ennek ellenére továbbra is csak problémák vannak a bolygó életében. A múltbéli sárkányurak maradi gondolkodásukkal és merev ragaszkodásukkal régi hagyományokhoz elidegenítik a birtokosokat, céhmestereket maguktól, akik hozzászoktak, hogy négyszáz fordulaton keresztül szálhullás nélkül éltek, s bizonyos hatalomra tettek szert, már nem csak kiszolgálói a sárkányfészkeknek. F’lar és Lessza megpróbálják tartani a kényes egyensúlyt, de egyre több panasz érkezik hozzájuk a Múltlakók viselkedésére, s mikor azok nyíltan megtagadják az együttműködést (nem értesítik időben Benden fészket a kiszámolttól eltérő szálhullásról), sőt nyíltan provokálnak, belátják, hogy határozottabb fellépésre van szükség. Megpróbálnak új lehetőségeket kidolgozni, hogyan lehet minimalizálni a szálhullás veszedelmét. Újabb fajokat és találmányokat fedeznek fel F’lar és hozzá hasonló gondolkodású társai, s úgy tűnik, hogy végre talán lehetőség nyílik arra, megismerjék Rőtcsillagot, a szál forrását is.
De semmi se megy egyszerűen, mert a birtokosokat meg kell győzni, beláttatni a múltlakó sárkányemberekkel, hogy a változás szele fúj és le kell győzni az önös érdekeket is.
Ann McCaffrey sorozatának második kötete talán még jobb mint az első, én legalábbis izgalmasnak találtam, az emberléptékű konfliktusok és a kiváló párbeszédek sokkal életszerűbbé teszik a történetet, mint ahogy azt ilyen típusú regénytől várná az ember. A sárkányok és a tűzgyíkok bámulatos teremtmények, kapcsolatuk az emberekkel nem hiába emlékeztet arra, ahogy a ló kötődik lovasához, hisz az írónő rengeteg lovat nevel. S bár elvileg azt nyilatkozta McCaffrey, hogy regénye nem fantasy, mert tudományos alapokon nyugszik én mégis annak olvastam, s várom a folytatást.
